Az Ásványbörzéken árult nyers ásványoknak valóban nem lesz értékük ha egy magánember megvásárolja?

Kérdezőnk még írhatnál az eddigiekhez...

Amúgy ír befektetést és érték megőrzést is és átfedés van a kettő között. A befektetés elvileg hasznot hoz, de az infláció mérséklése is egy fajta haszon, mint érték megőrzés. Mondjuk ennyit a definíciós részéről, mert ez úgy tűnik a kérdezőnél mindkét célra kérdése.

Alapvetően más a nemesfém (arany, ezüst), más az értékpapír, a részvény, a régiség, a valuta és nagyon más a drágakő kérdező!

Az előbbi listában kisebb szakértelmet igényel a valuta és a nemesfém. Teljesen más a többi befektetés. Még a részvény közepes szakértelem mellett vállalható, ha valaki követi és jól csinálja. Viszont teljesen más a régiség és megint más a drágakő. Régiségnél egy jól kiválasztott darab értéke felmegy idővel, főként árverésen eladva.

A drágakő nem illik a sorba! Kakukktojás. Azért nem illik a sorba, mert az eladása teljesen más menetű! A valuta simán váltható pénzváltóknál vagy bankokban és nagyon hétköznapi és egyszerű forintra váltani, ha szükséges. A régiség már időigényesebb, mert vagy hirdetni kell a vevőknek, vagy aukcióra beadni és hónapokba is telhet az eladás, de minimum értékálló - már ha volt szakmaiság a vételnél. Értékpapírt kevésbé ismerem, de kb eladható gyorsan és bevált módon. A nemesfém szintén rendelkezik egy felvásárlási árral, mint eladás-vétel ár viszonylat és megveszik és a tisztaságát is ellenőrzik, a régiségnél ez többlet szakértelmet igényel, de az is okésabb.

Viszont a drágakő teljesen más. Nem mintha ne lehetne eladni, de extra szakmaiság kell még a vásárláshoz is, tisztaság, származás, szín és forma, méret és csiszolási tökéletességi szintje. És ha nem ért hozzá valaki, akkor simán arámit rásóznak mert ez ilyen. Még a bolti gyémánt akciók is ilyenek, mert azok többnyire alacsony minőségűek és nem a komoly gyémánt befektetők darabjai. És el fogják adni, mint jó vételeket.

És kérdező a drágakő abban más, hogy nem tudod ugyanúgy eladni, mint a többi formákat, sajátos okokból szinte biztosan ára alatt lehet eladni a drágaköveket. Kivétel nyilván egy nagy, drága és ritka darab, de szerintem az neked sok lehet.

És alapvetően - mint a kérdésben is - sokan abban gondolkodnak, hogy eladják interneten. De kérdező! Te vennél például interneten egy 100 000 Ft-os drágakövet? Én inkább babaruhát és használt egyebeket vennék így. Vagy vennél interneten aranyat? Mert amúgy a polírozott rész még a szakmában is összetéveszthető szemre.

Kivétel a természetes állapotú drágakövek, mert azokon látszik az eredetiségük és még laikus is észrevenné, ha nem stimmel. Főként, ha félig kőbe van ágyazódva, akkor nagyon jó és biztos. Amúgy egy üveggel összekeverhetőek a drágakövek és hamisíthatóak. Mert te kérdező okés, hogy megveszed üzletben és hivatalosan, de el tudod adni privátban? Aki interneten privátban vesz drágakövet az szerintem laikus és nem tudja egy nagyítóval ellenőrizni azt amit vett - és ezt lesznek akik kihasználják.

És a kapcsolatos információk... csak mert a kérdés is érdekes és, mert ne fizess rá valami rossz ötletre, de ennek én is utánanéztem és inkább ezt-azt tudtam róla. Még, ha másba is fektetsz, akkor is érdekes a téma. Meg többnyire az alábbiakból csak egy-egy dolgot érintenek a kérdéseddel foglalkozó oldalakon, amiből csak azt lehet feltételezni róla, hogy annyiból talán nem értik eléggé az érdeklődők és a pénzüket megtakarítani szándékozók. Szóval ez bővebb, mint a szokásos. És előre is egy idegen szó, ami fel-fel bukkan és legyen érthető az is - ami a likviditás. Némiképpen eltérő, de hasonló értelemben használják több területen is.

