Le tudná nekem vki írni az egyik mellékszereplő életútját?

Akkor még rengeteg időd van elolvasni, több, mint másfél hét. Három nap alatt maximum el lehet olvasni, egy hét meg csak elég olvasónaplót írni...

Amúgy, ha majd munkahelyeden kapsz egy projectet, és nem csinálod meg, de én helyetted igen, akkor megkapom majd a fizetésedet?...

Megkeresed pl. a könyvben Alfonsinet, melyik részben lép be a történetbe.

Milyen a kapcsolata unokahúgával, Edithhel, anyjával, az apácákkal.

Legjobb rész erre az estély, ott találkozunk Richarddal és Jenővel is.

Rideghváry is megjelenik, aki megrögzött császárpárti. Saját népe ellensége.

A bécsi szabadságharc dicsősége és bukása. Mi a szerepe ebben az asszonyoknak.

Alfonsine hogyan csavarja az ujja köré a legfiatalabb Baradlayt, Jenőt. Szerelmet esküdve neki, de a szíve Palvicz Ottóé, aki a császári hadsereg tisztje.

Amikor az anya elviszi magával a legkisebb, legjobban szeretett fiát, Jenőt, rábeszéli Richárdot, hogy a hegyek között meneküljenek Magyarországra, Alfonsine büszkeségén ejt sebet.

Végzetes párbaj Baradlay Richárd és Palvicz Ottó között.

Alfonsine bosszút esküszik.

Keresd meg azt a részt, amikor azt a gyenge, ártatlan leányt kínozzák,/Edith/ előtte beszélnek Richárd haláláról, ő pedig elszökik és megmenti Richárdot és az egész magyar honvédséget.

Amikor Richárd elmegy a gyűlölt házba, hogy kimentse onnan szeretett kedvesét, Edithet.

Amikor fejéhez vágja Alfonsine, hogy egy gyereket rejteget, ne is tagadja.

Richárd ekkor elmondja, hogy az a gyerek nem az övé, de birtokában vannak az iratok, amelyek felfedik az anya és az apa kilétét.Ha kívánják, megmondja.

És a v égén, amikor már Alfonsine mindent elvesztett, szegényházba kerül, ott kellett megtudnia, hogy a gyűlölt Baradlay-fivérek helyett azt az egyetlen embert küldte halálba, akit talán tudott volna szeretni.

Nagyon sajnálom, hogy nem olvassátok el a kötelező olvasmányokat, ez a könyv is fordulatokban gazdag, szerelem, intrika, ármány, árulás előfordul benne.

Arra még biztos van időd, hogy Alfonsine életútját végig kísérd. Hidd el, nem fogsz unatkozni.

Röhögj nyugodtan, amennyit jólesik. Bár én megcsináltam, leérettségiztem, és dolgozom. Ja, mondjuk meg is csináltam és meg is csinálom a feladataimat :P

Az meg rendkívül szomorú, hogy 300-400 oldalt nem vagy képes három nap alatt elolvasni.

Szia! Megpróbálok neked segíteni.

Én is régen olvastam, de ez a történet annyira mélyen belém ivódott, hogy sok mindenre emlékszem.

Ez a link segít nekem.

[link]

Mindenféle emberek.

Itt találkozunk először Plankenhorst Alfonsine-nel.

Itt ismerkedik meg Baradlay Richárd a kis szobalánnyal, akiről kiderül, hogy Plankenhorsték unokahúga, Edit baroness.

Richárd és Edit első látásra egymásba szeretnek.

A legkisebb Baradlay fiú, Jenő őrülésig szerelmes volt Alfonsine-be.

"Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak. Finom, tökéletes vonások, nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka."

De milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, égszínkék szem balcsillagzat volt; minőről azt mondta az asztrológ: "Aki e csillag alatt útra indul, elvesz az! "

Amikor Alfonsine tudomást szerzett arról, hogy Edit szerelmes Richárdba, úgy intézte, hogy ketten maradjanak. Hátha félrelép a lány. De terve nem sikerült.

