Hányan vagyunk környezet tudatosak?

„Nem lehet elég nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben az önkéntes lemondásnak csupán szimbolikus erkölcsi jelentősége lehet, az semmiféle megoldást nem hozhat a statisztikailag kényszerítő törvényszerűségekkel szemben. […] Gyakran pénzrendszerünk haszonélvezői sugallják az egyéni lemondást, mint „megoldást”, hogy a környezetért aggódó embereket kicsinyes küszködésekkel kössék le, s ne maradjon figyelmük, idejük a kérdés lényegét átlátni és a gyökeres megoldáson dolgozni.”

„Csakhogy, egy kicsivel mindig többet kell termelnie, mint amennyit a „sztatikus” rendszerben élő elődje termelt – hogy ki tudja fizetni a kamatokat (és azok kamatait) is. […] A piacon azonban nincs végtelen igény búzára, marhára, szerszámra, sóra. Az adósságot és a kamatot ennek ellenére fizetni kell. Új árukat kell tehát kitalálni, hogy új bevételekre tehessünk szert. Ám lehet, hogy az új áru „magától” nem is olyan kelendő. Föl kell tehát kelteni iránta az igényeket, sőt újabb és újabb mesterséges igényeket kell gyártani. Erre szolgál a divat, a reklám, a reklámipar és reklámtudomány. S már itt is vagyunk az őserdők letarolásánál, műtrágyánál, vegyszerezésnél, zacskós víznél, a tengerek haldoklásánál… […] A kamat ugyanis még meg nem termelt, el nem adott értéket jelent, kényszerít ki pénzügyi eszközökkel. A kamatot utol kell érni, ezért kell egyre több vegyszert, bóvlit, fegyvert, újabb és újabb igényeket kitalálni, fölkelteni és kielégíteni, ezért kell háborúkat szítani, de legalábbis jó ideig tombolni hagyni.”

Kiszely Károly: A gyilkos kamat: környezetvédelmi alapismeretek – másképpen