A sértődékenység döntés kérdése, vagy veleszületett tulajdonság?

Személyiségjegy, tehát vele született, ha úgy tetszik. De lehet dolgozni rajta :)

Volt egy ilyen "barátnőm", gátlástalanul mondott bárkinek bármit mondván ő csak őszinte, és ha te ezen megsértődsz akkor te vagy a hülye, hogy nem tudod elfogadni, de ha véletlen mondtott neki valaki valamit, ami mégcsak bántó sem volt, csak mondjuk egy vélemény egy dologról, vérig volt sértve és napokig nem beszélt az illetővel.... Hihetetlen bántó és irritáló az ilyen. Hogy válaszoljak is :) szerintem veleszületett, de lehet tudatosan figyelni rá.

3. Ebben is sokféle verzió létezik. A férjem pl sértődékeny és nagyon tapintatos. Én kevésbé vagyok tapintatos, ellenben egyáltalán nem vagyok sértődékeny se. A mi esetünkben pl egyszerűen máshol van az ingerküszöbünk. Én ugyanannyit engedek meg magamnak másokkal szemben, mint másoknak velem szemben, de ez a határ sokkal kijjebb van nálam, mint a páromnál. Viszont nem veszek mindent személyes sértésnek, személyem elleni támadásnak, mint ő. A sértődékenység egyfajta egoizmus, szerintem. Épp ettől olyan irritáló.

#4 Igen, és próbáltam ezt is érzékeltetni a kommentemben, hogy ha pofátlanul megbántunk embereket, de nem bírjuk a legkisebb kritikát sem akkor az nagyon kellemetlen tulajdonság. Ha valakinek olyan a stílusa, hogy mindenkinek a szemébe mondja amit gondol, akkor utánna ne sértődjön meg ha ezt ő is megkapja. Ahogy viselkedsz másokkal úgy viselkednek veled, de ezt akkor el kell fogadni, ez igy korrekt.