"Editnek Richárd mellett kellett elhaladnia, hogy e kulcstartóhoz jusson. Midőn melléje ért, Richárd elállta az útját.

- Egy szóra, Edit! Tudja-e ön, mire gondolok én most e percben?

Úgy tetszett, mintha az az angyali szép arckép ott a falon az ifjú vállán keresztülhajolva a kárhozat szóváltását folytatná annak feldobogó szívével. Richárd úgy érzé, mintha az egész világ égne körülötte.

Hanem a leány, akinek útját állta, nyugodt maradt, s a legnagyobb lélekjelenléttel felelt neki:

- Ön azt gondolja most magában, hogy "én ennek a leánynak egyszer megfogadtam, hogy még a szememmel se sérthessem meg, tekintetemet sem fogom a kezén túl emelni".

S a leány két keze összekulcsolva volt ölében.

- Úgy van - szólt Richárd, s keble egyszerre egy egész pokol nyomásátul szabadult meg."

Richárd levelet írt a két Plankenhorst hölgynek, amelyben nőül kérte Editet. Megírta, hogy el fog érte jönni, addig bánjanak vele úgy, mint menyasszonyával.

Amikor Edit átadta a két hölgynek Richárd levelét, a két nő magán kívül volt a dühtől.

"Antoinette dühösen veté oda leányának Richárd levelét.

- Nesze! Ez a te őrült eszednek a műve!

Alfonsine elsápadt, és reszketett a dühtől, mikor e levelet végigolvasá. Nem tudott szóhoz jutni.

Anyjának arca ki volt kelve a haragtól.

- Azt gondoltad, ugye - szólt összeszorított fogai közül szűrve a szót -, hogy minden ember... Palvicz Ottó! "

Amikor Bécsben kitört a szabadságharc, menekültek a gazdagok, vitték az értékeiket. Metternich lemondott és kimenekült Bécsből.

A két Plankenhorst hölgy nem menekült el, ellenkezőleg, eljátszotta, hogy ő a nép barátja.

"Azután két fehér mellszalagot bokrozott össze; egyet magára öltött, másikat Alfonsine vállára tűzött, s mikor a hömpölygő néptömeg legviharosabb ordítása hangzott lenn az utcán, kihurcolta magával az erkélyre félalélt leányát, s elkiáltá magát a tömeg fölött éles, felcsendülő hangon:

"Éljen a szabadság!"

És a mennydörgő néptömeg ezerszeres éljenkiáltása felelt szavára. Kalapokkal, kendőkkel üdvözlék vissza, és ahány tömeg elvonult a kivilágított Plankenhorst-palota előtt, lelkesült viváttal köszönté fel azt, míg az átelleni ház ablakait csörömpölve töré össze. Annak a háznak a gazdája bizonyosan ott van most a barikádokon elfoglalva, s nem jöhet az ablakaiba gyertyát rakni; hát biz azokat beverik. - Hanem Plankenhorst "vivát"!"

A Plankenhorst-ház lett a felkelők tanyája. Itt beszéltek meg minden csatatervet.

A felkelők megbíztak bennük, így a császári hadsereg vezetősége első kézből értesült a felkelők hadmozdulatairól.

Plankenhorst Antoinette és Alfonsine kémek voltak, a császáriak kémei.

A híreket hozta és vitte a Brigitta zárda apácája, rá senki sem gyanakodott, mert úgy tudták, hogy Editet viszi a nagynénjeihez látogatóba.

Idáig jutottam, ha lesz időm, még folytatom. Mi a határidő, ameddig el kell készülnie?

