Ha létezik a szexuális szelekció, akkor miért nem a szép embereknek születik több gyerekük?

Az emberiség nagy mértékben szaporodik. Ötven éve még hárommilliárdan éltünk a Földön, ma meg ez a szám már nyolcmilliárd.

Ha viszont igaz az, hogy a szép emberek száma jóval kevesebb, mint a kevésbé szépeké, akkor semmi csodálatos nincs abban, hogy az utóbbiak dobják meg erősebben a szaporulatot, ez egyszerű matek, de logika szempontjából is azonnal érthető, hogy több ronda több utódot hoz a világra, mint a kevés szép, mégpedig szerintem annyira nagy lehet az aránykülönbség, hogy azt sem nagyon érdemes vizsgálni, hogy mennyi eme kategóriákban a gyermekek száma egyedi esetekben, amely amúgy is valószínűleg kiegyenlített lehet.

Mellesleg a szépség szubjektív, függ az egyéntől és a koroktól, mert az ideál mutat erős változásokat az idő múltával, más volt száz, kétszáz évvel ezelőtt, vagy még korábban, mint ma.

Nekem általában egyáltalán nem vonzók szexuálisan a szépségversenyek résztvevői, bár azt elismerem, hogy a szabályos arcvonások szépek, de a sztenderdizált alakjuk nekem nem vonzó, amolyan futottak még kategória nálam az ilyen alkat, de hát ugye kinek a pap, kinek a papné, lehet, hogy mások erre buknak, engem annyira ez nem érdekel és a jelek szerint mások sem az arc szépségétől esnek szerelembe.

Az igazán ronda nő is ritkaság és a leleményes női praktikák által, amihez a kozmetikaipar jelentős segítséget nyújt, a kevésbé szép nők is javíthatnak kinézetükön, speciális módszerekkel, kozmetikumokkal, orvosi segítséggel, igényes öltözködéssel, mivel a legtöbben tudják mi áll nekik jól, vagy mi előnytelen, így én eleve cáfolnám, hogy a nők többsége ronda lenne, mert ez nem igaz, csak esetleg nem a világszépe, de attól még bárki szerethető lehet.

A gyermekes anyák tényleg néha slamposabbak, szürkébbek, de tudod azt te, hogy mennyi pénzbe, munkába, törődésbe kerül egy gyerek felnevelése? Aztán egy szülő hamar belátja, hogy önzetlennek kell lennie, mert nem futja mindig csábos ruhákra, drága frizurákra és kenceficékre, inkább a gyerekére költi a pénzt, meg aztán sokszor olyan fáradt a munkától, a háztatás gondjaitól, a gyerek után való állandó futkosástól, hogy nincs is kedve a maga ápolásához, meg ideje sincs rá. A férjének úgy is jó, aki megérti ezt, máshová meg úgysem járnak, a kisgyerek mellett lehetetlen, minek cicomázná magát állandóan? Gyerek mellett lehetetlen színházba járni, koncertre menni, esetleg a barátnővel tud egy kicsit tereferélni, ha marad egyáltalán erre idő, vagy barátnő.

Persze, hogy nem néz ki olyan jól, amikor a saját kinézete erősen hátraszorult a fontossági listáján, így kevesebbet tesz érte.

"Elvileg az állatvilágban is az az evolúció lényege, hogy az erősebb, fizikailag jobb állapotban lévő egyedek szaporodnak, a gyengébbek kimaradnak, így a rosszabb külsőért felelős gének nem öröklődnek tovább és egyre több betegségre rezisztensek lesznek az utódok."

Itt rögtön sikerült legalább négy, egymástól többé-kevésbé függetlenül öröklődő dolgot összekeverni. Az például, hogy valaki rezisztens egy betegségre, teljesen független attól, hogy mennyire erős (a COVID alatt lehetett erre példát látni). De például a szépség és az erős sem kell, hogy együtt járjon.

"Az állatoknál egyszerű a történet, mert a nőstény termékeny időszakba lép, ezt jelzi a környezetének és az ezt észlelő hímek megküzdenek egymással ki termékenyítse őt meg. Megtörténik az aktus, a nőstény megtermékenyül és mindenki megy a dolgára."

