Ha az életnek nem lenne értelme, akkor hogy kéne élni?

Mert most van értelme? Eszel, iszol, dolgozol, alszol, eszel, iszol, dolgozol, alszol. Ennyiből áll gyakorlatilag az egész életünk, ha arányaiban nézzük.

Egyébként igazad van, teljesen mindegy mit csinálunk. Az optimalizálást egyébként nem értem, ha teljesen mindegy mit csinálsz, akkor logikusan az is mindegy, hogy pár napot veszítesz a teljesen mindegy életedből. :) Vagy nem tudom mire gondolsz.

Optimalizáláshoz kellenének ám a szempontok is!

Pl: a legkellemesebb élet, a leghasznosabb élet (és kinek), a leghíresebb élet - és az is, hogy mindezt legálisan képzelted, vagy bűnözőként.

Én úgy gondolom, hogy úgy kell élni, hogy élvezzük, érezzük jól magunkat, emellett segítsünk valamennyit másoknak is, hogy ők is jól érezhessék magukat.

Az, hogy kinél mit takar ez, egyéni megítélést igényel. Sokaknak elengedhetetlen az anyagi biztonság. Sokaknak a célja egy-két gyerek felnevelése, esetleg az istenfélő élet. Más híres akar lenni, megint más csak elérni a nirvánát. Ez mind jó válasz lehet a kérdésedre, attól függ, kit nézünk, Buddhát, Madonnát vagy Szent Margitot.

Kétségtelenül igaz, hogy sokak számára semmi értelme. Feltehetően azért, mert nem képesek értelmet találni, igazából semmiféle céljuk nincs. Lehet így is élni.

Azért, mint a való élet mutatja, akadnak néhányan, akiknek van jó, rossz céljuk. Ők, nem hiszem, hogy ne látnák értelmét az életnek. Tényleg sokféle célt lehet kitűzni a bankrablástól a segítőkészségen keresztül a tudatos, okos, a döntő többségnek hasznos tevékenységig, vagy éppen az agykutatásig. És ezek az emberek úgy látják, az életnek nagyon is sok értelme van. Elsősorban maga az élet.

szia.

Vegyük akkor, amit Te mondasz, és tegyük fel tényleg csak megszületünk és meghalunk, és kész passz.

A helyes stratégia lehetséges a tudatban, elmében való szabadságban rejlik. Na most, ha hozzákötjük magunkat bármihez is, és ezáltal boldogságunkat is hozzákötjük azon dolgokhoz, vagyis feltételeket szabunk, akkor tulajdonképpen fogságba taszítjuk magunkat, és az a szabadság - amit írtam - elvész. Így tehát ésszerű, ha szabadságban élünk, nem generálva függést a tapasztalatban megélt bárminemű dologhoz, de még saját életünkhöz sem(ne a szomjúságra, éhségre, és alvásra gondolj, ezek szükségletek). Egyszerűen csak vagyunk, s amikor eképpen tudunk élni, akkor nem személyes érdekeink vezérelnek minket, amik rabságában élünk, nem vagyunk félelemben, és az igazi boldogság ölel át minket, ami természetesen kihat környezetünkre is, mivel azzal kölcsönhatásban vagyunk keményen.

Egyébként pedig ha megmaradunk a józan gondolkodás talaján, akkor azt vesszük észre, hogy ami létezik, az egy komplett Egészként van jelen. Ha mi viszont személyes(az Egész kicsiny részlete) érdekeinket helyezzük előtérbe bármi mással szemben, akkor az Egészet bomlasszuk, tehát univerzálisan szemlélve az önző magatartás az a bizonyos rossz, amiből kiindulva pedig az önzetlen a jó. Az önzetlen megnyilvánulás során tulajdonképpen minden más érdekét egyenlővé tesszük sajátunkéval, tehát az Egész szemszögét nézzük, és aszerint gondolkodunk, szólunk és cselekszünk.

