Igaz az, hogy boldogok és sikeresek csak abban a munkában lehetünk amelyet szeretünk csinálni?

Enyhén szólva kizártnak tartom, hogy valaki napi 8 órában dolgozik a megélhetéséért, szabadidejében pedig kutatja az esőerdőket.

Esőerdei kutató általában azokból lesz, akikben talán fel sem merül, hogy ne kutatók legyenek. Magyarországon maradva ez eleve szinte lehetetlen, mivel csak kivételes kutatócsoportok engedhetik meg maguknak, hogy ilyen munkába fogjanak, anyagi korlátok miatt. Ha mégis sikerül, akkor ilyenkor természetesen csak a "legjobbak" mehetnek ki. Lehet menni külföldi egyetemeken keresztül is, hosszabb időre, viszont velük fel kell venned a kapcsolatot, ami leginkább akkor megy könnyen, ha már tudod valamivel bizonyítani, hogy tehetséges vagy, tettél le valamit az asztalra. Ez meg nem nagyon szokott menni félállásban.

Viszont ha van egy jól fizető munkád, akkor el tudsz menni a trópusokra kirándulni, megnézhetsz bármilyen jó helyet, állatot, növény élőben, mert komoly turizmus épül már Afrikában és máshol is a gazdag európai és amerikai vendégekre. Csak az nem kutatómunka.

Azt hiszed, tudod milyen az orvosi. Fogalmad sincs. Nagyon. Nagy. Szopás. Van egy ismerősöm aki imád rajzolni, művészetire készült, de ide kényszerítették. Szokott rajzolni. Nyáron.

Ha nem vagy elhivatott, és k*rva okos, ne tedd vele tönkre az életed.

egy orvostanhallgató