Mit gondoltok, téves a felvetésem?

"Ebből a szempontból a szabad akarat is csak egy illúzió, mert a döntésem meghatározott, létezett a születésem és a világegyetem születésének pillanatában is."

Bizonyos szemszögből illúzió, valóban.

Ha egy nagy kerek kész egészként szemléled, akkor az univerzum ugye megszületett (legalábbis elnyerte azt a formáját, amilyennek ma ismerjük, ill. ameddig vissza tudjuk követni az eseményeket), folyamatosan változik, alakul valahogyan, és majdan egyszer valahogyan vége lesz (legalábbis megszűnik létezni abban a formájában, amit mi ma univerzumunknak hívunk). Ez egy folyamat, aminek mi itt vagyunk valahol az elején-közepén most éppen, és emberi-anyagi korlátaink miatt be is vagyunk ágyazva a négydimenziós téridő eme szegletébe. De ha ettől az "apróságtól" eltekintünk, akkor ez valóban, valahogyan alakulni fog, csak mi még nem tudjuk hogyan. Ha ilyen filozofikus szemszögből nézed, akkor igen, van (lesz) egy szép nagy kerek egészed, aminek számodra a vége ugyan ismeretlen, mint egy félig megnézett filmé, de attól még lesz majd valahogyan, és ez az egész a múlttal-jelenünkkel és (a még számunkra ismeretlen) jövővel együtt egy nagy kerek KÉSZ egész (lesz majd valamikor a távoli jövőben).

Ez egy filozofikus, de teljesen logikus, tiszta és érthető szemszög.

Azonban, ha a te saját emberi, valós, fizikai korlátok közé szorított szemszögedből nézed, akkor te nem egy kész egészként éled meg a létedet, hanem egy folyamat részeként. Számodra az univerzum nem egy elejétől a végéig létező, kész, teljes egész valami, hanem egy folyamat, aminek te éppen az elején-közepén tartasz: ebben a folyamatban a múlt fizikailag már nem létezik számodra, csak az emlékeidben, a jövő meg még nem létezik, még nem épült fel, még nem érkezett el a jelen, amelyben egy pillanatra létezővé váljon a folyamat valamilyen jövőbeli lehetséges állapota. Te a világnak, a téridőnek ezen a pontján ahol éppen vagy, döntési képességgel rendelkezel akkor, amennyiben megteheted azt, hogy bármelyik, számodra tetszőleges pillanatban változtass a folyamaton.

Ha a két szemszög közti különbséget sikerült érzékeltetnem, ha érted, mi a két szemszög közötti különbség, akkor innentől már sínen vagyunk :)

Szóval, egy példa. Ha látsz egy botot az úton előtted keresztben, akkor dönthetsz úgy, hogy otthagyod, meg dönthetsz úgy is, hogy belerúgod az árokba. Mindkét esetben a világnak nevezett folyamat tovább fog zajlani, csak picit más-más úton. Az egyikben az árokban lesz a bot, a másikban pedig az úton marad. Kicsi változtatás, természetesen ettől nagy különbség nem lesz a két világ között a legvégén, de ha visszanéznéd, megtalálnád, ott lesz benne. Ha ezt a két különböző világot egymás mellé teszed a végén, mint két filmet, akkor látni fogod benne a különbséget. Lesz egy világ, amelyikben lerúgtad a botot, és lesz egy másik, amelyikben nem, annak minden későbbi következményével együtt. Tehát van ez a két világod, ez a két világ tökéletesen egyenértékű egymással.

Azonban, világegyetem csak egy létezik, ez tapasztalati tény. Vagyis az egyik mégis csak hipotetikus, 'lehetséges' világ a kettő közül, és csak a másik a valós, a ténylegesen létező, létrejövő. Melyik? Az, amelyiket te választottad ki a kettő közül. Azzal, hogy a botot az árokba rúgtad, vagy azzal, hogy nem. Te döntötted el, hogy melyik váljon valósággá akkor, amikor a jövőnek azon, akkor még csak lehetséges lehetőségként létező pontja elérte a jelen pillanatát. Te tetted valósággá, amikor döntöttél, hogy belerúgd-e a botot az árokba, vagy se.

Ilyen szempontból tehát nagyon is van jelentősége annak, hogy mikor hogyan döntesz, tehát a szabad akarat az számodra nem csak illúzió, hanem valóságosan létező képességed.