Cambridge Dictionary - likviditás

"A tény, hogy pénz formájában elérhető, nem pedig befektetések vagy ingatlanok formájában, vagy hogy könnyen pénzre váltható."

Az egyik legfontosabb a kérdésednél!

Elérhetőek-e egyáltalán a több évtizedes árfolyamai a drágaköveknek, mert, ha nem, akkor nem tudod követni az értékének alakulását. Nem tudod előre az ár diagramját, hogy érdemes-e, és nem tudod az évek során sem, hogy mikor add el. És ahogy néztem nem annyira van elérhető például smaragd több éves, 5 vagy 10 éves ár diagram és ez nem hangzik valami jól. A pénzekről ezt közzéteszik és a valutát tudod követni. Az aranyat és ezüstöt is tudod követni, sőt évtizedekre visszamenőleg is megnézheted az árának alakulását. És lehet, hogy az ékszerek asszociációja miatt azonosnak vennéd a nemesfémekkel a drágaköveket, de az aranyat nagyon általánosan vásárolják meg. És a drágaköveket? Mi a drágakövek vételi ára? Mert ezt előre kell tudnod, legalább nagyságrendileg, különben jobb a valuta.

Közbevetve nem keverném az ásványbörzék sok szép olcsóbbnak számító drágakövét a smaragddal például, ami nagyobb műfajt jelent a drágaköveknél. A smaragdot a gyémánttal és rubinnal együtt említik. Egy 1 cm-es rubin fél millió forint környéke vagy több millió is lehet. A drágakövek olcsóbb ásványbörzés, de szép fajtáit nem túl valószínű, hogy könnyen tudnád eladni, mert megveszik az üzletben ahol garantált az eredetiségük és az olcsóbbakból nem tudsz felhalmozni sem túl nagy összegben. Csak a drága drágakövek jöhetnek szóba.

Aranyat sem érdemes laikusan privátban venni, mert egyszerűen kockázatos és ilyen a drágakő is.

Általában javasolható, hogy ne fektess olyanba, amit nem ismersz igazán, vagyis előtte alaposan nézz utána (ezen azt kell érteni, hogy nem csak "olvastuk mennyire jó befektetés"!). És ne fektess olyanba, amit csak az eladók mondanak jó befektetésnek, hiszen, ha el akarnak adni, akkor jó befektetésnek mondják (nekik mint eladóknak az is lesz). Nem biztos, hogy jó befektetés az sem ami nagyon "hirtelen bereklámozott és divatos" az interneten, mert sok esetben az előbbi tételből fakad. Szóval utána kell nézni, hogy minek mi az előnye és hátránya, melyik mikor és hogyan és mire jó és mire és hogyan nem az. És ahogyan működik...

Inkább legyél kérdező tájékozott és megfontolt, mert lehet, hogy nem jön ki jól később az értéke. Bár növekszik a drágakövek eladási ára az évek során (összességében), de az inflációt is bele kellene számolni.

És a drágakövekhez sokkal sokkal jobban kell érteni, mint a valutához vagy aranyhoz. Drágaköveknél sok laikusok számára nem látható minőségi tényező van, és inkább olyan mint az almák piaca ahol, ha a minőséget nem tudod megállapítani, akkor majd kapsz "jó ajánlat"-okat és rád rádsóznak valamit, de eladáskor kiderül az értéke.

