Hányan vagyunk környezet tudatosak?

Sokan vannak, akik azt hiszik magukról, hogy környezettudatosok, mert szelektíven gyűjtik a szemetet meg villanyautót hajtanak, de valójában ezek szimpla bohócok.

Már onnantól kezdve, hogy internetet használsz, meg évente egyszer egy farmert megvásárolsz és hasonlók, iszonyatosan környezetromboló és fenntarthatatlan az életmódod.

Azért gondoljatok ám bele abba is, hogy sokszor ellehetetlenítik a környezettudatosságot. A hulladékujrahasznosítás egyik alapelve az anyag szerinti szétválasztás. Fém, fa, papír, műanyag, stb. De a műanyag sem egyféle ám hanem sokféle, az egyszerű ember talán nem is figyeli a háromszögben lévő számokat, ami a műanyagtárgyba van beírva és az anyagot jelöli. A műanyagok újrahasznosítására sok kidolgozott módszer van, akit érdekel nézzen utána.

Óriási gondot okoz azonban az, hogy a gyártók a műanyagot keverik mással, szinte szétválaszthatatlanul. Ez lehet adalékolás, felületkezelés a "dizájn" miatt, stb. Egy egyszerű sörösdoboznál is komoly probléma hogy az nem tisztán fém, hanem a külseje bevonatolva van.

De pl. egy egyszerű dobozos üdítőital belseje fémfólia bevonatú, a doboz anyaga papír, a külseje pedig műanyagfóliás bevonat, a tintáról ne is beszéljünk... Plusz a kupak részen egy műanyag menet bele van préselve a dobozba, szinte szétválaszthatatlan.

Vagy nézzetek meg egy medvesajtot. Aluminiumfólia+papír+piros műanyagszalag a kibontáshoz. Akkor ezt most kapásból 3féle szemetesdobozba rakod?!

Szóval itt egy nagyon általános félreértés van, és elsődlegesen a gyártók feladata (lenne) alkalmazhatóvá tenni a hulladékgyűjtési eljárásokat. De még ennél is összetettebb a képlet. Sajnos a háttérben óriási üzlet és marketing áll. Még ma is a gazdasági és a politikai döntések ellehetetlenítik vagy erősen gátolják az ésszerű és praktikussági vagy épp a környezetbarát műszaki megfontolásokat. Emiatt pl. a tervezők, a mérnökök keze is nagyon meg van kötve, és olyan gyártástechnológiákat kell alkalmazni amelyek megfelelnek a marketingszempontoknak és a "nagykutyák" üzleti érdekeinek, még akkor is ha ez egy rosszabb műszaki megoldás vagy épp jelentős környezetterhelés mellett tud csak megvalósulni.

Az előbbieken túl a gyártásnak tekintsük át egy további vonulatát is, ami ugyancsak szoros összefüggésben áll a környezetterheléssel;

Egyre ritkább a tartós, megbízható ipari termékek, gépek, alkatrészek gyártása. A túlzott elektronika -és műanyaghasználat gyakran megrövidíti az adott gép élettartamát (de megjegyzem, pl. a fémek elég jól tervezhetőek élettartamra, így ahol ciklikus mechanikai igénybevétel van, ott ez elég jól használható. Hozzátéve azt hogy nem lehetetlenség "végtelen" élettartamra tervezni, vö. Wöhler-görbe, kifáradás, stb.).

