Hogyan készülhet fel az Emberiség egy idegen civilizáció inváziójára?

"Igen, csak nem értelmetlenül!"

"Nem brachiból puszitátják el hanem a biztonságuk, és a területek miatt."

Már ne haragudj: miféle biztonságuk? Miféle területük?

A világ 99.9999%-a néptelen. És itt nem a világűrre gondolok, hanem arra, ahol anyag is van.

A közelükbe nem kerülhetünk, ha ők nem akarják, és bármiféle anyagot 1000-szer könnyebben megszerezhetnek bárhol közelebb, mint itt.

22

-Mi garantálja hogy más intelligens életformák nem lesznek agresszivak?

-A galaxisunk még fény sebesség alatt is gyorsan kolonizálható a galekszis teljes életéhez képest. Mi garantálja hogy nem fog egy gyorsan terjeszkedő faj megjelenni? Mi garantálja hogy más intelligens fajok nem fognak egy neumann szondát létrehozni ami mindent megtámad? Mi se vagyunk már olyan messze ettől a szinttől.

-Jelenleg meg van a technikai előnyük de ez gyorsan változhat. Rendkivül lassan alakúlt ki az intelligens élett ahóz képest milyen gyorsan fejlődik a technikánk. Mi garantálja számukra hogy pár ezer év mulva nem lesz forditott ahelyzett?

#12 > Az emberek ennél joval kisseb ok miatt kiírtottak fajokat.

Van egy fontos különbség. Népirtás, vagy más fajok kiirtása mindig akkor történt, mikor volt valami elérendő cél, megszerezni kívánt valami, és az adott nép vagy faj éppen útban volt, akadályozta a kitűzött célt. A célt mindig valamilyen létszükséglet elvesztésétől való félelem, vagy valami komoly előnyt jelentő dolog megszerezése iránti vágy határozta meg.

Mondjuk a spanyolok kiirtották a közép- és dél-amerikai indiánokat. Volt ott elérendő cél, arany, termőterületek, ami felett a kontrollt veszélyeztették az indiánok és ezért irtották ki őket. De ha Kolumbusz nem egy, hanem két kontinenst fedezett volna fel, amiből az egyik lakatlan, a másik meg lakott, akkor nem a lakott kontinensen ment volna a harc az uralomért, hanem a lakatlan lett volna elsőként kiaknázva, a figyelem csak akkor fordult volna a lakottra, ha már az ottani célok, erőforrások elérése az indiánokkal való macera ellenére is olcsóbb vagy egyszerűbb lett volna.

~ ~ ~

#14 > Aztán a végére kiderül, hogy nekik volt igazuk, mert egy ideirányított aszteroidáról van szó, rajta egy olyan szerkezettel, amiben tárolt anyag megfertőzi a földi életet, az élőlények szénatomjait szilíciummal helyettesíti, vagy valami ilyesmi.

Ez megint nem ok, hanem módszer. Mi az ok? Miért jó egy idegen civilizációnak, milyen előnyük van abból, ha a Földön a szén alapú életet ilyen körülményes módon szilícium alapúvá változtatják? Ha egy fajnak van elég élettere, minden nyersanyag elégséges mennyiségben áll rendelkezésre, akkor nem fog terjeszkedni. Terjeszkedni akkor fog, mikor valamilyen erőforrásra nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Ahogy a #2-es válaszomban pedzegettem, kínálat van bőven. Ez az ötlet, hogy egy szén alapú életformából szilícium alapút csinálnak, az nem tudom milyen többletkínálatot tudna adni. Maximum többletkeresletet tud okozni, ami meg nem cél.

~ ~ ~

#16 > Nem brachiból puszitátják el hanem a biztonságuk, és a területek miatt.

Ez nagyon jó érv lenne, ha azt látnánk, hogy a számunkra értékes erőforrások jelentős része ki lenne használva, ki lenne aknázva. Vagy bármilyen számunk értékkel nem bíró, de esetleg más civilizáció számára potenciálisan értékes erőforrással ez lenne a helyzet. De szemmel láthatólag mind az értékes, mind az értéktelen erőforrások ott hevernek a szomszédos bolygókon, szomszédos csillagrendszerekben, parlagon, kiaknázatlanul.

Egy hasonlat: Van egy vonat, mondjuk 200 ülőhellyel. Ha az ülőhelyek jelentős részén ül valaki, akkor elképzelhető, hogy elindul a harc az ülőhelyekért. Akár megelőző csapás jelleggel, mert a következő megállónál felszáll a barátom, meg mi van, ha neki száll fel egy rokona. No de egy olyan vonaton, ahol 200 ülőhelyből 5 foglalt? Ott leülsz egy üres helyre és kész. Nem fogsz harcolni az 5 utasból az egyikkel, hogy pont az ő ülőhelyét foglald el. Még ha számolsz is azzal, hogy hamarosan szállnak fel utasok, akkor sincs értelme ennek. Vagy te talán az ülőhelyed biztonsága és az ülőhelyek birtoklása okán elkezdenéd a 200 ülőhelyes vonatról lerugdosni azt az 5 kósza utast?