Kissé hosszabban kifejtve azt írtad le, hogy a jövő determinált (a múlt által előre meghatározott).

A 19. századig az addigi összes felfedezett fizikai törvényünk azt sugalmazta, hogy a világ determinált. Ahogy József Attila mondta: „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált.”

A kvantumfizika volt az fizikában az első pont, aminél ez megkérdőjeleződött. A határozatlansági reláció, meg úgy eleve a kvantumfizikai törvények valószínűségi természete akár lehetőséget adott volna arra, hogy a világ egy adott pillanatában egy adott állapotból sok, egymástól különböző későbbi állapot következzen. Nem szükségszerű ez, de van rá lehetőség.

Csakhogy a relativitáselmélet szerint – idézem Einsteint – „A múlt, jelen és jövő közti különbség illúzió csupán, még ha oly makacs is”. Ami az egyik megfigyelő számára a jövő, az a másik megfigyelő számára már a múlt. Ha ez fizikai realitással bír – márpedig miért ne bírna –, akkor az egyik megfigyelőnk jövője már eldőlt. Ugye a múlt az „befagyott”, az az ami, megváltoztathatatlan. Nos, ezek szerint a jövő is.

~ ~ ~

> Ebből a szempontból a szabad akarat is csak egy illúzió, mert a döntésem meghatározott

Ha a világ mégsem lenne determinált, ha elfelejtjük a relativitáselméletet és annak a következményét, és csak a kvantumfizikai törvényekből indulunk ki, akkor is megkérdőjelezhető a szabad akarat. Mert ha nem a múlt határozza meg egy esemény kimenetelét, akkor a véletlen. A véletlen meg nem akarat által diktált cselekvés, hanem a véletlen csak megtörténik az emberrel. Hogy mi az az „én”, az ebből a szempontból lényegtelen – hogy fizikai, esetleg transzcendens természetű – a döntését vagy a múltban szerzett ismeretei, a múlt által kialakított neuronhálózata, személyisége, értékrendje, világképe, meg a világ aktuális állapota alapján hozza meg. Ergo egy mai döntés a múltból elkerülhetetlenül fakadó következmény. Ha van valami, ami meg nem a múltból és nem a világ aktuális állapotából fakad, nem a múlt ok-okozati láncolatának a következménye, akkor az egy ok nélküli tényező, így ebben az esetben ugyanúgy nem te vagy az ok.

De ahogy írtam a relativitáselmélet mindezt áthúzza. Ha a kvantumfizikai jelenségekben látszólag ott a véletlen, a véletlen is előre le van forgatva, a magnószalagon már rajta van, hogy melyik véletlenszerű eseménynek mi lesz a kimenetele. Szóval nem, ezek alapján a világot nem a véletlenek irányítják.

~ ~ ~

> Engem ez eléggé felkavar

Ha felkavar, akkor ne aggódj, ez is a magnószalagod része. Meg minden további más is. Ha most ebbe beleőrülsz is, akkor az is eleve el volt rendelve. Akkor te egy ilyen szalag vagy.

Viszont hiába látod be mindezeket racionálisan, attól még holnap felkelve egy döntést döntésként fogsz megélni, agyalni fogsz rajta, keresni fogod a megoldást, és úgy fogod megélni, mintha te hoztad volna ott és akkor a döntést. Hogy ténylegesen nincs szabad akarat az eltörpül ahhoz képest, hogy megélni viszont úgy éled meg az életet, mintha lenne, és el is feledkezel minden más eshetőségről. És ez így van rendjén, ez a fajta magnószalag így működik.

De gondolj mondjuk egy könyvre. Mikor megveszed, mikor olvasod, akkor már ott van benne az utolsó mondat, az utolsó szó. De te még nem tudod mi az, így hiába eleve elrendelt a történet befejezése, attól még ugyanúgy kíváncsian olvasod a könyvet és latolgatod hogy hova fognak kifutni az események. Ahhoz, hogy megtudd, mi van a magnószalag végén, ahhoz le kell játszanod a szalagot.

Te a saját életed szalagjának a lejátszója vagy. Lehet, hogy a szalag vége már kész, de te még nem tartasz ott. Amúgy mást sem tudsz csinálni, mint játszani tovább a szalagot. Hiszen ez a pláne, nem dönthetsz úgy, hogy félbehagyod vagy más szalagot fűzöl be, mert nincs ilyen opció.