Például egy kenyérpirítóval kapcsolatban komplett történetem van. Ez a lecsukhatós tetejű, ami beszorítja a kenyeret. Kaptunk a 90-es évek végén egy ilyet ajándékba karácsonyra, nekünk ez újdonság volt akkor. Közel 20évig működött, pedig rendszeresen volt használva. Legnagyobb baja az lett hogy a műanyagfogantyú eltört, és igen elkoszolódott már, 2017 körül gondoltuk lecseréljük. Vettünk egy újat. Egy év után eltört a közepe, a teflonos sütőfelület, használhatatlanná vált. Vettünk utána megint egy újat, de már jobban utánanéztünk az interneten milyet vegyünk, amiről jó vélemények vannak, úgyhogy ezt már online rendeltük. Na annak 3hónap után tört el a külső műanyag burkolata, talán 1mm vékony műanyaglemez volt... Így gyakorlatilag villamos szempontból balesetveszélyessé vált a használata. Több mint 10ezer Ft-os készülékről volt szó, egy év garanciával. Meg is reklamáltuk, mire közölték hogy törésre nincs garancia. Szóval marha jó: gyártatok valami szart, és a saját szarotokra ámítás a garancia. Na ez a jóhiszemű vásárló megtévesztése, félrevezetése, átverése. Ez folyik manapság. És még hány ilyen lehet, mind-mind megy a szemétbe...

Elegünk lett ebből az átverésből, a sok csalásból. Elővettük a 80-as évekbeli NDK-s lemezből készült minigrillt és ezt használjuk.

Sőt mi több nemrég ugyanilyen NDK-s cuccot vettünk még egyet használtan, hogy legyen tartalékba.

Nem is fogunk soha többé új kenyérsütőt (vagy szendvicssütő lehet ez a helyes neve?) vásárolni, mert az átverés megy csak. Ez a hozzáállás akár követendő út is lehetne a környezettudatosság irányába.

És rengeteg más hasonló példát tudnék felhozni. A szomszéd pl. 5 éven belül most vette meg a harmadik új mosógépet, mert az előzők tönkrementek, állítólag nem érdemes javítani.

Nekünk van egy 19 éves Bosch mosógépünk, 3-szor cseréltem már csapágyat, ezenkívül más baja nincs, bár az alja nagyon rozsdásodik. Ha ez tönkremegy egyszer nem is tudom majd mit veszünk helyette. Az aljára lehet hegesztek majd egy szögvas keretet hogy minnél tovább kihúzza még. Ez is talán egy lépés lehet a környezettudatosság felé, hogy amit lehet azt javítsuk meg, vagy alakítsuk át. Ha végleg tönkremegy, pl. a gépburkolatot képező fémlemezt házilag is sokoldalúan felhasználhatja egy barkácsoló egyén.

Most jut eszembe, egy Zanussi hűtőszekrénnyel is jól megjártuk, mert tavaj ment tönkre a 30 éves Lehel. Zanussit vettünk, de nem hűtött rendesen. Márkaszerviztől többször kijöttek, kiderült 3hónap lenne amire a szükséges vezérlő elektronika megjön, mert nincs raktáron. Úgyhogy kiadtak egy papírt hogy javíthatatlan, amit bevittünk a boltba, szerencsére szó nélkül visszafizették a hűtőszekrény árát. Bár ettől még nekünk hetekig több kiló hús meg felvágott folyamatosan tönkrement, több tízezer Ft értékben, ezt ki fizeti meg?! Hiába fogyaszt kevesebb villanyt az új hűtőszekrény, ha annak többszöröse kárba vész mert megromlik az élelmiszer!

A fönti példákból és gondolatmenetből is adódik, hogy magasabb körökben van hiba a fejekben, és a sok-sok silány minőségű, de olcsó termék tetemes részét teszi ki a hulladéknak (az elektronikai hulladék egyébként pedig kitüntetett szerepű a hulladékfelhalmozódás terén, márpedig az elektronika széleskörűbb kiterjesztése felé halad a világ).

Néhány hónapja olvastam amúgy egy japán kutatást, amelyből az derül ki, hogy a régi autók bontása, majd új vétele sokkal környezetterhelőbb, mintha a régit addig toldozzuk-foltozzuk amíg gurul, még annak ellenére is ha a régi autónak több a fogyasztása és a károsanyag kibocsájtása (uis az új autó előállítása is óriási energiát igényel, ill. maga a gyártási folyamat is rendkívül környezetterhelő.

Ez is megerősíti tehát azt a konklúziót, miszerint amit lehet azt inkább javítsuk vagy alakítsuk át, ahelyett hogy kidobnánk és újat vennénk.