Pazarlás, vagy jót tesz a technológiai fejlődésnek, hogy az emberek ennyire sok pénzt költenek telefonokra?

"Megpróbálhatnánk ezenkívül elutasítani azt az életstílust, amelynek a középpontjában a vásárlás áll. Nincs elegendő erőforrás és energia arra, hogy mindenki fényűző fogyasztóként élhessen. Ehelyett sok más módon javíthatnánk mindannyiunk életminőségét.

Az Egyesült Államok és sok más ország társadalma is régóta abban a hitben él, hogy az "életminőség" annyit jelent: keményebben dolgozni, többet fogyasztani, és meggazdagodni. De ha valóban ez tesz boldoggá bennünket, akkor miért olyan magas a stressz, a depresszió, a kábítószer-használat szintje? Mi lenne, ha a gazdaság úgy lenne kialakítva, hogy az emberek kevesebbet dolgozzanak, így több idejük jutna a barátságra, a kikapcsolódásra, a természetre, a művészetek gyakorlására és élvezetére? A kutatások szerint ezek a dolgok teszik valóban boldogabbá az embereket – ráadásul sokkal kevesebb energiát és természeti kincset igényelnek, mint a fogyasztói árucikkek szakadatlan előállítása." Naomi Klein: Hogyan változtassunk meg mindent?

#15

Így is lehet nézni, de kb ugyan az a vége. A telód hamarabb megy tönkre, te pedig muszáj leszel venni egy másikat. A cég meg spórol is és veszik is a telókat. Amúgy a kínaiak nem csak szemetet gyártanak. Minden nagy cégnek van ott gyárja és hidd el, a nagy márkáknál ott is be kell tartani amit előírnak. A gagyi kínai papucs meg ezek nem = a teljes kínai piaccal.

De annál mindenképpen maradok hogy pazarlás ez az egész és semmiképpen sem segíti elő a fejlődést annyira hogy megérje ennyi erőforrást költeni rá

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik?

"Igen elterjedt elképzelés, hogy a környezetvédelem a gazdag társadalmak luxusa. Van egy meghatározatlan mértéke a jólétnek, amelyet kitűztünk magunk elé, és amíg ezt nem érjük el, önmagunk akadályozását jelenti forrásokat juttatni a környezetvédelemre. Ez a nézet kiegészül azzal a mítosszal, hogy a környezetvédelmi problémákat főként a fejletlenség, a rossz ökohatékonyságú ipar, a hagyományos mezőgazdaság és a nyomorgók kényszerű vagy tudatlanságból fakadó szennyezése okozza. Tehát a feladat, hogy fejlődjünk, fejlesszünk, gazdagodjunk, és majd egyszer a felhalmozott javakból fordítunk a környezet megóvására is. Ez a nézet eltekint attól, hogy gazdagodásunk anyagi alapja a véges természet. Tisztázatlan továbbá, hogy a jólét milyen szintje lenne elégséges vajon, ha az Egyesült Államok - amely az éghajlatváltozásért felelős gázok kibocsátásának egynegyedéért felelős - sem elég gazdag ahhoz, hogy komolyan vegye a környezetvédelmet, és nem írta alá a kiotói jegyzőkönyvet. Sőt!"

Boda Zsolt

„Még azok a közgazdászok is, akik elvileg törődnek a fenntarthatósággal, ritkán vannak tisztában azzal, hogy pénzrendszerünk szisztematikusan ösztönöz olyan fenntarthatatlan viselkedési mintákat, amelyek végül az emberiség túlélését is veszélybe sodorhatják ezen a bolygón. […] A pénzügyi rendszer átalakítása nélkül küzdeni a fenntarthatóságért egy kudarcra ítélt, naiv elképzelés.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság