Ha az életnek nem lenne értelme, akkor hogy kéne élni?

"Attól, hogy te nem értesz valamit, nem jelenti azt, hogy nincs is értelme annak. :)"

Attol, mert azt hiszed, hogy valaminek van ertelme, meg nem biztos, hogy van. :) Az ilyen dumak tobbnyire azokat veszik le a labukrol, akik nem eleg okosak, hogy vegiggondoljak, hogy mit jelentenek az egymas utan rakott szavak. Szamukra csak az latszik, hogy valami nagy dolgorol szolnak, esetleg erteni is velik, de valojaban csak ures kozhelygyujtemeny, logikaliag nem ertelmes levezetesek eleve hibas alapfeltevesekbol kiindulva.

"Az hogy mindegy egy egyetemes egész része meg hogy létezik egy tőlünk függetlenül létező cél az kissé zavaros."

Mivel ilyet nem is mondtam, hanem pont azt,hogy az ember tekint részletekben, holott elméjével fel tudja ölelni az Egészet is, és pont az a bizonyos rossz, amikor részekben, részletekben tekint az egyén, mivel ekkor egységet bomlasztó magatartást folytat automatikusan...szóval az, amit te tőlünk függetlennek hiszel, az mégsem az, és felelősséggel tartozunk bármiért, ahogyan magunkért is. Vagyis nem kavicsok vagyunk mi, hanem pont, hogy azok, amik képesek formálni tudatosan a környezetüket. Ráadásul nem nem bírja elviselni jelentéktelen létét, hanem tévedésében jelentéktelenné teszi, jelentéktelennek hiszi azt, így a felelősség alól ki is bújik...:P

Döncike

2szer már beszélgettünk a dolgokról, nincs szükség arra, hogy degradáld szavaimat, felesleges ismét ugyanazt a beszélgetést elkezdeni. :)

Egy dolgot a kedvedért megjegyeznék. Az esetek nagyon nagy százalékában az egyének sajátnak vélt érdekeket akarnak teljesíteni, de azon érdekek közel sem a valós érdekeik, amik a szabadságot és boldogságot biztosítják. Eredetileg egy érdeke van egy embernek...az, hogy igazából boldog és szabad legyen...de amíg magát más dolgokhoz köti, addig ez nem fog létrejönni, hiszen az kőkemény rabság, a más dolgokhoz kötés pedig egy apró tévedésen nyugszik...azon, hogy az egyén magát tudatban elkülöníti a tapasztalatában megél dolgoktól, így embertársaitól is, egyszemélyben szemlélődik...még jó hogy hiányt fog érezni, és függést...ezen lehet változtatni, vannak segítségek.

üdv

26/F

LastOne.Left

"Eredetileg egy érdeke van egy embernek...az, hogy igazából boldog és szabad legyen......még jó hogy hiányt fog érezni, és függést...ezen lehet változtatni, vannak segítségek. "

Ha jol ertem, akkor az a boldogsag, amit az ember megismer a szerelme oldalan, az nem valodi boldogsag es nem valogi kiteljesedese az eletnek, mert kozben nem "szabad", hiszen boldogsaga fugg a szeretett szemelytol. Ugy tunik velemenyed szerint ez nem kivanatos dolog, ami ellen tenni kell: "vannak segitsegek". Nem biztos, hogy ezt jelentik a szavaid, en igy tudtam dekodolni a szokas szerint kodos mondanivalot, szoval, szerintem ezt egy olyan ember latja igy, aki fel a kotodestol, fel a kotodessel jaro serules veszelyetol. Ezert szeretne erosnek latszani, elhitetni sajat magaval es kornyezetevel, hogy valojaban mindennemu kotottseg csak megfosztasa valamifele "tokeletes boldogsagtol".

Velemenyem szerint egy egeszseges egyeniseg ettol nem fel. Keresi elete parjat, vele kiteljesedik, es a parja ovele. Nem kell "erdekeit hatterbe szoritani", mert tudja, hogy parja segit ezeket az erdekeket megvalositani pont ugy, ahogy o a parja "erdekeit". Ez persze konfliktusokkal es kompromisszumokkal jar, de a vegeredmeny egy olyan poztiv nyereseg, amit a mindenrol lemondassal sosem lehet elerni. (A mindenrol lemondas szamos egyeb meglehetosem magas szintu oromforrastol is elszigetel, mint pl a kuzdelem egy absztrakt celert, a cel eleresekor erzett orom, az osszetartozas felszabadito erzese, sajat teljesitokepessegunk hataranak elerese es atlepese.)