A Mátrixban van egy jó párbeszéd az Orákulum és Neo között. Az egy adott értelmezési kulcsban pont erről szól:

– Cukorkát?

– Maga már tudja mit fogok felelni?

– Pocsék jós lennék, ha nem tudnám.

– De ha már tudja a válaszomat, akkor mégse én döntök.

– Nem azért jöttél ide, hogy meghozd a döntést. Azt már meghoztad. Azért vagy itt, hogy megértsd a döntésed okát.

Pár mondattal később: „Mindenki arra született, hogy azt csinálja, amire született.”

Senki nem tudja a választ. Két nagy elméletünk van, ami közül mind a kettő valalmi egészen elképesztő pontossággal írja le a világunk működését, viszont a kettő homlokegyenest mást mond erről. Na most akkor melyik téved?

Einstein relativitás-elmélete determinisztikus. Ő maga komolyan hitt abban, hogy minden előre meg van írva, és múlt, jelen, jövő egyszerre létezik. Trónok harca idézettel élve: "the ink is dry", vagyis száraz a tinta. Jó analógia erre a filmkazetta. Haladunk előre, a filmbéli szereplők "nem tudják mi lesz", de valójában már előre meg van írva a sorsuk.

Ha az Univerzum minden egyes apró részecskéjének ismernénk az összes tulajdonságát, akkor előre ki lehetne számolni, mi lesz a világ sorsa.

Ha ez így van, akkor a szabad akarat csak illúzió.

A kvantummechanika meg azt mondja, ácsi, nem-nem! A világ probabilisztikus, véletlenszerű, és valószínűségi alapon működik. Az Univerzum legapróbb részecskéjenek viselkedése eleve nem determinálható. Ez nem mérési hiányosság, hanem egyszerűen így működnek (lásd: double-slit experiment, vagy Heisenberg határozatlansági elve).

Ez persze nem jelent rögtön szabad akaratot, mert a véletlenek is inkább pont, hogy a szabad akarat hiányát feltételezik.

Szóval így vagy úgy, de valószínűleg nincs szabad akarat. Egyébként is: mi az, hogy szabad akarat? Az, hogy te döntesz szabadon? Nyilván mindig a számodra, szubjektíve legjobbnak vélt döntést fogod meghozni, amit az általad ismert információkra, múltbeli tapasztalatokra alapozol tudatosan, és az egészet átszínezi a személyiséged, a hangulatod, a tudattalan folyamataid, stb.

Szabad akaratnak nevezhető-e, ha úgyis úgy döntesz, ami számodra a legjobb?

Erre mondhatnád, hogy oké, akkor dacolok veled, és most úgy döntök, azt csinálom, ami nekem abban a szituban nekem nem a legjobb.

De. Akkor is a legjobb lesz, csak más lesz a döntési szempont: az, hogy igazad legyen, és nekem ellent mondj :)

"Szerintem a múlt, a jelen és a jövő mindig is egyszerre létezett."

A múlt már nincs. A jövő még nincs! Egyetlen valóság a jelen!

És hogy mindig van választási lehetőség, azt Popper Péter így magyarázza:

Három taoista szerzetes sétál az erőben és beszélgetnek. Egyszer csak feltűnik az ösvényen velük szemben egy tigris. Az egyik így szól: – Barátaim, ha az a végzetünk, hogy a tigris fogai között leljük a halálunkat, akkor úgyse tehetünk semmit. – Ez az ember egy fatalista.

A másik ezt mondja: – Imádkozzunk, hogy a Magas Ég urai mentsenek meg bennünket. – Ez az ember jámbor.

A harmadik pedig sürgette a társait: – Gyorsan másszunk fel a legközelebbi fára. Ott nem ér el minket a tigris! – Ez az ember igazán szereti az Istent.

És bár Popper a Mindenhatót is belekeverte a történetbe, az egy dolog, hogy a születésed, a közeg amiben felcseperedsz, a neveltetésed esetleg predesztinál valaminek a megtörténtére. De ha az esemény bekövetkezik, akkor is rajtad múlik, hogyan és mit cselekszel, és a tucatnyi lehetőség közül te éppen melyiket választod. Mert mindig van más lehetőség...