Igaz az, hogy boldogok és sikeresek csak abban a munkában lehetünk amelyet szeretünk csinálni?

Eszedbe ne jusson biológusnak jönni!!!

Így is túl sokan vannak, akik csak mellékvágányként kerülnek biológiára, egymás esélyeit rontják csak. A biológusok élete sem könnyű (tapasztalom, az vagyok), mert NAGYON kevés az állás és rendszerint nem fizetik meg, ha szakmában akarsz dolgozni. Ha elmész gyógyszerügynöknek, azt megfizetik, csak az már messze van a biológiától...

Ó ez rengeteg dologtól függ, de néhány alapgondolat.

1. Én felcserélném az ok-okozati dolgokat, a sikerességet mindenképp áttenném a másik oldalra, tehát: NEM feltétlen leszünk sikeresek egy munkában csak azért mert szeretjük csinálni (persze könnyebben leszünk sikeresek), DE(!) ahhoz, hogy szeressük a munkánkat kellenek sikerek! Nem hatalmas sikerélményekre kell gondolni, lehet az bármi, amikor látjuk hogy alkottunk valami szépet, vagy ha megdicsér a főnök, vagy akármi... de ez nagyon fontos, hogy lássunk valami eredményt.

Az alkotói válság sem csak arról szól, hogy nincs ötlete a művésznek... igen, úgy kezdődik... de a végén már abba csömörlik bele, hogy nincs semmi _eredmény_, hogy semmi érdemi dolgot nem tett le hónapok/évek alatt az asztalra.

2. Amit most bioszként tanulsz (gondolom középsuli) annak kb semmi köze ahhoz, amit pl. orvosként/biológusként/állatorvosként csinálni fogsz, vagy amit egyetemen tanulsz majd.

Ha érdekel a biosz, akkor valószínűleg még jobban fogod szeretni, majd ha tényleg mélyebbre ásod benne magad, de lehet az is, hogy a nehézsége miatt megutálod.

3. (Majdnem) minden embernek kell egy hobbi a munkája mellett, ami az agyának kicsit más részét mozgatja meg... Ha orvosi vagy más reál diplomát szerzel, akkor a művészet erre tökéletes, de ha művész leszel, nem fogsz orvosi szakkönyveket olvasgatni lazításképpen... de persze találhatsz más hobbit... de ha tényleg érdekelnek a "tudományos" dolgok, akkor szerintem ez hiányozni fog (nekem nagyon-nagyon hiányozna, bár én fizikus vagyok, nem bioszos)

4. Az orvosi kicsit kivétel a fentiek alól, mert egy orvos szerintem akkor igazán orvos, ha neki tényleg hivatása és élete az orvoslás, nem csak a munkája... de pl. biológusként rengeteg érdekes dologgal foglalkozhatsz, és maradna időd művészkedésre is.

5. Természetesen a mai világban - akármilyen idealisták is szeretnénk lenni - nem elhanyagolhatóak az anyagiak. Persze, a pénz nem boldogít, de munkanélküliként rajzolgatva kétlem, hogy boldog lennél. (Persze nem lehetetlen! és ha a rajzot választod, kívánom, hogy ne így legyen!)

előző vagyok

"de pl. biológusként rengeteg érdekes dologgal foglalkozhatsz, és maradna időd művészkedésre is. "

Ez kicsit hülyén hangzott, persze ezzel nem azt mondom, hogy a biológusok annyira ráérnek... de azért mégsem hívnak be akármikor a kórházba mert haldoklik a beteged... :)

Akkor leírnám mi vár rád biológusként. A biológus szak elsődlegesen kutatók képzésére hivatott, de természetesen ezer egyéb helyen dolgoznak a világban biológus diplomájú emberek.

Ha tehetséges kutató vagy és jók az eredményeid már hallgatóként, akkor van esélyed egy PhD pozícióra. Ha itthon csinálod, akkor akkora fizetést kapsz, ami a minimálbér és az átlag nettó (!!!) kereset között van félúton (93555 Ft jelenleg). Kb. 30 éves korodig nem is nagyon nő majd a fizetésed, és ami lesz, az is ideiglenes pályázati forrásokból jön majd. Pl. ha az egyetemed vagy a kutatóintézeted nyer egy pályázatot és tényleg meg is kapja a pénzt, akkor 2 évig fog tudni foglalkoztatni, de utána senki nem tudja, mi lesz. Ha csak nagy nehezen nem tud felvenni állandó munkatársnak, de ez olyan 35-40 körüli, már viszonylag befutott kutatókkal szokott megtörténni.

Ha nem vannak nálad jobbak, akkor jobb esetben elmehetsz kb. ugyanilyen pályázatos alkalmazásba valahova, és akkor majd utána újból próbálkozhatsz a PhD-vel. Ugyanis amíg nincs doktorid, kb. senki vagy a tudományos ranglétrán.