Üdv. Ági

A Kőszívű ember kőkemény szívás. Nem irigyellek. De én is végigtoltam, és nem a rövidített verziót (jó, persze időnként, a végén átugorva 30 oldalakat... nem hetedikesnek való.) Segíteni nem tudok, mert semmi sem maradt meg belőle, csak jöttem kimutatni az empátiám, meg hogy hagyd el a xoxo-t mert olyan gáz. :)

Sok sikert!

Tehát:

A Brigitta zárda apácájának elmondta Antoinette és Alfonsine, hogy bejött a v árosba Baradlay Richárd és Jenő édesanyja, el akarja vinni a fiait vissza Magyarországba. Richárd ekkor a magyar huszárok vezére volt, a császáriak ellensége.

A császári katonák ezredesét Palvicz Ottónak hívták.

Tervet szőttek, hogy hogyan tudnák elfogatni az asszonyt, Richárdot pedig főbe lövetni.

Antoinette asszony emlékezteté az apácát:

"- Ne feledkezzék ön el, soror Remigia, Baradlayné szállásának címzetéről: Singerstrasse 17. szám, szuterén zöldségraktárban; mert a nő vissza fog jönni, hogy másik fiát is meghódítsa és hazavigye. Kezünkben kell tartanunk a fejét. Holnap reggel tudósítsa ön a tábornokot a szokott úton; de el ne siessenek valamit, hogy Richárd kapitány meg ne szagolhassa előre a puskaport. Ennek az embernek meg kell halni! S ha minden haja szálát angyalok őriznék is, meg fog halni. "

Tették pedig ezt Edit füle hallatára, hogy még nagyobb fájdalmat okozzanak neki. De ő úgy tett, mintha ez nem érdekelné.

Itatta az apácát és mímelte, mintha ő is inna.

"Meglehet, hogy le akarja magát inni. Hiszen van oka rá.

Szegény leány!

Mennyi heroizmus kellett ahhoz, hogy tudjon enni és inni; mohó étvágyat, ínyenc szomjat tettetni akkor, midőn dolgokat beszéltek előtte, amiktől lelke haldokolt!

Játszania kellett azt a szerepet. Hadd higgyék, hogy íme, ennek is megtetszett már a kolostori élet; nem érdekli más, nem vigasztalja más, csak a paradicsom a túlvilágon, s a jó terített asztal az innensőn.

Nemsokára úgy tett, mint aki küzd az álommal, s nem bír szempilláinak parancsolni többé. Feje hátrahajlott a karszékben; lehunyta szemeit. De azért hosszú selyempillái rejtekéből látott minden arcot.Azok azt hitték, hogy már elaludt.

És nagynénjei már ekkor nem néztek rá sem a gúny, sem a gyűlölet kifejezésével. Inkább a méregkeverő vizsgáló figyelme volt tekintetükben. "

Hallania kellett Editnek, hogy kedvese mindenképpen halálra van ítélve:

Richárd mindenképpen el van veszve Edit számára.

Ha az anyjával beszélhet, bizonyosak voltak benne, hogy rábeszéli,szökjék el csapatjával Magyarországba. Másik fia kormánybiztos, ő most csapatokat toboroz. Baradlay elsőszülötte! Ha pedig az anyjával nem találkozik, ha csapatjának nem akarja engedni, hogy az átmehessen, akkor töltve vannak azok a pisztolyok, amik őt a végzetes pillanatban elteszik láb alól. Saját csapatjában van két ember, aki őt le fogja lőni.

Editet úgy kellett a kocsiig támogatni, annyira el volt álmosodva. Ahogy beült a kocsiba, már aludt is.

Nagynénjei nyugodtan hagyták őt magára, abban a tudatban, hogy a zárdáig már fel sem ébred.

De Edit éber volt és amikor őrzője elaludt, kiugrott a kocsiból.

Elfutott, hogy megkeresse azt az utcát, amiről beszéltek, és ahol megtalálja a Baradlay-fiúk anyját.

"Szívét villanyos öröm járta át. Éppen a feje fölött voltak az érc lapidár betűk: "Singerstrasse".

