A munkabírás, terhelhetőség veleszületett képesség vagy tanult dolog?

Ismerek olyan embert, aki orvosként dolgozik, sokszor ügyel, építkezik és még kisgyermekei is vannak. Ez előtt én nagyon megemelem a kalapom, mert tényleg nagyszerű, ha valaki ennyit tud teljesíteni, de én magamról érzem, hogy nekem ez sok lenne. Kitűzhetném persze célnak, hogy dolgozzak többet, keressek jobban, amúgy így sem panaszkodom, hétvégén is csak hasznos dolgokat csináljak, fejlesszem magam, de szerintem kell a pihenés is vagy hogy csak iszogatni, grillezni, kirándulni egyet.

Azt is megfigyeltem sok ilyen magasabb pozícióban dolgozó embernél, hogy nagyon pörgős életet él és akkor 3 hétre elmegy nyaralni valami egzotikus helyre, nyilván ez is presztízst jelent, hogy megengedheti magának és akkor úgy töltődik fel. Nekem meg úgy az a fontosabb, hogy a hétköznapjaim legyenek kicsit lazábbak, ne kelljen ilyen utazásra menjek, azért, hogy a sok hajtást tudjam kompenzálni. Az énidő az alap dolog, nem luxus. Nem csak attól lehet értékes valaki, ha minél többet dolgozik. Ez a munka-magánélet egyensúlya elég kutatott kérdés a nyugati kultúrában, az USA-ban tudom sokkal másabb, a fizetések persze messze magasabbak. Ti hogy látjátok, esetleg, akik ambiciózusabbak vagytok és tényleg nagyon mentek arra, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtsatok?