Szerintetek mi a végső határ az űrben? Vagy egyáltalán van olyan?

Talán hasznos lehet:

[link]

és

[link]

"Szerintetek mi a végső határ az űrben?"

Mi lenne.

Fel van húzva egy giga-nagy kerítés. Az a határ, hogy ki ne essen a bámészkodó turista az űrből a semmibe.

Képzelj el egy gumilemezt, rajzoljunk rá néhány pontszerű csillagaot. Így ebben a 2D térben minden csillag leírható egy x és egy y koordinátával. Nyújtsuk meg a gumilapot x és y irányban. Így a csillagok távolodnak egymástól.

Csak x és y irányban történik a megnyúlás, nincs szükség több dimenzióra.

A mi 3D univerzumink is megnyúlhat 3D-ben további dimenziók létezése nélkül.

Hogyhogy tud nőni az univerzum pl. x irányban?

Ha végtelen az univerzum:

Képzelj el egy végtelen szobaszámú hotelt. Minden szoba foglalt. Érkezik egy új vendég. Megkéred az egyes szoba lakóját hogy költözzön a 2-be, 2-t a 3-ba, így tovább.

Sosem jutsz el az utolsó vendégig, mivel mindíg van mégegy vendég és még egy szoba.

Lett egy új szobád, ahova beköltöztethetsz egy új lakót, kitágult a hoteled.

Az univerzumon kívül nincs semmi, mert az univerzum a minden. Szóval nincs olyan, hogy a széle, vagy azon túl.

Az emberi agy nem a végtelen elképzelésére fejlődött ki, ezért nem is tudjuk elképzelni a végtelent. És nem is kell ezen erőlködni, mert a végén még megkattan az ember agya.

> felküldtek egy űrszondát aminek az a feladta hogy feltérképezze a világűrt meg egyéb más dolgok

Sok földi, és Föld körül keringő eszköznek ez az elsődleges vagy másodlagos feladata.

> Sok tudós elvileg úgy tartja meg valamennyire bizonyítva is van állításuk szerint hogy az univerzum tágul

Igaz, azzal a változtatással, hogy a mondatban a „valamennyire” szót ki kell cserélni arra, hogy „elég jól”. (Nincs nagyon a táguló Univerzumnak sem számba vehető alternatív hipotézise, sem különösebb tudományos alapon álló kritikája.)

> Ez szép és jó de itt jön a kérdés hogy hova tágul? Van esetleg egy olyan tér amibe a végtelenségig tud tágulni?

Itt a válasz fő része. A világegyetem nem úgy tágul, hogy van egy „statikus tér”, és a világegyetem ehhez viszonyítva tágul. Nem olyan, mint egy füstbomba füstje, hogy van a tér, és abban egyre nagyobb lesz. Az univerzum esetén maga a tér az, ami tágul, vagy ha pontosabban akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy mértéktáguláson esik át.

Szokták felhozni a felfújt lufit, vagy a megnyújtott gumivonalzót analógiaként, ami bizonyos szempontból persze szemléletes, de könnyen félreérthető. De talán a kérdés szempontjából jobban szemlélteti a helyzetet a mozifilmekben használt un. Vertigo effektus (más néven Dolly Zoom és hasonló néven is szoktak rá hivatkozni). A vizuális hatás lényege az, hogy a kamera közelít a szereplőhöz, de közben kifele zoomol, így azt a hatást kelti, mintha a kamera és a szereplő egymáshoz képest mozdulatlan lenne, de megnyúlna a perspektíva. Lásd:

[link]

[link]

[link]

Mindegyiknél úgy tűnik, mintha a világ, a tér tágulna. De nincs értelme a „hova tágul”, „mibe tágul bele” kérdéseknek. A világ úgy tágul, úgy kerül minden távolabb – és minél távolabb, annál nagyobb mértékben kerül távolabb –, hogy tulajdonképpen senki és semmi nem megy sehova (vagy legalábbis irreleváns, hogy amúgy a térben mozog-e valami, ha igen, az csak hozzáadódik ehhez a táguláshoz, de a tágulás maga nem a klasszikus értelemben vett mozgás).

> És ennek a térnek vajon van e vége?