De ez a példa torz. Mert valójában itt egy több tízezer ülőhelyes vonatról van szó, amin nem hogy 5 utas van, de nem látunk a közelben utast. Lehet, sőt valószínűbb, hogy van még utas ezen a vonaton, de látni nem látjuk. Akkor ha te összefutsz eggyel, akkor rögtön az jut eszedbe, hogy le kéne lökdösni a vonatról, mert veszélyezteti a biztos ülőhelyedet vagy hogy nehogy elveszítsd a kontrollt az ülőhelyek felett?

~ ~ ~

#17 > képzelj el egy jövőbeli civilizációt, ahol már bolygók elpárologtatására képes energiákkal dolgoznak naponta.

> Ott elég EGYETLEN olyan ember, akinek az a szándéka, hogy minden pusztuljon.

Fordítsuk le emberi viszonyokra. Igen, el tudom képzelni egy atomnagyhatalom diktátorát, aki megőrült és el akar pusztítani mindent. Ezért szervezést, energiát nem sajnálva ledob egy atombombát a busmanokra. Ez teljesen irracionális ugyan, de pont ez a pláne, hogy a diktátorunk irracionálisan cselekszik.

Oké, de a kérdés, hogy ennek mekkora a valószínűsége, racionális-e ettől félni a busmanoknak, illetve még ha számolnának is ezzel az eshetőséggel, mégis mi a fenét kellene tenniük ennek elkerülésére? Van-e értelme annak, hogy az egyik fiatal azon gondolkodik vagy azt kéri számon, hogy a horda vezetője milyen ellenintézkedéseket tett, vagy hogyan készült fel arra, hogy mondjuk egy őrült észak-koreai diktátor kilő rájuk egy interkontinentális atomrakétát.

~ ~ ~

#18 > idejön egy földönkívüli intelligens életforma, megismeri a Földet, látja, hogy az ember mennyi környezetszennyezésért, fajok kipusztulásáért felelős, és úgy gondolja, hogy kár ezt a szép sokszínűséget, az élet különböző formáinak a burjánzását veszni hagyni, inkább pusztuljon az az egy faj, ami mindezért felelős és likvidálja az emberiséget

Itt is sokat segít, ha emberi viszonyokra fordítjuk le a dolgot. Ott van Brazília partjainál a Kígyósziget (hivatalos nevén Ilha da Queimada Grande). Egy kis sziget, ahol négyzetméterenként van legalább egy kígyó, jó eséllyel mérgeskígyó. Nem mi vittük oda őket, egyszerűen így van. Meglehet ezek „kiirtottak” már néhány másik fajt. De minimum elveszik az életteret egy sokkal sokszínűbb élővilágtól.

A szigeten nincsenek komolyabb erőforrások, nekünk embereknek nincs saját célunk a szigettel. Akkor ölnénk pénzt, időt, energiát arra, hogy kiirtsuk a kígyókat, hogy átengedjük az életteret egy sokszínűbb élővilágnak? Indítanánk-e erre hajókat, embereket, eszközöket mondjuk Európából vagy még messzebbről? Hogy mi történt, mi fog történni a szigettel, azt bízzuk a szigetre. Ha az ökoszisztéma így fenn tud maradni, akkor milyen elvi alapon kellene nekünk ebbe beavatkozni. Ha az ökoszisztéma össze fog omlani, az is a folyamat része, lehet ez is szükséges lépés ahhoz, hogy később egy új ökoszisztéma épüljön fel. Ha nincs egyéb dolgunk a szigettel, a szigeten, akkor nem fogjuk piszkálni, menjen csak a sziget élővilága a maga útján, függetlenül attól, hogy az a mi elfogult, így nem feltétlenül helyes értékrendünk szerint jónak vagy rossznak minősül-e.

Nem látom ezt az okot elvi alapon kellően megalapozottnak sem, de észszerűnek sem.

"egy atomnagyhatalom diktátorát"

Az a baj, 2*Sü, hogy semmi szükség erre.

Képzelj el egy 1000 milliárdos, nagyon fejlett emberiséget. Ugye van köztük mindenféle ember, jó és rossz is.

Ha elegendő hatalmuk van, akkor elég EGYETLEN olyan ember, aki gonosz, elmebeteg, stb. stb... ÉS egy ilyen társadalomban könnyedén megszerez bármiféle irtó eszközt, bolygók pusztítására elegendő energiával.

Akkor annak a társadalomnak ott vége van.

És ez még jóval azelőtt lesz, hogy ideértek volna.

