Ha rengeteg Orvosi szakkönyveket olvasnèk Egyetem helyett akkor sem leszek még orvos szerintetek?

Több okból sem leszel.

Egyrészt az egyetemi oktatásnak megvan a maga tanterve, tanmenete. Oktatnak olyan dolgokat is, aminek te nem feltétlenül néznél utána, de szakmailag fontos. Pl. kézenfekvő, hogy egy orvos tanuljon bizonyos mélységig filozófiát, erkölcstant. Egy autodidakta lehet, hogy ezt nem érzi fontosnak, nem gondol rá, stb… Ez persze egy nyilvánvalóbb példa, de mivel nem vagyok orvos, így nem tudok kevésbé nyilvánvaló példát hozni. De bizonyára van egy raklap olyan téma, amiről kell, hogy legyen egy orvosnak is a szakmáját érintő vonatkozása a közgazdaságtantól a jogig, az informatikától a vallásokig, a szociálpszichológiától a statisztikáig.

Illetve az egyetemen azért van nem kevés gyakorlat is.

Másrészt ahhoz, hogy ténylegesen orvos legyél, ahhoz engedély kell, amihez viszont kell valamiféle hiteles biztosíték, hogy rendelkezel az ehhez a tevékenységhez szükséges szakmai ismeretekkel, tudással. Röviden kell hozzá felsőfokú végzettség. Különben kérdéses mindenki számára, hogy te valóban rendelkezel-e a megfelelő ismeretekkel, tudással, tapasztalattal, szemlélettel.

Jó, hogy utána olvasol és tanulsz. De ettől még nem leszel orvos.

Az, jó ha elméletben tudsz vért venni, de negatívum ha gyakorlatban már a tű láttán is elájulsz.

Plusz az orvos szakmának megvan a hivatalos menete és kritériumai. Pl. Működési kártya.

A kérdés mögötti alapot, azt minthogy könyvekből tanulni meg magánúton az egyetemi képzést, szóval, ha általánosan nézzük az orvosi szakmán túli képzésekkel együtt, tehát a diplomás képzések mindegyikére akkor félig igaz, félig nem. Amúgy érthető a kérdés és sokakat érdekelni is szokott.

A szakmáknak van elméleti alapja ami a fő tartalmi elemeiről szól. Ezeket leírják a könyvekben minden szakmában és szakkönyvekként meg is vehetőek. Más persze, hogy magyarul mennyire adják ki, mert magyarul nyilván törtrésze a bármilyen szakkönyvek választéka, mint mondjuk angolul, nem is beszélve a többi nyelven kiadott könyvekről. De kb az egész alap tananyag olvasható és meg is tanulható. Ez az egyik benne, hogy tananyag az van bőven.

Van viszont olyan gyakorlati része, amit az egyetemeken adnak át a tanárok, tehát nincs annyira leírva. Bár részben ilyen szakkönyveket is lehet találni, minden esetre ez megint más területe a szakmáknak.

Talán túlzó hasonlat, de érthető, hogy táncolni sem lehet úgy megtanulni, hogy könyveket olvasunk róla. Az általános diplomás szakok esetében persze az elméleti rész több, mint egy táncoktatás esetében, tehát nem konkrét példa volt, hanem távolabbi hasonlat és csak a megértés végett.

Azért az orvoslás esetén is szükséges rengeteg gyakorlati oktatás. Például egy szívhang vagy légzés hang részleteinek hallgatása egy laikusnak akár semmi észrevehetőt sem mond, hiába hallgatjuk. Már egy ilyen egyszerű orvosi tevékenységnél is szükséges a gyakorlati oktatás.

Másik erősebb példa, hogy a gyakorlati oktatás nélkül műteni sem lehet megtanulni. Nyilván nem lehet vele kísérletezgetni, hogy hogyan is kell azt, hanem sokáig csak nézik amit csinál a műtőorvos. Ez a része is kiesik önképzésnél. Vagy egy röntgen felvétel értelmezése is kiesik, mert otthon nincs egy olyan drága orvosi gép, mint egy röntgenberendezés például. És még a röntgenfelvételek megfelelő értelmezése sem csak olyan egyszerű dolgokról szól, mint egy akár laikus által is felismerhető csonttörés észrevétele. És egy törött csont helyreigazítása is igényel szakmai gyakorlati útmutatásokat és betanítást és annak megmutatását is.

A kérdéshez némi idézet egy publikációból, hogy lássad, hogy nem ismeretlen ez az oktatási hiányosság és oktatás fejlesztési irány sem.

National Library of Medicine - Országos Orvostudományi Könyvtár

Publikáció:

Elmélet és gyakorlat az orvosképzésben – a humán orvostanhallgatók elvárásai és képességeinek fejlesztése más tudományterület hallgatóihoz képest

"Mégis a hallgatók több mint fele (Ø 53,3%; HM 54,5%) nem gondolja úgy, hogy végzettsége erősítette kutatási készségeit."

