Létezik valami megoldás, meg lehet oldani valahogy az időutazást?

Az időutazás nem opció, de nem is értem, hogyan oldana ez meg bármit is. Visszautaznál negyven-ötven évet, és ezentúl ott élnél? Azért a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években sem volt minden fenékig tejfel. Sok emberrel meg végképp kivitelezhetetlen.

A most problémái bár részben a múltban gyökereznek, de a jelenben, és a jövőben lehet megoldani őket. Az időutazás meg (legalább is ebben a formában) nem létezik.

Van egy jó és egy rossz hírem.

A jó hír, hogy időutazás létezik.

A rossz, hogy az ember erre képtelen.

Az időt egy valami hajlítja meg, ahogy a teret is. Egy fekete lyuk. Azonban egy fekete lyuk sem képes az időt visszaforgatni, csupán lassítani.

Másik módszer, hogy a fénysebesség 80 %-át kell elérni, de az idő így is csak lassul. Visszamenni az időben nem lehet. A fizika ma ismert állása szerint sem.

Ha mégis lehetséges lenne valamilyen módon, a vissza utazás legkorábbi időpontja az időgép első működésének a pillanata lenne, hiszen míg nem alkotódik meg valami, addig nem is létezik.

Most térjünk vissza a realitás talajára.

Nem időgépre van szükséged, hanem az eddig megélt negatívumok lezárására.

Mindenki veszít el szeretteket, mindenki hoz hibás döntéseket.

De soha nem szabad a múltba vissza tekingetni, mert akkor nincs jövő. Az elhibázott döntésekből tanulunk, álltaluk erősebbek leszünk, és pozitívabban tudjuk építeni a jövőt. A szerettekre emlékezünk, a szívünk mindig is emlékezni fog. Szerettel, hálával amiért részesei voltak az életünknek.

Bízom benne, hogy megérted ezt, és ha valami most rossz teszel róla, hogy jobb legyen.

Ha vissza is tudnál menni az időben újra kellene élned szeretteid halálát, ami hidd el nem lenne kellemes.

Ne a múltban élj. Keress egy célt, keress egy elérhető álmot, és valósísd meg.

A szeretteidre pedig gondolj sokat, de melette ismerj meg új embereket, akik szeretnek majd és te viszont őket.

Sok sikert kívánok neked az élethez. Ne feledd. Az élet túl rövid ahhoz, hogy a múltba révedve elszaladjon mellettünk.

Az időt egy valami hajlítja meg, ahogy a teret is. Egy fekete lyuk.

Gondold az ezt ujra es ne irj baromsagokat.

Ha voltak rokonaid, akiket szerettél, ha volt olyan korszak amiben szívesen éltél, akkor örülj annak, hogy ezeket átélhetted.

Minden elmúlik egyszer, de lásd meg benne a pozitívumot: ha elmúlt is, de volt!

#3 elég sokat zagyvált a hozzászólása elején, ezeket érdemes javítani.

Így, ma, 2022-ben időutazni nem tudunk. Ha a jövőbe szeretnél menni, az elméletben megoldható. #3-as ezt rontotta el. Minél gyorsabban haladsz egy járműben (és itt a fénysebesség egy tekintélyes hányadára kell gondolni), annál gyorsabban telik az idő hozzád képest a járművön kívül.

Szóval beülsz a járműbe, körözöl a te karodon lévő óra szerint egy évet az űrben, majd visszatérsz, akkor a Földön lehet, hogy eltelt már mondjuk 3 év. Ugyanezt a hatást el tudod érni, ha hatalmas tömegű test közelében vagy (pl. fekete lyuk).

Popkulturális referencia: Csillagok között.

A múltba való utazás sokkal trükkösebb. Egzotikus anyag kell hozzá (pl. negatív tömeg), féregjárat, meg hasonló nyalánkságok. Ez már nettó tudományos-fantasztikum. Ha jól emlékszem, forgó feketelyukak ergoszférájába való be- és kilépéssel is meg lehetne oldani, de ezt a verziót még annyira sem ismerem, mint a többit (+ sok sikert találni olyan járművet, ami ezt a terhelést kibírja).

Amit jól írt #3, hogy a legkorábbi időpont, ahova vissza tudnál menni, az egy ilyen műszer feltalálásának az ideje.

Másfelől valóban: a kérdésed mögött megbújó kétségbeesésre és szomorúságra nem hinném, hogy az időgép a megoldás.

A problémádra létezik megoldás, de az nem az időutazás.

Ha az létezne is, neked nem az a problémád, csak azt hiszed.