És érdemes megnézni egy próbának megvásárolt drágakövön, hogy mennyi jelenleg a vételi árad és mennyiért vennék meg szintén jelenleg! És egyből van egy vételi per eladási árrésed (százalékban), hogy mennyivel olcsóbban veszik meg jelenleg a most vásárolt darabodat. Egyszerűen megveszel egy olcsóbbat, legyen 50-100 ezer Ft és másnap elviszed néhány helyre, hogy mennyiért vennék meg. Tudni fogod belőle, hogy érték tartása esetén mennyivel olcsóbban vásárolnák meg és némi különbség nyilván beleférhet. Érdemes az általános befektetési tanácsadó oldalakon is megnézni a különféle befektetések mellett és nem csak a kimondottan drágaköveket árusító oldalakon és üzletekben. A befektetési tanácsadók általában nem ajánlanak drágakőbe fektetést és vagy tucatnyi mást ajánlanak helyette. Illetve azt javasolják, hogy a befektetési portfóliódban a drágakő maximum 10% legyen és ez figyelem felkelő tény. A drágaköveket árusítók nyilván a mellett lesznek, hogy jó befektetés, de ugyanezt mondják-e a befektetési tanácsadók is?

Kell (kellene) ismerned a hosszútávú visszamenőleges és a jelenlegi árait, mert, ha ez ismeretlen, akkor nem tudod megbecsülni a jövőbeli árakat sem. Tippelni persze akkor is lehet, de számolni már nem annyira, márpedig valamennyire kellene számolni is hozzá.

Ebay-en látni 50 és 100 millió forint értékű drágakő ajánlatokat is, de őszintén szólva akik ennyi pénzt kiadnak, azok szerintem inkább utaznak Londonba egy ismert menő helyre, mint Ebay-eznének 100 milliós értékeknél. Szóval elég rizikósnak tűnik. De van arany eladás és más effélék Ebay-en is - ez is igaz. De én inkább vennék drága drágaköveket üzletben a biztosabb helyen, vagy személyesen szakértővel együtt megjelenve.

És fontos előre is ismerned, hogy hogyan és kinek adhatod el a drágakövet, mert a valuta és arany simán eladható kis túlzással akárhol. Elég bemenni egy bankba és a valutát már váltják is forintra és az arany hasonlóan egyszerű eset. A drágakő más, mert sok minőségi összetevője van és mindegyik egyedi darab (majdnem úgy mint egy műkincs). Például a régi pénzek értékei egy nagyon széles ár tartományt fednek le és van a pár ezer forintos régi alumínium 1 forintos, és van az arany pénz ami több milliót is ér. Viszont még laikus is jól tud tippelni egy pár évtizede használt alu pénz és egy aranynak kinéző régi pénz értékessége között. A drágakövek viszont szemre laikusnak egyformák. Az alábbi három régipénz még a laikusoknak is jól eldönthető, hogy melyik a jobb befektetés.

1 forint 1983 350 Ft, Ferenc József 100 korona 1908 4 000 000 Ft, Nagy Sándor ókori görög arany érme ie.322 17 millió Ft [link]

A drágakövek is hasonlóan, mint a régi pénzek és egy nagy ár tartományban mozognak, de szemre bizony nagyon egyformák és azonos drágakő fajtán belül is nagy a minőségi különbség. A minőségi különbséget szakmaiság nélkül még tippelni sem lehet. Például a burmai rubin rossz fajta? Vagy elég jó? És meg tudod-e állapítani, hogy az vagy sem, esetleg talán az vagy talán nem az? És a drágakövek nem olyanok, mint az arany, ahol, ha megvan az arany tartalom, akkor annyit is ér. A drágakő olyan, mint a régi pénz és nagy minőség és érték tartománya van (nyilván a ritka drágakövek a kivétel, mert az értékes). És lényeges, hogy egyrészt van egy infláció, másrészt van a befektetés árának drágulása. A kettő összegzése adja ki, hogy tartja-e az értékét vagy netán valamennyivel többlet értékre jön ki. Csak az ár növekedését nézni egyszerűen még csak az egyik fele és egy jó növekedéssel esetleg az inflációt kiegyenlíti. Ebből a kettőből többnyire csak a gyémánt árának sok éves emelkedését mutató diagramot mutatják és kimarad az infláció. És az egyik és talán a témában leginkább futó kérdés, hogy jó befektetés-e? És többnyire azon megy a téma, hogy olcsóbban tudják csak eladni a drágakövet. Kb ez a téma majdnem teljes központja és az ékszerészek lebeszélik az embereket róla. Részben biztosan jogos is, mivel általában a vevők bármiben olcsóbban akarnak vásárolni. És meg kell különböztetni a különféle vevőket is.

