Daedalus tervben ami a Barnard csillaghoz utazott volna űrhajó azt milyen anyagból építették volna fel?

Egy porfelhőt vetnének ki a hajó elé, ami szintén relativisztikus sebességgel haladna és szétbombázná a nagyobbacska akadályokat.

A kisebb dolgokat, porszemeget?, atomokat? egy berillium pajzs fogná fel, közben elpárolog.

Wiki:

The ship's payload bay containing its sub-probes, telescopes, and other equipment would be protected from the interstellar medium during transit by a beryllium disc, up to 7 mm thick, weighing up to 50 tonnes. This erosion shield would be made from beryllium due to its lightness and high latent heat of vaporisation. Larger obstacles that might be encountered while passing through the target system would be dispersed by an artificially generated cloud of particles, ejected by support vehicles called dust bugs about 200 km ahead of the vehicle. The spacecraft would carry a number of robot wardens capable of autonomously repairing damage or malfunctions.

10%c vel nem fog eltalálni oldalról semmi.(10%al jobb a számolás)

Mondjuk 1 m-el nagyobb a palyzs sugara, mint a hajó sugara.

Legyen 1000m hosszú a hajó.

10^3[m]/3x10^8*10^(-1)[m/sec]=3*10^(-4) [sec] alatt suhan el a hajó az orrod előtt, ha te mozdulatlan vagy.

Akkor 1[m]/3*10^(-4)[sec]= 3*10^4 m/sec= 30 km/sec sebességgel kell érkeznie a törmeléknek pontosan a haladási irányra merőlegesen, hogy egyáltalán esélye legyen eltalálni a hajó oldalát.

Mégis mekkora kárt okozhat mondjuk 1 grammnyi tárgy? Nos, ha a fénysebesség negyedrészével csapódik az űrhajóba, akkor képes átütni akár 1 méter vastag titániumot is. Tehát védőpajzs nélkül el se szabad indulni!

A több rétegű Whipple pajzs is megoldás lehet. Ami az űrhajó előtt lenne védelemként.

Plazmaburok, ami a legközelebb áll a valósághoz.

A plazma tér mágneses és elektromágneses mezők segítéségével alakítható, és létrehozható belőle egy vékony plazmaréteg, egy úgynevezett plazmaablak, ami átlátszó ugyanakkor képes elválasztani a vákuumot a levegővel teli tértől. Állítólag ez a legolcsóbb megoldás a kutatások során is, ha vákuumra van szükség egy-egy kísérlethez. Az első plazmaablak létrehozása Ady Hershcovitch és Michael Greene nevéhez fűződik, és egy 2013-as cikkben olvashatunk róla