A bizalom visszatért szívébe. Őrangyal fogta a kezét, az vezette őt idáig. Ez édes hit egészen megnyugtatá. Ez nem vak szerencse, ez gondviselés! Ha a kezdet ilyen jó, akkor a végének is jónak kell lenni.

Most már kezében volt a tájékozás fonala."

Edit megtalálta Baradlaynét, felfedte kilétét és kérte az asszonyt, ne engedje fiát lelövetni. Válasszon neki szebb halált!

Az anya és Edit felkeresték azt a helyet, ahol Richárd és huszárai állomásoztak, kijátszották a katonákat és a huszárok elindultak a hegyekbe, át a szeretett Magyarországra.

A katonák még nem üldözték őket, mert másnap volt a bécsi forradalom döntő napja. Ezen a napon a császári hadsereg leverte a forradalmat, az elmenekült méltóságok visszatértek, a Plankenhorst-házban újra kitűzték a kétfejű sas zászlaját.

Baradlay Jenő az utolsó fiú, aki még a Baradlay családból Bécsben van. Őt Alfonsine köti oda. Nem érti a forradalmat, nem lát mást, csak Alfonsine-t.

Alfonsine játszik vele, mint macska az egérrel.

Szerelmet hazudik neki, magához akarja láncolni.

Jenő megírta anyjának, hogy szeretné Alfonsine-t feleségül venni és kérte áldását erre a frigyre.

Nem tudhatta, hogy anyja Bécsben van.

Anyja levélben válaszolt:

Kedves fiam!

Olvastam soraidat, mikben felszólítasz, hogy boldogságodban vegyek részt, és szeressem én is azt a némbert, kit menyasszonyodul megnevezsz. Ha a te szíved boldogsággal megtelik, annak a fölöslege az enyimet tölti meg. - Rangot, vagyont, születést nem számítok a boldogság tárgyai közé. - Ha választasz egy leányt az ismeretlen néptömeg közül, munkásnőt, becsületest, egyszerűt, áldásom fogadd; büszke leszek rá. S ha választasz egy divatleányt, kinek rossz híre ismerős világszerte, kacért, pazarlót, kérni fogom Istent, áldásul fordítsa jóra a rosszat, s engedjen boldognak lenned. Azt a nőt is elfogadom. - De ha nőül veszesz egy Plankenhorst Alfonsine-t, azt meg nem áldja sem Isten, sem anyád! Akkor tőlem örökre búcsút vettél.

A legkeserűbb döfés egy szerelmes szíven!

Tehát egy divatleánynál, egy kacér teremtésnél alábbra becsüli azt, akit ő imád. Akárkit, annak a "némber"-nek az utolsó cselédjét üdvözölné fia menyasszonyául, csak Alfonsine-t nem.

S mit vétett Alfonsine neki? Mit vétett Alfonsine bárkinek a világon?"

Szegény fiú. Nem tudta, hogy csak komédiát játszottak vele.

Rideghváry - apja régi barátja, megrögzött császárpárti - felajánlotta Jenőnek a szentpétervári követségi titkárságot.

Jenő elfogadta, mert úgy gondolta, így már megkérheti Alfonsine kezét, már ő is valaki.

Antoinette már tudta, hogy Jenő jönni fog, Alfonsine szemérmes pirulással fogadta a lánykérést.

"Jenő pedig sietett kezet csókolni leendő napának, mire az Jenő homlokának egy csókot adott - hideget, mint egy fakép."

- Mikorra kívánja ön, hogy ismerőseinket értesítsük efelől? - kérdezé Antoinette. - Holnapra, ugyebár? Délelőtt tizenkét órára? Eléggé sietek-e?

Ó, Jenő nem talált elég erős szavakat hálája kifejezésére.

- Tehát holnap tizenkét órakor. Ön jöhet hamarább is. Nemde, Alfonsine?