De honnan vásárolnak az ékszerészek?

LENT Babs Noelle 37 év feletti ékszerész VÁLASZA RÉSZLETES.

Az inflációról alapvetően azt kell tudni, hogy valahány százalék környékén mozog és a pénz értéke annyival csökken évente. Hogy mit jelent az infláció azt egy egyszerű példán láthatod, aminél most egy kerekített 5%-kal számolunk - és nézd meg alapvetően mit jelent. 100 000 Ft évi 5% inflációval számolva egy év múlva már csak 95 000 Ft-ot ér. Ez azt jelenti, hogy, ha csak a fiókba tesz valaki 100 000 Ft-ot, és nincs rajta kamat és bővülés, akkor az 5% infláció mellett egy év múlva annyit tudsz érte vásárolni, mint a fiókba helyezéskor 95 000 Ft-ért tudtál volna. (És fordítva is igaz, vagyis egy 5%-os befektetési növekedés mellett 1 év múlva 105 000 Ft-nyi vásárló értéke lesz a befektetés pillanatához képest.) Az 5%-os infláció persze a következő évben újra csökkenti a 95 000 Ft vásárlóerejét és így csökken folyamatosan ugyanaz a pénz összeg vásárló értékben.

Itt van például a 100 000 Ft 20 év 5%-os inflációval számolva. Vagyis egy ma fiókba rakott 100 000 Ft az 20 év múlva már nagyon keveset ér, ha nincs rajta kamat és nincs befektetve sem. Vesd össze a fizetések és kenyér árának alakulásával és kb ugyanez jön ki drágulásban is.

0. év: 100 000 Ft - 5%-os inflációnál

1. év: 95 000 Ft

20. év: 35 849 Ft

A fenti infláció azt jelenti, hogy nagyságrendileg húsz év alatt a háromszorosára nőttek az árak és azonos számértékű forint kb a harmadát éri vásárlóértékben. Vagyis, ha a drágaköveden (pontosan azon a kövön és minőségen) nincs 20 év alatt 300%-os növekedés, akkor még értéket sem tartottál vele a példa szerinti 5%-os infláció mellett. Ezzel szemben az arany is bár ingadozik, de húsz év alatt kb az 5-szörösére nőtt az ára, tehát kissé még hozama is van az aranynak.

( [link] )

( [link] )

Nyilván alapvetően ismerni kell az érték növekedést is (többnyire csak ezt nézik), hiszen az az infláció fölötti részt jelenti. Ha az infláció 5% és az érték növekedés is 5%, akkor a befektetés vásárló értéke pontosan ugyanaz, mint amikor befektették. Akkor nincs rajta se veszteség se haszon. Ez amúgy egyáltalán nem rossz, ha a befektetés tartja az értékét!

Ha megnézzük az arany értékének a növekedését, ami 20 év alatt 5-szörösére emelkedett, akkor ahhoz itt van egy 8,4%-os növekedési példa. Vagyis évi 8,4%-os növekedéssel 20 év alatt a 100 000 Ft az 500 000 Ft lesz.

0. év: 100 000 Ft - 8,4%-os növekedésnél

1. év: 108 400 Ft

20. év: 501 863,54 Ft

Ez viszont így még nem teljesen stimmel, mert nincs egybe számolva az inflációval. Vagyis nominálisan, számérték alapján az arany 20 év alatt növekedhet 100 000 Ft-ról 500 000 Ft-ra, de nem fog annyit érni a forint, amikor az aranyat eladod forintér. Tehát az 500 000 Ft-ra növekedett arany forint értéke, nem olyan lesz, mint a befektetéskori 500 000 Ft. A tőzsdei arany ára az nem tartalmazza az inflációt, vagyis nominális (számszerű, névleges) értéket mutat. A reál értékhez ki kell vonni az inflációt belőle. Például, ha a befektetés ára 10%-kal nő, de az infláció 5%, akkor a befektetés értéke mint vásárlóerő valójában csak 5%-kal nőtt. Nyilván azért az is jó. Ha a befektetés érték növekedése és az infláció azonos, akkor megtartotta az értékét.