A világegyetem a jelenleg leginkább elfogadott álláspont szerint határtalan (nincs határa). Ettől például még lehet véges kiterjedésű is akár. Mint ahogy a Föld *felszínének* nincs határa, a földgömbnek nincs éle, sarka, vége, de ettől még a felszín véges. Na ezt a kétdimenziós földgömb felszínt kellene háromdimenziós térrel elképzelni, amire az emberi elme kb. alkalmatlan. De matematika segítségével jól le lehet írni, lehet vele számolni, stb…

> Amennyire tudom már amit olvastam, láttam ez egy 4.-ik dimenzió amiben minden benne van.

Ezt inkább hagyjuk, a dimenziók jelentéséről sokaknak vannak mindenféle félreértései. Maradjuk annyiba, hogy nem, a világunk, a tér nem egy „negyedik” dimenzióba tágul.

~ ~ ~

> Ha Isten teremtett mindent akkor nem lenne olyan tér szerintem amiben az űr van. Mert ott nincs semmi mivel abba tágul az univerzum. És mivel ott nincs semmi gondom teljes a sötétség.

Most tekintsünk el attól, hogy a hívők által vallott koncepció, a teremtés (ami igazából nem is egy konkrét, jól meghatározott koncepció, mert különféle értelmezései vannak) tudományos szemszögből nehezen értelmezhető, tárgyalhatatlan vagy éppen irreleváns.

De ezt félretéve ezzel mi a gond? Ha lenne egy Isten, miért ne hagyhatná üresen a világ egy részét, vagy miért ne teremthetne űrt, ürességet, sötét területeket? Mikor az ember tábortüzet rak, akkor kvázi tüzet, fényt „teremt”. És valóban ez az elsődleges értelme. De azért az is fontos, hogy nem gyújtja fel egyben az erdőt, a sátrat és önmagát. Úgy a tűznek mindjárt csekélyebb értelme lenne. A lufi anyaga nem csak a gumi, hanem az a – hétköznapi értelembe vett – üresség (levegő), amit a lufi határol. Ha az nem lenne, nem lufi lenne, hanem egy gumigömb. A ház anyaga nem csak a tégla, hanem az üres tér, amit a falak körbevesznek. Anélkül nem ház a ház, anélkül csak egy téglakockáról beszélnénk.

~ ~ ~

> de ha belegondolunk azoknak is lenniük kell valamiben

Az ember két dolgot nem tud igazán megérteni. Azt, ha valami véges és azt, ha valami végtelen. Mert ha véges, mindig keresi, hogy mi van utána, mögötte stb… Nem tudja megérteni, hogy pont attól véges, hogy nincs utána, mögötte. Ha meg valami végtelen, akkor a határait keresi, nem tudja elképzelni, hogy nincs határa, inkább úgy képzeli el, mintha nagyon messze lenne az a határ. A legtöbb ember a matematikai végtelent úgy képzeli el, mint valami nagyon-nagyon-nagyon nagy számot. A milliárd * milliárd * millárd … és ezt egymilliárdszor folytatva az már olyan nagyon sok, hogy szinte végtelen. Hát mondjuk forintban tűnhet annak, de valójában végtelenszer messzebb van a végtelentől, mint a nullától.

De az a jó a természettudományban, hogy nem kell feltétlenül vizuálisan megérteni dolgokat, a matematika, a modellalkotás jó eszközt ad az ember kezébe ahhoz, hogy számára felfoghatatlan dolgokat is teljesen jól leírjon, kezeljen, számoljon vele. Egy övetnyolc dimenziós „gömb” elképzelhetetlen, de remekül ki tudjuk számolni a térfogatát, felszínét, stb…

...ja, és ha már ezt megértetted, akkor még egy dolog:

a világunk jelenleg sokkal nagyobb, mint amit láthatunk belőle.

Ez a tér tágulása miatt van: messziről nem tud ideérni a fény, mert közben elfogy az energiája.

Tehát van egy távolság, ameddig elláthatunk - és van a világ, amiről pedig tudjuk, hogy ennél sokkal-sokkal nagyobb JELENLEG.

Onnan tudjuk, mert régen kisebb volt, azt pedig még láthatjuk, és ismerjük a tágulását is.