Miért nehezebb valamit összeszerelni mint szétszedni? És miért nehezebb valahonnat (fáról, szikláról) lemászni, mint fel?

Van még néhány részlet a kérdésben...

Létra esetén

A kéznek a fogást jól látjuk a felnyújtott karral a fejünk fölött és a hasunknál is. De a láb lejjebb lévő foka a lábunk alatt van és oldalra ki kell hajolni, hogy jó lássuk a következő alsó létrafokot. Gyakorlott létramászásnál ez nyilván lényegtelenné válik.

Sziklamászás esetén

Van például egy 5 cm mély perem a kéznek. Azt jól meg tudjuk fogni a fejünk fölött, mert az ujjak ráfekszenek a perem vízszintes részére és a tenyér is a perem függőleges részére. Ugyanez nincs meg lefelé esetben, mert az ujjak a hasunknál lévő 5 cm-es peremre nem fekszenek fel ugyanannyira és a tenyér meg végképp nem fekszik fel, mer a csukló nem hajlik mindkét irányba azonosan. Egyszerűen a kéz lefelé jobban hajlik, mint felfelé. Lefelé ugyanaz a perem nem lesz azonos fogás. Felfelé hasonlít a hétköznapi életből megszokott fogásra, ami inkább lefelé hajló tenyeret jelent, mint fölfelé. A lefelé az ereszkedés elején csak az ujjak hegye éri a peremet és bizonytalan a fogás.

Itt egy videó csuklóhajlításról - a video felénél jól látszik.

https://www.youtube.com/watch?v=MYBrjpGMb-w

A láb esetén meg a lábunk alatt kell keresni a láb támaszát.

És minden fajta lefelé mászásnál van egy nem megszokott helyzet, ami abból ered, hogy a felfelé mászások hasonlítanak a hétköznapi életből megszokott normál előrefelé járáshoz. A lefelé mászás meg arra hasonlít, mintha hátrafelé mennénk. Nem vagyunk hozzászokva.