Mitől függ, hogy egy (tanult) képesség örökre megmarad vagy törlődik?

Többféle memória is van, külön van, ami a mozgásformákra emlékezik. Az idegen nyelvek sem felejtődnek el, legfeljebb csak berozsdásodnak, és eltemetődnek, és tetanusz oltás sem kell ahhoz, hogy újra elővegyed.

[link]

Az emberi agy asszociatív. Tehát ahhoz, hogy valamit megtalálj, kell hozzá (legalább) egy kapcsolat valami ismert dologhoz.

A felejtés részben úgy működik, hogy ezek a kapcsolatok megritkulnak, akkor már nehezen találod meg, végül megszűnnek.

Ezután az adott terület átalakulhat, tehát fizikailag is elfelejti a dolgokat, mást tanul helyette.

KIVÉVE az ilyen készségmemóriákat, ezek végig megmaradnak.

Angolban van egy mondás: use it or lose it. Tehát ha valamit nem használsz, akkor a tudásod megkopik, vagy akár el is veszhet.

Egyébként nem igaz, hogy úszni nem lehet elfelejteni. Én elfelejtettem, bár az igaz, hogy korábban is csak elég alapszinten tudtam.

Nem felejtetted el.

Viszont a tested azóta megváltozott, amihez más mozdulatok lennének szükségesek. Ha normálisan megtanultál volna úszni, akkor az áttérés nem lenne gond, így viszont ezt a kis tudásodat nem tudod használni.

Az idősek nem elfelejtettek biciklizni, hanem a testük már nem képes rá, már nem tudnak úgy mozogni. De te nem tudod elfelejteni, hogy hogyan kell. Max. bizonytalanabb vagy a közlekedésben, a forgalomban, de nem magában a biciklizésben.

De van olyan, amit ha nem gyakorolsz, akkor nem megy úgy. Nekem ilyen minden kézügyességet igénylő tevékenység. Rajzolás - régen szinte élethűen rajzoltam egy intenzívebb gyakorlási időszak után, de ma már nem tudnék úgy. Először újra gyakorolni kéne. Gyöngyöt is fűztem, abból is készítettem érdekes, bonyolultabb mintákat. Azt teljesen elfelejtettem már, hogy hogyan kellett. De kötni is elfelejtettem.

Az agyi tevékenység rendkívül sokrétű. Minél magasabb szintű, annál bonyolultabb, és ehhez sok asszociáció szükséges. Lefelé haladva (ami nem a lényegtelenséget jelenti!!) az agy és a fizikai test egyre inkább együttműködik, ez már a vegetatív iderendszer tartománya, itt fontos szerepet kap a test bármely mozgása (még a bélmozgás is). Ekkor a szellemiségtől az életfenntartás felé haladunk.

Egy tevékenység minél inkább életfenntartó, annál inkább nem felejtődik (például a gyaloglás se, bár mozgásszervi bénulás lehetséges). Minél összetettebb valami, annál nagyobb az esély a romlására (ez gépeknél is így van), mert a zavartalan működéshez több feltételnek kell teljesülnie, több részegységnek kell együttműködnie.

A test minden része (így az agy is) a kor előrehaladtával kopik, romlik, mert egyes elemei pusztulnak (agysejt, izomzat vagy éppen egy gép fogaskereke kopik). Ezért a felejtés is erősödik, de szelektíven. Ennek viszont az az oka, hogy egyes elpusztult agysejtek szerepét képesek mások átvenni, mégpedig az élethez szükséges fontosság arányában. Ez az evolúciós életfenntartó gépezet tulajdonsága.