Maria Antoniettet azért nem szerették mert gonosz volt?

Egyáltalán nem volt gonoszabb mint az előtte uralkodó királynők, csak több volt az ellensége, akik mindenféle mocskot rákiabáltak, hogy okuk legyen elítélni. Pl. azt is rá mondták (és ennek alapján szakították el tőle a fiát), hogy rendszeresen szexel a tizenéves fiával.

Királynőként voltak hibái, pl. egy kicsit sem értette meg a nép gondolkozását, de ezzel nem volt egyedül a hatalmon lévők között. Abban az időben (sőt előtte is) a nép azért létezett, hogy kiszolgálják az uralkodót, a feleségét és a nemességet, csak egy afféle biodíszlet volt a király tulajdonai között. Mégis hogy várhatjuk el MA-tól, hogy szembeköpje azt, amit gyermekként tanult, és el kezdje képviselni a nép jogait?

Egyrészt a "gonosz" relatív dolog.

Másrészt, ahogy #1 írja, az uralkodónak nem elsődleges dolga, hogy a népnek jólétet hozzon, hanem országot kell irányítania. Ha ezt szándékosan a nép sanyargatásával teszi úgy, hogy lenne más (számára kicsit nehezebb) megoldás is, akkor joggal nevezhető akár gonosznak is, de ahhoz egy másik mérlegre kell feltennünk a tetteit.

"... az uralkodónak nem elsődleges dolga, hogy a népnek jólétet hozzon, hanem országot kell irányítania."

És akkor hogyan definiáljuk, határozzuk meg, hogy mi az, hogy:

- "a népnek jólétet hoz" / "országot irányít"?

- Miért lenne vagylagosság vagy ellentmondás a kettő kötött?

- Valamint miféle ország irányítás az ami nem hoz jólétet a népnek? Kinek hoz jólétet? Vagy mit értsünk alatta?

Az első kérdésedre a válasz, hogy akkor más idők voltak, mondjuk több háborúval, mint manapság, szóval például országirányítás alatt a béke fenntartását is lehet érteni, amihez azért kell pénz.

A második kérdésedre az a válasz, hogy nincs törvényszerű vagylagosság; lehet

-jól irányítani egy országot és jólétet is hozni,

-rosszul irányítani egy országot, de jólétet teremteni (erre jó példa a Szovjetunió idejének második fele),

-jól irányítani egy országot, de jólétet nem hozni (Észak-Korea),

-rosszul irányítani egy országot és még a jólétet sem hozni el (ezekben szokott jellemzően polgárháború kitörni).

Persze a jólét is egy relatív fogalom, ami még térben és időben is változik.

A harmadikra meg a válasz az, hogy ha meghatározunk egy jóléti szintet, akkor ahhoz mérten lehet mondani, hogy van-e jólét vagy sem. Marie Antoinette elhíresült mondása (amit aztán vagy mondott, vagy nem), hogy ha az embereknek nincs pénzük kenyérre, akkor vegyenek kalácsot. Szóval ha a jólétet mondjuk a kenyérvásárláshoz kötjük (ami azért tekinthető alapvetőnek), akkor nem volt jólét, ezzel szemben a felső rétegnek meg habzsi-dőzsi volt akkoriban is, ami szintén feltüzelte a népet.

Korrekt válasz. Okés. A kérdés talán azzal lenne folytatható, hogy az ország iránytásába akkor nem tartozik bele az anyagi jólét elősegítése, védelme, támogatása? Ha nem tartozik bele, akkor hova tartozik és miért oda? És miért ne tartozna bele?

Inkább vagyok ammondó, hogy az országiránytásba az is beletartozik, hogy a jólét irányába erőfeszítéseket tegyen az állam, ugyanúgy mint az ország biztonságának védelme, a belső rend fenntartása, jogalkotás és érvényesítés, hivatalok fenntartása, adóbeszedés és felhasználás közérdekből, az ország külső kommunkikációja, stb.

"A kérdés talán azzal lenne folytatható, hogy az ország irányításába akkor nem tartozik bele az anyagi jólét elősegítése, védelme, támogatása?"

Azt gondolom, hogy alapvetően nem. Bár demokráciában erre igény van, ezért is választanak olyan vezetőket, akik *remélhetően* elhozzák a jólétet, és azok a politikusok így-vagy-úgy megbuknak, akiknek ez nem sikerült. Nem akarok aktuálpolitikába belemenni, de látható, hogy erre is vannak kivételek, de persze egyik dinasztia sem maradt fenn örökké ez idáig.

Régen még annyira sem volt cél, hogy jólétet hozzanak el, mivel karhatalmi erővel fenn lehetett tartani az uralmat (számos példa található a magyar történelemben is különféle felkelésekről, amiket módszeresen levertek, így megtartva a hatalmukat). Manapság ez már annyira nem divat, ezért egyre nagyobb érdeke fűződik a hatalomnak is, hogy bizonyos szintű jólét legyen. Vagy lehet próbálkozni propagandagyártással és megfélemlítéssel is, az is bejött már egy párszor, a múltban is (itt elsősorban a hitleri Németországra gondolok).