TEHÁT, aki jön - az már SOHA nem csinál ilyet.

"a ők is úgy gondolkoznak, mint a könyvben az oroszok, hogy hoppá"

Amennyiben így gondolkodnak, az nem korlátozódik más fajokra, hanem a másik emberről is pont ugyanezt gondolják (mint az oroszok is), és akkor még jóval azelőtt elpusztítják egymást, hogy egyáltalán kijutnának a csillagokba.

Érdekes volt végigolvasni. Szerintem a legrelevánsabb válasz a #2. Az összes többi emberközpontú. Azaz emberi értékrendet használ, emberi gondolkodásmódot és igényrendszert. Nincs ezzel semmi baj, az ember tudása a tapasztalás.

És néha vannak, akik ennél messzebb mennek. Egy ilyen Asimow, a maga robotika törvényeivel, amit ha megvizsgálunk, nem tudunk jobbat. De ez most nem a téma.

Fred Hoyle scifije, A fekete felhő azonban éppen e témát boncolgatja.

A sztori röviden: az emberiség azt tapasztalja, hogy a nap egyre sötétebb, gyengébb fényt ad. Ez minden tudományos tapasztalatnak ellentmond. A helyzet már majdnem katasztrofális, mikor valakinek eszébe jut, hogy nem egy természeti jelenségről van szó, hanem egy értelmes lényről. Rögtön megindul a vita, hogy már régen észrevett volna, ám néhány tudós mégis elkezdett gondolkodni, miképpen lehetne kommunikációt kezdeni. A lényeg, hogy általános fizikai jellemzők általános periodicitású sugárzására egyszer válasz érkezett. Innentől felgyorsultak az események, kiderült, hogy egy hihetetlenül előbbre tartó lényről van szó, akinek az élethz energiára van szüksége, ezt egy napból képes vételezni, és vletlenül ez volt a legközelebb. Értelmes lényről más elképzelései voltak, fel sem tételezte, hogy ilyen közelébe került. De megértette, a problémát is, ezért úgy változtatta alakját, hogy a föld ne kerüljön árnyékba. Sok ismeretet is átadott, az emberiség azonban azt kérte, adjon valami többet a tudásából. A lény azt válaszolta, hogy ez nem lehetséges, mert az az emberiség pusztulását jelentené. Erre kiválogattak egy speciálisan okos és tág gondolkodású csoportot, elmondták a lénynek, csak ezeknek mondjon valami lényegeset. A lény beleegyezett, és sajnálkozott, hogy ő nem kívánja az értelem halálát egy példányban sem. A tranzakció lezajlott a lény módszereivel. A tudós csoport utána eleinte vitatkozott, majd a helyzet egyre rosszabb lett, súlyos hőemelkedés, agykárosodás és bizonyos idő után mindegyikük meghalt. A lény időközben távozott. Az összes tudós halála előtt arról számolt be, hogy a kapott információ annyira ellentmond az emberiség lokális tapasztalásának, hogy képtelenek feldolgozni, egységes rendszerbe foglalni.

Az pedig az ember által ismert tény, hogy az agynak is megvan a maga életvédelmi funkciója. Paradoxmódon ugyanaz, ami az élő lénynek. Ha elfárad, pihen, kikapcsol. Csak ebben az esetben ez a vegetatív idegrendszer leállását, agyhalált jelent. A természet se tökéletes.

A lényeg tehát, hogy a találkozás, a kapcsolatfelvétel egyáltalán nem triviális. És a pusztítás se. Gondoljunk arra, a bogárra, gilisztára gátlás nélkül rálépünk. Pedig élet és nem ártott, nem is akar. Felkészülni tehát annyi, hogy nyitott szem a világra, tág de nem a világtól elrugaszkodott fantázia, és hit abban, hogy nem leszünk véletlen áldozatai. Akkor van esély a kapcsolatfelvételre. És ne feledjük a számtalan tapasztalatot: az életben maradás gyakran függ a kapcsolatfelvétel módjától. Nem tudhatjuk, ami nekünk jelent valamit, másnak nem jelent-e mást. Ezért legyünk fokozatosak és nyitottak.

24

Szerinted hogy játszodna a vonatozás ha csak az maradhatna életben aki a vonaton van, és csak a vonaton lévők engedélyezhetnének űj felszállókat. A vpnaton lévők hogy reagálnának új utasokra?

A szigeten élő kigyok meddig maradnának háboritatlanok ha elkezdenének pl atom erőmüvet épiteni?

25 Az elméleted továbra is ellentmondásos. Ha egyetlen képes elpusztitani több száz bolygót akkor miért gondolód hogy te biztonságba vagy töle?

29 Asimov törnényei könnyen kijátszhatók, ezt ő maga is leírja a könyvekben.

Asimov is leír egy találkozást az idegennek ami pontosan az a séma mentén történt amit már írtam.