Hát igen, vannak fajok, ahol így történik. Meg van kismillió állatfaj, ahol nem. Például egy csomó állatfajnál a hím is fontos szerepet játszik az utódgondozásba. Sőt, van ahol a hím játszik kifejezetten fontos szerepet benne.

"Ha követnénk az analógiát az állatvilágból, akkor elvileg az embereknél is a legszebbek, legegészségesebbek kellene legjobban szaporodjanak, de valamiért mégsem ez történik."

Mondjuk ha követnénk az analógiákat az állatvilágból (persze melyikeket?), akkor elég sok minden máshogy lenne, mint jelenleg...

" Sőt én úgy látom általában a gyermektelen emberek néznek ki jobban, mint a gyerekesek, ez főleg nőkre igaz."

Itt azért előfordulhat ok-okozati összefüggés is (persze egyáltalán nem szükségszerű).

#4

"Nemtom megvan-e, de a homo sapiens a gyorsaságával és az eszével kiírtotta a nagy és erős neandervölgyit."

Mondjuk közben azért kavart is vele egy kicsit. ;)

"Elvileg az állatvilágban is az az evolúció lényege, hogy az erősebb, fizikailag jobb állapotban lévő egyedek szaporodnak, a gyengébbek kimaradnak, "

Nem, ez súlyos tévedés.

Az evolúció lényege, hogy minden esetben az ÉLETKÉPESEBB szaporodik, függetlenül attól, hogy mivel érte el az életképességet.

Egyes állatok igen, a fizikai erejükkel. Mások a gyorsaságukkal. Harmadik a színével. Negyedik azzal, hogy más fészkébe teszi a tojásait. Az ötödik mérgező és ezért senki nem akarja megenni. A hatodik eszes és túl tud járni a többi eszén. A hetediknek nagy erőforrásai vannak amivel képes leuralni a többit. A nyolcadik jól érti a körülötte lévőket és a megfelelő pillanatban a megfeleő reakicót adja.

Nyilvánvalóan a farkasok világában számít, hogy hány lábbal és mennyire erős fogakkal rendelkezel. Az emberekében viszont nem ez az életképesség kulcsa - legalábbis a modern Európában nem.

Az embernek megvan az a csodálatos helyzete, hogy hódíthat az erejével is, az eszével is, és a szociális képességeivel is. A háromból elég egy. bár a szociális képességeknek szinte mindig meg kell ütnie az átlagot. Az, ha valaki nem képes egyikből sem elégséges szinten jeleskedni, az azt jelenti, hogy evolúciós szempontból ő bizony nem életképes.

ugyanakkor az embernek az az előnye is megvan, hogy képes változtatni a kulcstulajdonságain, vagy átpriorizálni a képességeit. Így már bőven nem a születéskor előre várható állapot a döntő, hanem az, hogy melyik úton indul el és mennyit tesz meg a sikerért.

A szép emberek többet és több emberrel szexelnek de pont emiatt vállalnak lehetőségekhez mért kevesebb gyereket.

A csúnyább emberek családcentrikusabbak, jobban megbecsülik az adandó lehetőséget és talán a magány félelmétől hajtva gyorsabban családot alapítanak és gyereket nemzenek. Sok esetben a nagy családosok is ilyen emberek közül kerülnek ki.

Sok esetben a szép emberek egyszerűen kiöregednek a gyerekvállalásból annyira sok a szexuális lehetőségük ami miatt egyre kijjebb tolják a gyerekvállalást.

Ez kiegyenlíti a helyzetet és arányaiban annyi szép ember nem vállal gyereket amennyi csúnya ember marad örökszűz gyermektelen.

Ezért nem változnak látványosan az arányok.

De ez azért bonyolultabb.

Még képbe jön a genetikai diverzitás is. Állítólag a csúnya emberek génjeire is szükség van mert túlságosan egységes génállományú faj nem alkalmazkodik annyira jól egy gyorsan beálló környezeti változáskor.