Az IQ tesztek biztosan megbízhatóak?

Azt gondolom, hogy ez egy unintelligens ember által kiírt totálisan értelmetlen kérdés!

Az IQ tesztek eléggé megbízhatóak ha tudjuk, hogy hol és mire használjuk fel azok eredményeit. Feynman elég intelligens volt, és szerintem lazán kinyomott volna átlagosan 140 pontot is, ha fiatalon és több alkalommal tesztelik. De az sem kizárható hogy tényleg enyhén 130 alatt volt, mert a fizikában a műveltségi alapokon és az összefüggések mély értelmezésén múlik a siker, nem csak a nyers IQ értéken.

A korabeli IQ tesztek többsége nagyon rosszul volt kalibrálva a mai tesztekhez képest, tehát az ilyen összehasonlításoknak nincs nagy értelme.

Az említett R. Feynman agya fiziológiag mindenképp a felső 10% szintjén teljesített, mert állandóan használta és kerülte az alkoholfogyasztást is.

"Hát én már nem tudom, mi az igazság"

. Segít az igazság megtalálásban, ha nem forrásmegjelölés nélküli, üzleti magazinokban megjelenő cikkekből tájékozódsz valamiről, aminek semmi köze az üzlethez.

Egyrészt Feynman 12–13 éves korában írt IQ tesztet. (Ha egyáltalán írt és tényleg ennyi lett az eredménye, mert ezt csak az életrajzírójától tudjuk. De fogadjuk el, hogy helyesen tudta.) Az intelligencia 17–18 éves korig kb. hasonlóan fejlődik, mint a testmagasság. Néha hirtelen nő az a kölyök, aztán meg egy ideig nem változik a magassága. A növekedés nem lineáris. Pont ezért 17–18 éves korig az IQ-t mérni csak arra jó, hogy egy pillanatnyi állapotot mérjünk fel, de ez nem az ember egész életét meghatározó tulajdonság lesz. Simán lehet, hogy fiatal felnőtt korában magasabb volt az IQ-ja. Vagy éppen alacsonyabb, bár ez valószínűtlenebb.

Az is sejthető, hogy Feynman IQ-ját a gyerekkorban használt hányados módszerrel mérték meg, ami azt jelenti, hogy 12–13 évesen olyan mentális képességekkel rendelkezett, mint egy átlagos 15–16 éves. Azért az nem olyan rossz, és egyáltalán nem szokványos.

Aztán meg a teszt az egy pillanatnyi állapotot tükröz, a maga körülményeivel. Ha éppen meg vagyok fázva, fáj egy kicsit a fejem, akkor lehet nem csinálok meg három olyan feladatot, amit normál állapotban igen. A fene tudja Feynman milyen pillanatnyi állapotban töltötte ki a tesztet, meg még egy faktor: mennyire volt motivált abban, hogy jó eredményt érjen el. Mert ha nem vagyok motivált, akkor az utolsó öt kérdésre bejelölöm az C választ, aztán le van tudva az egész. Pedig lehet, hogy a képesség meglenne bennem, hogy jól csináljam meg.

~ ~ ~

De amúgy az IQ nem minden. Egy kevésbé magas IQ-val is lehet valaki zseniális, ha kellően kreatív, kellően egyedi látásmódja van, és főleg ha szorgalmas, elhivatott, lelkes, kitartó. Meg egy Mensa tag is lehet lusta, egyéb – pl. szociális kapcsolataiban – rosszabb képességű, vagy olyan, akit nem érdekel a tudomány, mert minden álma, hogy pék legyen. A dolog nem úgy működik, hogy nagyon magas IQ = Nobel-díjas tudós, hétköznapi élet = nem túl magas IQ.

"Feynman eszerint nem volt elég intelligens ahhoz, hogy MENSA tag legyen, ami ha jól tudom, 130."

"We don't have any clear idea what IQ test Feynman took or what it emphasized. The IQ test that Feynman took was probably scored by the quotient method, meaning that an attempt was made to estimate his 'mental age' and the result was then divided by his chronological age and, finally, multiplied by 100. IQ tests aren't scored that way any more"