Egy egeszseges ember tudja, hogy a bukasok, a boldogtalan periodusok az elet reszet kepezik, tudja, hogy az egeszseges szocialis kotodes elengedhetetlen resze az eletnek, es mindez hosszutavon a stabilitast es a boldog eletet jelenti.

Aki ettol a "kokemeny rabsagtol" megszabadul szerintem szanalmas sivar eletet el, es amikor az elet vegehez erve egyedul kell szembeneznie a halallal, biztosan meg is ban.

De remelem nem igy gondoltad, mert ez nem egeszseges. Az emberi termeszet nem ilyen. Aki az emberi termeszettel felveszi a harcot (nem mondom, hogy nem gyozhet), de boldog eletet nem elhet.

Döncike. :P

Valamelyest félreértesz, amivel persze nincs is gond, általában amikor ilyenről beszélek, az emberek automatikusan az ellenkezőjét gondolják.

Mondok neked egy távol-keleti mondást saját szavakkal, hogy megértésre juss.

szóval amikor kimersz a két kezeddel vizet a folyóból, és összeszorítod(ragaszkodó, vágyó magatartás, amikor tudatban máshoz kötjük magunkat vagy boldogságunkat), akkor a víz kihullik a kezedből, ha pedig elengeded a vizet(a te példád, akiknek szerinted sivár életük van), akkor szintén kihullik a víz a kezedből...a megoldás, ha szabadon tartod a vizet a kezedben se nem szorítva, se nem elengedve(amit pedig én mondok, hogy "kéne" csinálni, hogy boldogok legyünk).

Szóval nem az emberekről, vagy a dolgokról kell lemondani, hanem a hozzájuk való ragaszkodásról, és vágyódásról, ugyanis amíg e két dolgot tesszük, addig tudatban birtokoljuk a másikat, amivel nem csak magunkat, de őket is korlátozzuk, plusz elvárásokat kreálunk, amiknek azt akarjuk, hogy párjaink(ha már a szerelmet hoztad fel) megfeleljenek, így kompromisszumokat kötünk, s ha éppen valaki nem tud ezeknek megfelelni, akkor jöhet a konfliktus...persze én elfogadom, hogy egy idő után mindez megszűnik, és a boldogak lehetnek a felek, de ekkor a boldogság még mindig valami máshoz van kötve, s ha ne adj Isten valamelyikkel történik valami, akkor kész a baj, és mindaz amit felépítettek leomlik...ez lenne a boldogság? A boldogság az a tudatban való szabadság maga, amiről most leírtam, hogy nem az, hogy hátat fordítok mindenkinek, és menekülök a kapcsolatok elől...egyszerűen felfogom, hogy alapban kapcsolat van, és nem generálok pluszba függést azokra a dolgokra(legyen az ember), amikkel alapban viszonyban vagyok.

Ne érts félre, nem azt mondom, hogy a szerelem nem jó, én azt mondom, hogy az igaz szerelmet a ragaszkodó, vágyó, így birtokló magatartás úgy ahogyan van elfedi, és ez a megnyilvánulás valljuk be önzés...persze van nagyon sok önzetlen pillanat az emberek életében, de "sajnos" nem tartós, és miért? Mert az egyének elkülönítik magukat mástól, és automatikusan érvényt nyer az önző magatartás, alá és felé rendelés(elvárásoknak való megfelelési kénszer, és elvárások betartatása) veszi kezdetét egymással szemben, az egyenlőség pedig kútba vész.

Szóval az a szerelem, amiről valószínűleg Te beszélsz, csak bemutatója annak, ami valójában a kiteljesedés, ami valójában a boldogság...:)

ui.: más valamivel azonosulni, egynek tekinteni magad azzal, és más valamihez hozzákötni magad, valamitől függeni. az előző megszabadulást eredményez, hiszen ha pl. a pároddal azonosulsz, akkor a halál sem választ el titeket, az utóbbi pedig szenvedést szül, mert ha éppen nincs, akkor fáj.

üdv

26/F

LastOne.Left