A való világban meglévő hatások kezelésére egyetlen jó módszer van ősidők óta, és az a tanulás. Annak hatására az emberképes megérten a környezetét, a hatásokat kezelni, és jó válaszokat adni, ezáltal sikeres tud lenni, így aztán boldog is, és időben utazni legfeljebb kíváncsiságból szeretne, bár tudja, nem lehetséges.

A te problémád úgy tűnik az, hogy egyre bizonytalanabbá válsz, egyre kevésbé érted a történéseket és egyre kevésbé van, kihez fordulj segítségért. Érthető, hogy ez elkeserít. Aki érti a dolgokat, nem bizonytalan, ettől még lehet bánatos, de lesz ötlete annak kezelésére is, ha nem is percek alatt. És ez a tudás magabiztossá teszi akkor is, ha valamire éppen nincs ötlete. Majd lesz a következőre. A kilátástalanság azonban bénítóan és kellemetlenül hat.

Na itt mindenki teljesen el van tévedve gyerekek.

Létezik időutazás, de ennyi emberrel egész biztos nem megvalósítható, mivel a legtöbb ember fejlődni szeretne és nem visszafejlődni. Viszont a fejlődésünk most már átesett a ló túloldalára, ezért inkább valóban a vesztünkbe rohanunk, másféle megoldások kellenének a jövőre nézve, életképesebb megoldások.

Csak úgy megvalósítható, ha mindenki szeretné. El kell felejteni a tudományos fantazmagóriákat, mint az időkaput, térhajlítást, fekete lyukat. Ezek mind mind téveszmék és még a felszínt sem kapargatják. Néha a dolgok sokkal egyszerűbbnek tűnnek mind bárki gondolná. Bár sajnos mégis kivitelezhetetlen, mert ahhoz egy globális agymosáson kellene keresztülmenni az emberiségnek, hogy képesek legyenek egyöntetűen gondolkodni ebben a kérdéskörben és mindenkinek egyet kellene érteni vele, hogy az adott múltbéli korszakban sokkal jobban éltünk és jobbak voltak a társadalmi és kulturális és élet-színvonalbeli lehetőségek és adottságok mint most.

Tény hogy jobb volt, mivel sokkal jobban szerették egymást az emberek, összetartóbbak voltak, jobban egymásra voltak szorulva, volt szakszervezet, volt több melóhely és nem az interneten élték ki magukat és egy virtuális valóságnak hódoltak be.