Itt ismét sora volt, hogy Alfonsine elrejtse arcát anyja csipkéi közé.

- No, felelj hát! Hisz ez a te dolgod.

Alfonsine alig hallhatólag bírt annyit rebegni, hogy "igen"

Mikor úgy megzavarja a szemérmes lánykának az eszméit az a gondolat, hogy most férjhez kérik. Ez kegyetlenség!

Jenő pedig túl boldoggá lett ettül a suttogó szótul. Még a kinevezési oklevelet is majd ott feledte Antoinette asztalán, mikor elment. Annak kellett azt utánavinni."

Jenő boldog volt. Csak anyjától rettegett, de azt hallotta, hogy sikerült neki kijutni a városból.

Semmi sem állt a boldogsága útjába.

"Mikor tükre elé állt, hogy nyakkendőjét megigazítsa, egyszerre visszatántorodott.

Az a rettegett rém, aki egyre szívébe suttogá e szót: "te gyáva!" - most egyszerre alakot, arcot öltve, támad elé. Édesanyját látja belépni a szobába."

De ez nem az az asszony volt, aki büszke, parancsoló, megtiltja fiának, hogy boldog legyen.

Nem, azt mondta Jenőnek, ő nem parancsolni jött, hanem kérni. A parancsolást nem szokta.

Pozsonyban meghallotta, hogy Jenő eljegyezte a Plankenhorst lányt, ez hozta őt vissza.

Ne féljen, nem fog a boldogsága útjába állni.

Ő elfogadta a követségi állást, elmegy Szentpétervárra és ide hozza az ellenséget a testvérei ellen.

Az ő pártfogói jól kitalálták, hogyan bosszulják meg magukat egy szegény asszonyon.

A legkisebb, legkedvesebb fiának van szánva az a kitüntetés, hogy saját vérei ellen behozza az ellenséget.

Ő nagy úr lesz. A másik két Baradlay-fiú kegyvesztett, birtokait ő fogja megkapni.

Az anya azt kérte fiától, mint első folyamodó:

"És majd akkor, midőn gazdag és hatalmas fogsz lenni, midőn egyedül fogod bírni mindazt, amit most együtt bírunk veled; midőn boldogságod fényében úszni fogsz, fiam, emlékezzél ez órára, anyád könyörgő szavára; fiam, bátyád gyermekeit koldulni ne engedd! "

Jenő magán kívül kiáltott fel, odarohant íróasztalához és összetépte a kinevezési okmányt.

Ó, hogy ölelte, hogy csókolta az anya megtalált gyermekét. Nem félt neki megmondani, hogy ő a legkedvesebb, a legszeretettebb.

" A delnő büszkén emelé fel most már diadalmas arcát.

Vedd köpenyedet, fiam! Elviszlek én magammal úgy, hogy emberi szem meg sem láthat.

És másnap hiába várta a kegyelmes úr az új követségi titkárt, hiába várta a menyasszony, az örömanya és a meghívott vendégsereg a gyűrűváltásra. Nem jött többet elő.

Magával ragadta a harmadik fiát is az a rettenetes asszony.

Nem tudták, merre tudott kiszökni, hisze minden út el volt előle zárva.

"Arra a gondolatra nem jött senki, hogy ilyenkor a Duna folyama is jó országút olyan emberek számára, akiknek van szívük éjjel, sötétben, sűrű köd alatt egypár vakmerő halász evezése mellett egy keskeny csónakon a hullámokra bízni életüket. "

Na, én írogatom itten, de válaszolj légy szíves, hogy kell-e még. Nem szeretném, hogy kifuss az időből, de szeretném tudni, mennyire jutottál. Üdv.

#4. Sok gratuláció az alacsony IQ-d hoz! Még jó h a kőszivű egy 600 oldalas apróbetűs szar! Létszik te is elolvastad... -.-

Én is ezzel küzdök és nagyon szar... pff.. ilyen szart megírni....