Ennél valamivel kedvezőbbek lehetnek az alkalmazott kutatói pozíciók, mivel ezeket az érdekelt cégek (főleg gyógyszergyárak) gyakran támogatják, magasabb ösztöndíjat adnak, cserébe nekik kell dolgoznod. Ez az út azonban túlnyomórészt a molekuláris biológia iránt érdeklődők felé nyitott.

Ha nem szeretnél kutatni, akkor többféle lehetőséged van, viszont erre a többféle lehetőségre többen is pályáznak. Elmehetsz valamilyen laborba, ahol mechanikus munkát kell végezned, pl. beérkező ételmintákat elemezni egy megadott módszer szerint egy ÁNTSz-laborban. Beülhetsz a szabadalmi hivatalba, ahol az élettudományokkal kapcsolatos szabadalmakat olvasgathatod. Elmehetsz valamilyen környezetvédelmi minősítő céghez is. Esetleg elhelyezkedhetsz egy nemzeti parkban valamilyen alkalmazottként, bár ott nagy leépítések vannak most. Lehetsz gyógyszerügynök, aki orvosokat látogat és megpróbálja rájuk sózni a gyógyszergyár legújabb termékét. Ezzel jól lehet keresni, de köze sincs már a biológiához. Vagy elmehetsz pénztárosnak, utcaseprőnek, stb...

A nem kutatói állások mellett kb. ugyanúgy lesz szabadidőd, mintha mást dolgoznál. A kutatói munkák viszont gyakran egész embert kívánnak, mert határidőre kell dolgozni és a kutató munka sajátossága, hogy alig kiszámítható, hogy a remélt eredmények úgy jönnek-e, ahogy szeretnénk, nem rontunk-e el valamit, nem jön-e közbe valami váratlan esemény... A lényeg ugyanis a teljesítmény, az eredmény, nem a munkával töltött idő. Azért felelsz, amit kiadsz a kezed közül.

A laboratóriumi kutatások ezek közül szerintem kicsivel könnyebbek, mivel utazni nem kell, csak a laborig, ott ismételhető, standard körülmények közt dolgozhatsz, ha valamit elrontasz, megcsinálod újra, csak idő és anyag kérdése (ami nem elhanyagolható). Van viszont olyan is, hogy pl. egy gépen akar mérni mindenki, ezért sorban állás van, és amikor éppen sorra kerülsz, akkor 24 órán keresztül neked kell dolgoznod, különben 1 hónapig nem is látod a műszert, amivel mérned kéne. A terepi kutatások szerintem a legkeményebbek, itt ugyanis utaznod is kell (pl. valamilyen távoli élőhelyre mintavételezés végett), ami költség és idő, ráadásul a környezeti viszontagságokkal is meg kell küzdened. Pl. ha eltervezted, hogy 1 hétig a Bükkben számolod a szöcskéket egy réten, de pont azon a héten szakad az eső és lehetetlenné teszi a munkát, akkor mehetsz a következő héten újból. Ha viszont a második hétre meg lekaszálják a rétet, amin dolgoznál, vagy rámennek a crossmotorosok, akkor az éves munkádnak lőttek. Ez a munka szerintem egész embert kíván, hétvégéket is be kell áldozni gyakran és egy nap nincs mindig letudva 8 munkaórával.

Szerintem tehát a kutatói pálya nem alternatíva, soha, semmilyen esetben. Akinek kutatói ambíciója van, az tudja, hogy annak kell lennie, úgyse jó neki más, az ilyen ember menjen kutatónak. A többiek vagy érjék be más, kevésbé szakmai jellegű munkával, vagy válasszanak más pályát.

Ez így van. középsuliban idegenforgalmat tanultam, majd elvégeztem egy 2éves felsőfokút szintén ezen a szakon, de akkorra már megutáltam a németet,(a turizmust mai napig szeretem) így nem helyezkedtem el ilyen területen, aztán hogy legyen szakmám elvégeztem egy boltvezetői tanfolyamot és utána jó pár évig kereskedelemben is dolgoztam, és imádtam, mindenki hülyének nézett, hogy hogy lehet szeretni, de én jó voltam benne, és élveztem is, nem is kerestem rosszul.Aztán leépítések voltak, és rájöttem kell egy diploma, ezért környezettan szakra mentem a helyi fősulira, mert gyerekkori álmom, hogy esőerdei kutató legyek. Így most van egy szakmám amit szeretek, és egy amit tanulok, hogy megvalósítsam magam, de ha mégsem tudnék olyan területen elhelyezkedni, még mindig maradhat a hobbim a környezetvédelem.

26/l