Az időutazás úgy valósítható meg, ha mindannyian ugyanazt a kort, kultúráját és szellemét akarjuk megélni. Tehát mindent az egész világon úgy kellene újra visszaépíteni, használni és kialakítani, mint ahogy tettük azt az adott korszakban. Gyakorlatilag az összes járművet, épületet, számítógépet, technikai felszereléseket, ruhákat, trendet, divatot, zenét és mindent ugyanúgy kellene visszahozni, mint ahogy egy adott korszakban volt, tehát ha a 60-as évekbe akarnál, vagy akarnánk visszamenni, akkor úgy is kellene élnünk és olyan körülmények között, mint ahogy akkor éltek az emberek. Nem kell ide semmilyen téridő és vájkálás a csillagok közti megoldásokban. Egész egyszerűen az egész életünket vissza kellene alakítani arra a korszakra, amelyet kiválasztanánk. Igaz, hogy ezzel a halottainkat nem támasztanánk fel és semmi egyéb bűvészkedéssel és fényvillanásokkal nem járna mint a fantasztikus filmekben, de viszont annyi munka lenne, ugyanolyan tereket, építményeket, autókat és minden mást kialakítani, újratervezni és akkori globális formába önteni, hogy arra szavakat sem lehet találni. Az a baj, hogy az emberek 98%-a nem tanul a világon sem az iskolában, sem az egyetemen non-lineáris és binomiális gondolkodásmódot, ezért csak alapvető lineáris, ritmikus és láncolt formába működő intenzitással képesek gondolkodni. Így soha nem fogják megérteni sem a bolygók, sem a csillagok, sem az okult, sem más fejeltebb lények és tudományok elérését és gondolkodásmódját és kapcsolatfelvételét a felsőbb létezésekkel, dimenziókkal. A legtöbb ember un. birkaszínvonalt, nyájközpontú gondolkodást és előrehaladást követő életmódban él. Ezzel pedig gyakorlatilag úgy haladnak és fejlődnek előre, mint ahogy a mesterséges intelligencia fejlesztésük is. Egyről megyünk a kettőre, vagy éppen úgy sem, hiszen olyan is létezik, hogy nem megyünk egyről a kettőre. Tehát csak bizonyos problémamegoldásokban tudunk haladni, valamiben semmit sem haladunk és es csak egy helyben topogunk és inkább megelégszünk azzal ami van. Szomorú mindez, de van egy jó oldala is. A világ mindenhatója, nem lángésznek és tudósnak teremtett bennünket és nem azért adott életre lehetőséget nekünk ezen a bolygón, hogy mindenre képesek legyünk és emberfeletti dolgokkal rendelkezzünk és más csillagokat és bolygókat is uralhassunk, hanem arra, hogy megtanuljunk egymással, egymás között élni, szaporodni és békében, harmóniában létezni ezen a bolygón. De mivel még így is sem lett tökéletes a genetikánk az egyszerűséghez és a teremtés folyamán randomizációs hibák keletkeztek, ezért sem az ember nem lett tökéletes, sem pedig a körülöttünk létrejött természet, növény és állatvilág sem. Örökké gyarlóságban maradunk és még így is túl sok észt, szellemi képességet és fizikai tulajdonságot kaptunk és örököltünk az évezredek évmilliók során a fejldőséünk során egymástól, hogy azzal kellőképpen és jól tudjunk együtt élni és gazdálkodni, bánni és hasznossá tenni magunkat benne. Ezért örökké elégedetlenek vagyunk önmagunkkal és más emberekkel is és nemcsak a saját fajunkkal, hanem más fajokkal, a természettel, gyakorlatilag mindennel. Ezért roppant kíváncsivá vált a fejlődés során az emberiség, hogy "mitől és honnan bűzlik a hal, mitől döglik a légy". Minden tudni akarunk, még azt is ami közvetlenül nem létezik, maximálisan csak közvetetten elérhető. Uralni akarjuk nemcsak az egész bolygónkat, hanem más bolygókat is. Ha lehetne az összes csillagot magunkévá tennék, bejárnánk, letelepednénk rá, még a meteoritot és az üstököst is befognánk holmi "űrszekérnek". Igen ám csak hogy kedves emberiség azzal nem számolt, hogy a föld csak a miénk és nem minden. Egy lehetőséget kaptunk az életre, ez pedig a föld és nem a Szaturnusz, nem a Jupiter, se nem a Mars, se nem az Orion köd, sem az M52-es buborék-köd. De még a Hold sem a miénk. Ezek mind mind azért jöttek és léteznek körülöttünk, hogy a megfelelő bolygóközi környezetet megteremtsék nekünk itt a földi élethez. Ha a Szaturnusz lepottyan az égről vagy bármi történne vele, meghalunk. Ha a Holddal bármi történik, szintén, ha Jupiterrel történne bármi szintén. Abban a pillanatban, ahogy a körülöttünk lévő,bolygókkal, egész a tejútrendszerig bezárólag bármi komoly elváltozás történik, annak komoly, vagy abszolút végzetes hatást fog gyakorolni a földre és ezzel az emberiségre is. Ezeket melegen ajánlom mindenkinek!!!! Tehát a bolygókat hagyni kell békén úgy ahogy van és nem kell megbolygatni sem a környezetét, sem leszállni rá, sem pedig odaköltözni és azt keresni, miként lehet rajta életformát teremteni, létrehozni, vagy a meglévő életformánkat rátelepíteni, vagy ásványi kincseiből kifosztani.

Ezek a mi "védő angyalaink, bástyáink és fáklyáink az univerzumban". Jó volt aki azt gondolja és írja anno, hogy a csillagok és a bolygók a lámpáink az univerzumban a mennyországban. Annak is kell tekinteni őket. Mint megannyi méregdrága és eszméletlenül gyönyörű különböző méretű, gigászi spotlámpa, ami csak értünk és érted ragyog. Nem kell benne sem elemet cserélni, sem megjavítani és nem kell rá kapcsolót, sem világítás és hőfokszabályzó potmétert sem szerelni. Mindent úgy kell hagyni és olyan érintetlenül, ahogy az ott van, létezik. Ha ez a faj nem is tanul a hibáiból és most már csak évtizedeink vannak hátra a teljes kihaláshoz, majd a következő faj, talán tanulni fog, persze hosszú évmilliók múlva, hogy nem nyulunk hozzá semmihez, ami nem a miénk és nem piszkálunk meg mindent, ami veszélyes és ártalmas lehet a bolygónkra és az egészségünkre. Az emberiség az első generációs faj, ezen a földön. Lesz még több generáció is, akárcsak a számítógépes alaplapoknál, videokártyáknál, memóriáknál és processzoroknál, stb.Első generációs lények vagytok. Nem is várhatnánk el többet, ez még sajnos csak a kezdet, a kezdet kezdetét járjátok be.Nem selejt, de nem is tökéletes, majd lesz jobb is...

Mikor?

Egyszer!

Pá pá földlakók • 🙂 •