"Az elméleti és gyakorlati készségek észlelt fejlődése azonban nem felel meg kellően a komplex, felelősségteljes szakma igényeinek, amelyre törekednek. Az orvostanhallgatókat jobban támogatni kell mind a gyakorlati, mind a tudományos függetlenség kialakításában."

[link]

Szóval még orvostanhallgatók esetében is javítható lenne a gyakorlati oktatás, akkor az önképzésnél vs teljesen el is maradna.

Egy másik tanulmány a covid alatti online oktatást mérte fel hatékonyságában.

"Eredmények: Az oktatók és a hallgatók válaszainak átlagpontszáma magasabb volt a személyes és vegyes tanulásban, mint az online tanulásban az összes felmérésben, statisztikailag szignifikáns eltérésekkel."

[link]

Az egyetemeken a professzorok sok leszűrt tapasztalatot és irányítást adnak, ami nyilván lehet jó és hasznos vagy kevésbé hasznos és elavult, de jó esetben hasznos. Lehet erről is társalogni, de jó tanárok esetén a tanár többet ad, mint a puszta könyvek önmagukban.

Azért abba a szélsőségbe sem esnék, hogy ne lenne olyan terület, amiben komoly szakmai ismereteket lehetne szerezni egyetem nélkül is. Más diplomás szakmák esetén is így van ez, hogy van olyan amit az egyetemi végzettség szintjén is meg lehet tanulni jól válogatott szakkönyvekből (stb, és egyébből). És sok szakma esetében vannak olyan gyakorlati oktatások, amihez szükséges a fizikai gyakorlati oktatás. Kérdés persze az is, hogy mit lehet szakkönyvekből és publikációkból megtanulni és mit nem. Az amatőr régészeti feltárásokat például nagyon nem szokták például szeretni, mert tönkreteszik a lelőhelyet és nem dokumentálnak olyanokat, amiket később már nem is lehet megtudni. És még így is köszönhetünk amatőr régészeknek döbbenetes felfedezéseket is. Is is a dolog még így is. Diploma nélkül viszont senki sem lehet bíró, ugyanez a helyzet a régésszel és orvossal is.

A könyvekből való tanulás csak akkor működik, ha tudod, mit nem tudsz. És tudod mik azok a gyakorlati hiányosságok amikhez nem férsz hozzá. Tudod azt is, hogy mire megfelelő és elegendő és mire nem az.

Összegezve néhány fontos dolog a kérdésben, amit figyelembe kell ilyenkor venni:

- Nincs teljes hozzáférés a publikációkhoz, ami a friss kutatásokat jelenti és friss szakmai ismereteket és szakmai tájékozottságot és szakmai fejlődést. A publikációkhoz való hozzáférés csak kis részben ingyenes a társadalom számára, és a többségét nagyon nagy költségekkel az állam fizeti (egyetemi hozzáféréssel, vagy intézeti hozzáféréssel).

- Nincs ott az olvasott és tapasztalt tanár, aki több ezer oldalnyi könyv összegzését és több évtized tapasztalatát is át tudja adni instrukcióival.

- Nincs hozzáférés gyakorlati alkalmazások engedélyköteles részéhez, mint ásatási engedély vagy engedély egy műtétre, vagy nem lesz hivatalos egy bírói vizsga nélkül az állásfoglalás, akkor sem ha az szakmailag helytálló.

- Nincs hozzáférés régészet esetén például a múzeumok raktáraiban őrzött leletekhez tanulmányozás céljából. Orvoslás kapcsán nem tudom itt mi az ami hasonló lenne, de biztosan van olyan is.

- Vélhetően a szakmai publikálást is hátráltatja, mert a kutatási anyagot nem közlik le ingyen, több millió forintba is kerülhet, tehát nem jut el másokhoz a szakmában - hiába jó kutatási terület és anyag.

- Nincs finanszírozás a kutatásokra se időben, se felhasznált anyagok és kellékek és műszerezettség tekintetében, se adott vizsgálati hivatalos engedélyben, így bizonyos gyakorlati kutatásokat el sem lehet végezni magánúton. Mint például egy lelet C14 kormeghatározását sem, vagy egy röntgen vizsgálatot sem és egy vérvizsgálatot sem, vagy vegyelemzést sem.

- Példának egy jó történelem tanár ismeri azt, amit nem tartalmaz az oktatási anyag és azt is el tudja mondani, hogy mi nem volt mégsem úgy és a tankönyvben pontatlan. Bár valójában sok ilyen könyvet is írnak történészek, de azért nem olcsóak és többnyire nem is magyarul jelennek meg, mindenesetre ez is egy nehézséget jelentene.

- Az oktatási tankönyvek hozzáférése sem feltétlenül akadálymentes vagy nyilvános vagy ingyenes. Pedig általában jól lefedi az alap tematikát és tárgyköröket ami hasznos alapot jelent. Ez kimarad és különféle szakkönyvek már sokszor egy-egy rész kérdést vizsgálnak, tehát külön ügyelni kell arra, hogy az alap tananyag mennyiség és átfedés is meglegyen.

