Egy jólelkű, kedves, érzelmes, empatikus ember pszichopatává tud válni, ha olyan lelki gondok érik?

Nem. Egy normális ember tudja, hogy attól még hogy valami rossz éri, még nem kell neki is olyannak lennie. Aki olyan lesz, az meg mégsem volt annyira jó.

Ha van egy normális ember, aki leejt valamit a földre, és ezért kinyír mindenkit idegességében, az normális ember? Vajon tényleg normális volt, és csak a rossz élmények miatt vált rosszá? Nem, mert aki gyilkos lesz, az alapból nem normális. Persze egy normális ember is követhet el gyilkosságot, ha mondjuk megölik valakijét, de csak hirtelen felindulásból. De egy normális ember még nem lesz maradandóan elmebeteg, csak mert valami rossz éri.

Ha téged is valami rossz ért, akkor arra nem az a megoldás, hogy elmebeteg leszel, hanem az, hogy szólsz valakinek, akinek tudsz. Mondjuk a rendőrségnek. Vagy akárkinek. Vagy megszavazol egy olyan pártot, aki szerinted fog majd segíteni rajtad.

Szerintem most egyszerűen csak magad alatt vagy, frusztráltan, dühösen, kiégetten, egyedül... :(

Persze ez nem egy jó állapot, de ideális esetben el fog múlni előbb-utóbb. Egy ideig aszociális leszel, de remélhetőleg nem antiszociális. És főleg nem pszicho-/szociopata.

Ne irtsd ki magadból szándékosan az empátiát. De azt nem gondolom bajnak, ha egy időre "elvonulsz" pihenni, gyógyulni. Próbáld meg feldolgozni azt az egész katyvaszt, ami a nyakadba ömlött, aztán állj talpra. Ha egyedül nem megy rövid időn belül, akkor kérj segítséget.

Sok sikert. :)

Szerintem is ez csak ideiglenes állapot, életkori sajátosság. Bár elhiszem, hogy idegesíthet ez az általánosítás a részemről, de most abban az életkorban lehetsz, hogy gyorsan változnak az érzelmeid, és hajlandó vagy elhinni, hogy az egész világ összeesküszik ellened. Szerintem is inkább élvezd a nyarat, és felejtsd el, ami idegesít, csinálj valami jót, ami feltölt, csajozzál, menj el nyaralni, és biztosan másképp fogod látni nyár végére.

A kérdésedre egyébként a válasz: Igen, van ilyen, de nem úgy, ahogy te gondolod. Szerintem, ha egy ember jólelkű, azt semmi nem tudja "kiölni" belőle, alapvetően mindig ilyen marad. Ez igaz az empátiára is stb. Viszont az igaz, hogy lehetnek olyan sötétebb időszakok, amikor kevésbé tud empatikus lenni valaki, ha még egyébként lenne rá hajlama, akkor is. Tehát nem statikusan jólelkű, empatikus, érzelmes valaki, hanem ezek hullámoznak, egyszer jobban érvényesülnek, máskor kevésbé, de alapvetően vagy megvannak, vagy nem.

A másik pedig, hogy egyszer egy lelkész ismerősöm azt mondta nekem, hogy akármelyik emberből ki lehet hozni az állatot, bárkiből, abból is, aki egyébként egy szent, és soha nem gondolnád róla. Mégpedig azért, mert mint mondta - minden ember szívében megvan a "gonosz", csak be van zárva (mert szerinte alapvetően az ember jó), viszont ez a zár kinyílhat, mert minden zárnak van kulcsa. Ez a "kulcs" pedig az életnek bizonyos helyzetei, mindenkinek más helyzet nyitja ki a gonoszság különböző zárjait. Konkrét példával: lehet, hogy van egy csaj, aki nagyon rendes, és tündéri, mindenkihez van egy kedves szava stb. - de ha pl. anya lesz, és sétál a kisgyerekével a folyó partján, te pedig odamész, és behajítod a gyerekét a folyóba, akkor lehet, hogy a tíz körmével kaparja le az arcod. Eléggé extrém példa, de minden embernél van olyan helyzet, ami kihozza belőle az állatot, és nem az adott emberen múlik, hogy ez a helyzet létrejön-e.

Attól függ. A pszichopata a „nem érez, nem szorong, nem tanul” hármassal írható le, és az már egy nagyon erős állapot. A betegségnek több eredete van (erről nem sokat lehet tudni), de az egyik az az agyi rendellenesség: az amigdala (érzelmi reakciók) és a prefrontális kortex (személyiség) sérült. Persze az is előfordult már, hogy a kiskorban elszenvedett dolgok „kiírtják” belőle az empátiát, de szerintem ez csak nagyon radikális esetekben tesz valakit pszichopatává, egyszerű esetben csak érzéketlenebb lesz az illető.

Remélem segíthettem :)

15/L