A 100 000 Ft-ból az 500 000 Ft-ra növekedett arany árból kivonva példaként egy 5%-os inflációt, a reál vásárlóérték növekedéssel sokkal kisebb lesz és felfelé kerekítve:

>>> 190 000 Ft

Vagyis reál vásárló értéken nagyjából csak megduplázódott a befektetés. Tehát nem elég a tőzsdei árakat nézni önmagában. Amúgy a majdnem dupla érték nagyon is jónak mondható, de fontos, hogy nem a tőzsdei nominál értékről van szó a gyakorlatban. Egy befektetésnél érdemes olyan befektetést választani, aminek értéke legalább eléri az infláció mértékét növekedésben, mégpedig kizárólag reál érték növekedésben, különben a befektetés vásárló értéke csökkenni fog.

És ki kinek lehet eladni és az hogyan van?

Komolyabb kövekhez szükséges egy gemológiai tanusítvány, amiben minden fontos adat szerepel a drágakőről. A vásárlók inkább egy jó hírű boltban vásárolnak, mint magánszemélyektől a nyugalom érdekében. Persze lehet magánszemélyek között is adni venni drágakövet, de azoknak javasolt akiket nem is lehet átverni, mert értenek hozzá. A többiek kockázatnak vannak kitéve. Az igaz, hogy magánszemélyek között a fogyasztói ár környékén lehet valamit eladni... elvileg. De még akkor is a fogyasztói ár alatt akarják megvenni, mivel fogyasztói áron az üzletekben is vehetnek nulla rizikóval. Na meg alkudni is akarnak és jó áron, vagyis olcsón vásárolni. Hozzá értő magánszemély (vagyis fogyasztó) viszont ugye nincs túl sok és azok eléggé vagyonos körökben is mozognak. A drágakövekhez értőkkel az emberek általában nem is találkoznak, mert tejelsen más világ úgymond. Ők nem az olcsó és kevésbé tovább adható drágakövekben gondolkodnak, hanem az úgynevezett befektetési kövekben, amik meglehetősen drágák. Minimálisan is millió forintos értékűek.

A drágakövek utólagos újra eladhatósága, likviditása egyáltalán nem olyan, mint az aranynak például, amit egy nap alatt is le lehet bonyolítani. Kevesen keresnek másodkézből drágakövet és a vevők igazából a biztos forrásokból vásárolnak, mint te is kérdező! Egy drága minőségi követ azért el lehet adni, de vagy tűl drága a befektetők többségének, vagy kérdéses, hogy a vevő szóbaáll-e az eladóval.

A gyémántnak még elérhető az ár diagrammja, de a többinek már nem és csak rendszeres fizetés mellett érhetőek el. A drágakőnek ugyanis nincs hivatalos tőzsdei ára, még a gyémántoknak sincs, amelyekhez csak Rapaport árlistákat használnak a gyémántkereskedők szerte a világon, így csak a viszonteladás napján nyeri el értékét. Mindez az akkori piaci kínálattól és kereslettől függ. Bár próbálkoznak a gyémántot bevinni a tőzsdére, de a sok különféle érték módosító eleme miatt neheze sztenderdizálható és eddig még nincs a tőzsdén, még a gyémánt sem. Ezért a drágakövek ár alakulását követni már komoly és folyamatos munkát jelent. Figyelni kell hozzá nemzetközi szinten referencia üzeleteket és aukciókat és vezetni kell az árakat. Az sem árt, ha minden árat forintra egységesít a befektető, de érteni is kell hozzájuk, mert számos tényező adja ki az értéket és két szemre egyforma kő merőben eltérő árat jelenthet.

Lényegében aki nem szakértő az boltban vásárol és a valódi szakértőkig nem igazán fog eljutni, mert egy másik magánember szinte biztosan szintén nem lesz szakértő. Ha valaki persze, ha a vevő Aston Marinnal vagy Bugattival érkezik, akkor vélhetően ismeri a drágakövek dolgait, csak ők elérhetetlen kapcsolatok a kisbefektetőknek.