Ugyanakkor van előnye az ön tanulásnak is, mert az oktatás hiányosságait, amikre akár pár évtized múlva elavultként tekintenek, azt kihagyod és nem fog befolyásolni, megvezetni a kutatásokban. Nem mondják meg ugyanis, hogy mit hogyan kell értelmezni és mit kell kutatni. És bizonyos területeken akár a legfelsőbb szintű szakértő is lehet valaki egyetem nélkül, itt fontos az is, hogy bizonyos területeken és nem akármiben. Ott van az is, hogy az áttörések akár nagyok, akár több kisebb is azok nem a papíron kiadott diplomától lesznek, hanem a megfelelő szakmaiságtól. Tróját is amatőr találta meg, pedig azt hitték csak legenda, csak monda, csak egy ókori szépirodalmi mű. És valaki nekiállt az írások alapján kitalálni, hogy hol is lehet. Meg is találta és ma látogatható kültéri múzeum. Persze nagyon szétcseszte ugyan a terepet az amatőr feltárással és ez a kérdésbeli szakma képzés hiánya miatt volt, de ugyanakkor mások meg sem próbálták igazán megtalálni, illetve nem tudták hol is van. Ma több évtizedes kutatási terület azóta is Trója, rengeteg régész vizsgálja. Tehát pótolhatatlanul hasznos is volt. Persze embereken kísérletezni az már nagyon más, tehát arra ne értsed átvihető példának. Külön példának szántam.

Az orvosi képzést illetően ez hivatalosan biztosan nem lesz orvosi engedély. Még egy kisebb felszíni bőrsérülés látleletének esetében sem és akkor sem, ha valóban orvosi kritériumok szerint és orvosi szakszavakkal adnál látleleti leírást, magyarul és latinul is. De adott területek szakértői szintje még megcélozható, egy-egy elméleti jelleggel is végezhető témában, mint az orvoslás biológiai része. Szóval azért nem mindegy miben. Orvosi állás az persze nem tölthető be vele, de komoly szakvélemény szintje helytálló lehet. Mint ahogy csak a hivatalos bíró adhat bírói döntést, amit a végrehajtó szervek végre is hajtanak. Szóval van egy különbség a hivatalos és a szakmailag pontos és hiteles között, de nem úgy persze, hogy csak a hivatalos a szakmailag helyes, és a nem hivatalos a szakmaiatlan. E kettő átfedésben van és lehet. Az orvoslás orvosbiológiai tudományterületét teljesen meg lehetne tanulni a saját magad képzésével is, de az még nem gyakorlati orvoslás, hanem szakismeret és főként nem hivatalos. Egy lapnak akár tudnál orvosi szakrovatot vezetni, vagy szakvéleményt adni ami tényleg helyes is lenne, de orvosként nem is alkalmazhatnának sehol hivatalosan.

Ha valós vagy helytálló amit mond valaki, akkor az függetlenül egy diplomától valós és helytálló (és fordítva is). Egy szakmailag helyes adatot akárki mond is az szakmailag helyesnek mondható, még diploma nélkül is. Csak diploma nélkül bizonyos dolgok kimaradnak.

Szerintem fodrász se lehet az, aki csak fodrászati szakkönyveket olvas, nemhogy orvos. Valamiféle iskola rendszerű képzést a fodrászoknak is meg kell kapniuk, majd nyilván vizsgázniuk kell, és ezek után kapnak szakmunkás bizonyítványt. Attól lesznek fodrászok. Orvos az lehet, akinek van orvosi diplomája, a rektor/dékán mélyen a szemébe néz, kezet fog vele és azt mondja: orvosdoktorrá fogadom, majd leteszi az orvosi esküt. Ez csak olyanokkal történik meg, akik valamelyik egyetem orvosi karán minimum 6 évig tanulnak, az előírt vizsgákat leteszik, írnak egy államvizsga dolgozatot, stb. Persze amiket ide írok, az arra igaz, amikor én jártam az orvosi egyetemre kb. 130 éve…

Aztán még szeretnék annyit hozzátenni, hogy miután megkaptam a diplomámat és elkezdtem dolgozni akkor szembesültem azzal a szomorú igazsággal, hogy nem vagyok én még orvos a szó nemesebb értelmében, azzal, hogy az egyetem csak annak a tudásnak a megszerzésére volt elég, ami lehetővé teszi, hogy hosszú, munkában eltöltött évek alatt szép lassan orvossá váljak.

Még csak annyit, hogy a mi időnkben az orvosképzés egyfajta elitképzés volt, nagyon kiválogatták, hogy kit vesznek fel, és menet közben is jó sokan kiszelektálódtak. Remélem, ez ma is így van. A kérdező nem tűnik olyan intellektuális szinvonalnak, aki beférne ebbe a klubba. Nem sértésnek szánom, csak véleménynek, mert aki nagy kezdőbetűvel írja az “orvosi” , meg az “egyetem” szót, illetve felmerül benne egy ilyen kérdés, az erre enged követkettetni.