Itt viszont elérkezünk egy olyan pontra, ahol mégiscsak találtunk valós értelmet az életnek, egy olyat, ami egyetemes...s könnyen megeshet, hogy a megoldásokat az elmében kell keresni, meg hát ugye alapban is ott tesszük, legyen szó bármiről, csak éppen korlátozzuk ennek mivoltát, hiszen automatikusan elsődlegesnek nyilvánítjuk a tapasztalatot a tapasztalóval szemben, vagyis a fizikai megnyilvánulást az értelemmel/intellektussal/elmével szemben...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

#8 - neked ezt a sok hulyeseget egy program generalja???

"A helyes stratégia lehetséges a tudatban, elmében való szabadságban rejlik"

Mire alapozod? Szerintem nem. A boldogsagot az ember csak es kizarolag a tobbi emberrel kontextusban tudja megelni, ami kotodest jelent, es igen, kockazatot, de nelkule a boldogsagra eselye sincsen. Es ennek semmi koze ahhoz, hogy az eletnek van-e ertelme vagy sem, egyszeruen azert, mert az ember tarsas leny, tudatosan/tudat alatt igenyli a tarsadalmi kontextust.

" Egyszerűen csak vagyunk, s amikor eképpen tudunk élni, akkor nem személyes érdekeink vezérelnek minket, amik rabságában élünk, nem vagyunk félelemben, és az igazi boldogság ölel át minket, ami természetesen kihat környezetünkre is, mivel azzal kölcsönhatásban vagyunk keményen. "

Ennek a mondatnak nincs ertelme. Mert, ha csak vagyunk, akkor honnan a rabsag? MiItol lenne ez igazi boldogsag? Miert ragadna at barmire is? Akiket ismerek, es "csak elnek" egyatalan nem tunnek boldognak, a kornyezetuk meg plane.

"Ha mi viszont személyes(az Egész kicsiny részlete) érdekeinket helyezzük előtérbe bármi mással szemben, akkor az Egészet bomlasszuk tehát univerzálisan szemlélve az önző magatartás az a bizonyos rossz, amiből kiindulva pedig az önzetlen a jó"

Miert? Mivel minden resze az egesznek, igy az en erdekeim is reszei az egesznek, semmivel sem nagyobbak barki mas erdekeinel, akik elmelted szinten nem a sajat erdekeiket teszik eloterbe, tehat bomlasztasrol szo sincs. Ha meg a sajat ertekeiket teszik eloterbe, akkor miert kellene figyelembe venni oket, ha amugy bomlasztjak az egeszet? Se fule se farka a gondolatodnak.

"Az önzetlen megnyilvánulás során tulajdonképpen minden más érdekét egyenlővé tesszük sajátunkéval, tehát az Egész szemszögét nézzük, és aszerint gondolkodunk, szólunk és cselekszünk."

De ez ertelmetlen, mert mindenki erdeke mas es mas, amit ugyancsak nem kell figyelembe venni, mert csak bomlasztjak az egeszet. Amugy nincs olyan onzetlen tett, amivel mindenkinek az erdeke megegyezik... ilyen nem lehet.

"Itt viszont elérkezünk egy olyan pontra, ahol mégiscsak találtunk valós értelmet az életnek, egy olyat, ami egyetemes"

Tehat, aki nem egyetemes ertelmet talal az eletenek, az nem valos... ekkora hulyeseget.

"s könnyen megeshet, hogy a megoldásokat az elmében kell keresni, meg hát ugye alapban is ott tesszük, legyen szó bármiről, csak éppen korlátozzuk ennek mivoltát, hiszen automatikusan elsődlegesnek nyilvánítjuk a tapasztalatot a tapasztalóval szemben, vagyis a fizikai megnyilvánulást az értelemmel/intellektussal/elmével szemben...:)"

Ez csak suket haladzsa.

Nem azt mondom, hogy szarjuk le, amit a tobbiek akarnak, igenis segiteni kell az embertarsainknak, de ez az ezoterikus szofolyam tokeletesen ertelmetlen.