A drágakő befektetés viszont nagyon nem likvid és ez igaz még a minőségi befektetési kövekre is, még azokat sem lehet gyorsan eladni és többnyire külön brókereket bíznak meg jutalékért az eladásokkal (gyémánt ~5%, egyéb ~10%). De ott úgy megy, hogy a vevőt hitelminősítőnek kell ajánlania, különben nincs találkozó sem.

Olcsó dolgokkal meg nem lehet befektetni. Száz régi Trabant (200 000 Ft/db) helyett a jobb befektetés egy régi Jaguár, de mindkettőt el lehet valahogy adni, csak a sok olcsó autót nehezebb lesz és az érték állóságai is kérdéses. A régi Jaguárt azért végül megveszik jó áron. Többnyire az olcsó dolgok nem jó befektetések semmiben sem, kivétel nyilván a sok sok tonnát kitevő mennyiség. De az olcsó drágakövek végül a zálogházakban végzik tört árakon. 100 Trabant, 200 000 Ft/db áron, összesen csak 20 millió forint, de nehéz lesz eladni annyi Trabantot (egyet-kettőt még mondjuk). Vagy a Ferenc József arany 100 korona ára 4 000 000 Ft, és csak könnyebben eladható, mit a régi alu 1 forintos, esetleg 1000 Ft-os áron, amiből már egy 4 000 000 Ft-os befektetéshez kellene venni 4000 darabot. És azért a Ferenc József aranyat könnyebb lesz eladni, még akkor is, ha drágább, mint 4000 db régi alu 1 forintost. Na ez valahogy így megy, hogy az olcsóbb drágakő kevésbé is eladható és inkább fogyasztási cikk, mintsem befektetési.

Ami drága az később is értékes lesz, ami olcsó az később is olcsó marad, akár drágult az évek során akár nem. Vagyis jobb száz olcsó Suzuki helyett egy régi Aston Martin modellt venni, mert az régen is drága volt és később is drága lesz. Ha drágakövet akarsz mindenképpen venni, akkor nagyon meg kell ismerni a minőségeiket és csak a legdrágábból venni inkább egy aprócska rubint 500 000 forintért, mint több kicsi olcsóbbat. A sok kis olcsót nehéz lesz eladni és nem is adnak érte jó árat. Például egy burmai rubin ami 4 karátos, ~11 mm, az ~4600 USD, ami ~1 800 000 HUF (+komoly tanúsítvánnyal biztos helyről), és ez jobb és biztosabb, mint sok kicsit venni helyette. Mindkettőt nehéz eladni, de az olcsó minőségű rubin később is olcsó marad és sokkal nehezebb eladni is. Az értékeset sem könnyű ráadásul. Az olcsóbb drágaköveket könnyű megvásárolni, de sokkal nehezebb eladni. Ki is próbálható egy vétellel és szinte garantált, hogy a zálogházban köt ki nyomott áron, mert még ők is olcsóbban kínálják majd, mint az ékszer üzletek. A zálogház nagyságrendileg féláron ha vásárol dolgokat.

Gyakorlatilag lehetséges két laikus eladó és vevő között is egy olcsóbb vétel, csak közben akiknek nincs szakértelme azok szeretnének hiteles forrásból vásárolni és amúgy meg egyikük sincs tisztában a tényleges adott minőségű drágakő árakkal az eladáskor. Komolyabb drágaköveknél elismert laboratóriumok tanúsítványait is átadják, amin szerepel a kő eredete, kezelése és pontos minőségi leírása, ami olcsó köveknél vélhetően nem lesz meg, de van esetleg egy blokk hozzá.

Honnan szerzik az ékszerészek a drágaköveket?

