Egy kisgyerek ha megtanul beszélni, akkor miért nem tanul meg ezzel automatikusan olvasni?

Mert a kettő között semmi természetes kapcsolat nincsen. Az írás (és így az olvasás) másodlagos - egy nyelv írott forma nélkül is nyelv marad, az írást csak mi találjuk ki hozzá.

Az o csak egy karika - teljesen önkényes döntés volt az emberek részéről, hogy azt a hangot jelölje, amit jelöl. Ennyi erővel háromszög vagy spirál is lehetne, ha anno úgy alakul.

Miért tanulna meg?

A beszéd természetes, az írás ellenben konvenciókon alapszik.

Ha mondjuk ráadsz a kisgyerekre 3 hónapos korában egy olyan Gugli szemüveget (azt a drágát, ami belülre irkál, meg ilyenek), és rajta hagyod 0-24-ben 3 éves koráig, miközben folyamatosan kiírja a szemüveg, amit a gyerek kimond, akkor szerintem gyönyörűen megtanulna olvasni 3 éves korára. (Nyilván ez kivitelezhetetlen, csak az elv jobb érthetőségéért írtam a példát, sajnálom ha kicsit morbidnak tűnik.)

Beszélni megtanulni elég maga a hang hallása is, a saját hangjával össze tudja hasonlítani a gyerek. A beszéd egyfajta leképezésének (az írásnak) a felismeréséhez, 'dekódolásához' már nem elegendő pusztán a hallott hang, ahhoz szükséges azon kódrendszer ismerete is, aminek alapján leképezték a beszélt nyelvet. A kódrendszer ismerete nélkül csupán fura értelmezhetetlen sorminta a leírt szöveg.

"Hogy látod vagy hallod az tökmindegy,"

Hogy tanulod meg elolvasni az írott szöveget, ha egyébként soha nem látsz írott szöveget?

Hogy tanulod meg elolvasni az írott szöveget, ha egyébként soha nem látsz írott szöveget?

Egyértelmüen sehogy.

A beszéd érzékelésére a fül szolgál. Azok az idegpályák az agy beszédközpontjához vezetnek, tehát a gyerek megtanul beszélni.

Az olvasás írott jelek szem általi érzékelése, a szem, mint érzékelő idegpályái az agy vizuális központjába vezetnek. Tehát a gyerek ekkor tanul meg olvasni.

A két rendszer független, ha a fül érzékel, abból látás információ nincs. Ha a szem érzékel, abból hang információ nincs.

Ezért mindkettőt külön kell megtanulni. Azért nem a szemmel kezdjük (elvieg lehetne), mert a hang mint információ azonnal feldokógozható, a látásközpontnak azonban időre van szüksége, míg a térlásást a helyén kezeli. Ennek oka a szemlencse. Mint tudható, a lencse fordított képet ad, a gyerek kezdetben egy álló embert fejtetőre állva látja. Az agynak idő kell, míg megtanulja a képeket megfordítani. Mivel ezalatt a gyereknek nincs életszükéglete jól látni, az nem okoz problémát. Fordítva erős zavar keletkezne, ami idővel megoldódik, de minek bonyolultan, ha lehet egyszerűen is.