Több forrás is lehetséges, de a java részét a nagykereskedés jelenti. A nagykereskedés az ahol egy zöldségüzlet is veszi a gyümölcsöt például, nyilván olcsóbban mint a kirakott fogyasztói árak. A fogyasztói áron ő sem venné meg, mert ő árusítja a fogyasztói áron. Az ékszerészek és ékszer üzletek drágakő forrása lehet nagy cég esetén akár a DeBeers bányavállalat is, vagy a következő állomás, a drágakő vágó csiszoló cégek. Szóba jöhet a magánszemélyektől való vásárlás is (Ebay, ismerős, stb), de ha olcsóbb forrás is van, akkor nem fogja érdekelni (vagy nagyon alacsony árat kell mondjon). Ékszerészetben van még valamennyi egymás közötti kereskedés is, a megmaradt, el nem adott darabokkal, de ez kihagyja a magán eladókat. És részben vásárolhatnak még zálogházakból, vagy árverésekről is, amiből az előbbi az olcsó vétel és az utóbbi a nagyon drága egyedi darabok (és ez is kihagyja a magán eladókat). Magán eladóknak nagyon szűk lehetőségük van bármilyen ékszer vagy drágakő vállalkozásnak eladni, főként jó áron, mivel nem fizethetik ki a fogyasztói árakat, azoknál olcsóbban kell megvegyék.

Maga az árak valójában egy sor fázison, egy sor iparágon és vállalkozáson mennek át, mire a fogyasztói árakkal az üzletekbe kerülnek. A fogyasztói ár viszonteladási ára az üzleteknek és nem felvásárlási árak.

A Media Markt árusít TV-ket az ő fogyasztói árain. És érdemes tudni, hogy a Media Markt kiskereskedőnek számít! Bár nagyon sok és nagy üzlete van. Viszont a Media Markt olcsóbban veszi a TV-ket vagy a nagykereskedőktől vagy esetleg a gyártóktól. De egy magánembertől egy bontatlan csomagolású TV-t még, ha meg is vásárolnának, akkor sem az üzletükben kirakott fogyasztói áron vennék meg, mert az az ő eladási áruk. Nagyon olcsón vennék csak meg még a bontatlan TV-t is. Ha fogyasztói áron vennék meg, akkor a fölötti áron kellene kitenniük, így csak jóval az alatt vennék át. Másik példa... Van egy termelő akinek narancs ültetvénye van. Otthon neki kb annyi narancs van, amennyit csak akar és termelői áron. A narancs termelő eladja a narancsot a nagykereskedőnek, a nagykereskedő pedig az üzleteknek. Az üzletek kiteszik a narancsot a maguk árain, de azon a fogyasztói áron te biztosan nem adsz el narancsot se a termelőnek se a nagykereskedőnek, mert nekik olcsóbb a narancs.

Drágakövet ékszer kereskedelembe (ékszerész, zálogház, stb) eladni olyan, mint narancsot narancs ültetévnyesnek, mint moitort moitor gyártónak. Ők alakítják ki a fogyasztói árakat és sokkal olcsóbban jutnak hozzá, így csak nyomott áron fogják megvenni és nem fogyasztói áron (mivel nem aranyról van szó, vagy valutáról). A kereskedő megvesz valamit 1000-ért és eladja 5000-ért, miért venné meg újra 5000-ért, ha azon semmit sem keresne, ha eladja és, ha vehet 1000-ért is.

Mennyit keresnek az ékszerészek a gyémántokon?

Na ez egy bizalmas kérdés és nyilván nem annyira akarják közölni és inkább mondanak kisebb árrést. Ez érthető.

Van a drágaköveknél alkalmazott egy "keystone" ("Keystone Pricing") nevű árképzés, ami annyit jelent, hogy a fogyasztói ár a beszerzési kétszerese lesz és 50%-os felárat eredményez. Ezt a 19. század végén találták ki és a Keystone Pricing alapján azt javasolták, hogy ne árulják el a beszerzési árat a fogyasztóknak és duplázzák meg azt a beszerzésihez képest. Ez azóta a kiskereskedelemben általánossá vált és ismert árazási stratégia. De a luxusékszerek felára átlagosan 250-300%. Van azért ennél is nagyobb árazás, például a gyémántok esetén, ami legalább 5-szörös vagy akár 8-szoros árazás. Így egy gyémánt gyűrűben - most eltekintve a részletektől, mint az arany ára, a munkadíj és rezsiköltség, stb - egy gyűrűben, amiben a gyémántot beszerezték 100 dollárért, azt fogyasztói áron a gyűrű árán belül 800 dolláron adják.