Mit gondoltok a "visszhang-elméletről", mint a Nagypapa-paradoxon lehetséges megoldása lehet?

Tömény butaság.

Ahhoz, hogy akár egy percre is létezhess, valahogyan ki kellett alakulnod. Az meg csak úgy működik, hogy fogantatás-születés-növekedés-kifejlett alak. Semmi nem maradhat ki.

Az a nagy gond vele, hogy pont a paradoxont nem oldja meg. Az emberek nem bokorban teremnek, és nem is fantomkénté odamanifesztálódnak valahová, hanem egy férfi és egy nő nászaként születnek. Ha a nagyapád meghal, ez a nász nem jön létrelétre, te nem utazol az időben, nem ölöd meg a nagypapád. Ha meg csak egy nagypapád. Ha meg csak egy nagypapád idejében létező fantom vagy, nem időutaztál.

Totál nem oldja meg a paradoxont ez. Valami zs kategóriás scifibe elmenne, de ennyi.

@4: úgy tűnik, te alapvetően nem érted a nagypapa paradoxont. Olvasd el, próbáld értelmezni, és rá fogsz jönni, hogy ilyen feloldása nincs - pontosabban semmilyen sincs, ahogy már írták előttem. Az időutazás kauzalitássértő, megkerülhetetlenül. A nagypapa paradoxon csak egy szemléletes példa erre.

Ezek az ötletelések pedig még mindig zs kategóriás scifibe illenek max.

Párszor már hasonló kérdéseknél említettem, ez a paradoxon NEM bizonyítja, hogy az időutazás lehetetlen.

Csak annyit jelent, hogy nem ismerjük a paradoxon feloldását.

Van rá pár teória, nem tudjuk, helyes-e bármelyik illetve lehet, hogy a megoldás más, még teóriánk sincs rá.

És persze lehet, hogy tényleg lehetetlen az időutazás.

De EGYIKRE sincs bizonyíték.

Persze van néhány ötlet.

A legjobb a multiverzum: vagyis az, hogy minden ilyen utazásnál szétválik a világ két részre.

A másik lehetőség, hogy visszamehetsz, de nem tudsz semmit csinálni. Ez elég gyenge lábakon áll.

Vannak elméletek a paradoxonok feloldására, bár ez itt most szerintem sem lehet megoldás. Mondjuk én simán el tudom képzelni, hogy az ilyesféle paradoxonok a gyakorlatban remekül működnek, anélkül, hogy mi valaha felfoghatnánk.

Ha a nagypapa paradoxont úgy értelmeznénk, hogy bármit teszünk a múltban azzal mindenképp paradoxont hoznánk létre, akkor tényleg nem lenne túl sok értelme a visszautazásnak. Viszont vannak ilyen elméletek, mint a konzisztens törvények hipotézise, ami szerint senki sem mehet vissza a múltba, hacsak a történelem már meg nem mutatta, hogy a múltban egyszer már megérkezett. Ez például tökre működőképes lenne, de arra nem igazán jó, ha valaki megöli a nagyapját. Akkor már inkább hinném el az okozati paradoxont, ahol mondjuk az idő kiküszöböli az okozott paradoxont, egy másik eseménysorozat elindításával, mint mondjuk Az időgép-ben (és igen, túl sok filmet láttam), csak ott éppen hogy meg kell halnia valakinek ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen az időgép, tehát azt, hogy valaki megöli a saját nagyapját, nem igazán lehetne helyrehozni, talán csak olyan eseménysorozatokat elindítani ami ezt a tettet mindenképp lehetetlenné teszi.

Én egy ilyen esetben a rendszertörlést látnám a leglogikusabbnak, vagyis abban a pillanatban, hogy valaki megöli a nagyapját, megszűnne létezni, így el sem tudna indulni a múltba, vagyis akkor amikor, lehetetlenné teszi a saját létét, visszakerül az elindulás időpontjára. És ez annyiszor történik meg, ahányszor akármivel olyan paradoxont hoz létre, hogy azzal megakadályozza a visszaindulását.

Aztán még talán az is működőképes lehet valahogy, hogy a gyilkosság pillanatában létrejönne egy alternatív idővonal. A fő idővonalon nagypapa meghal, unoka megszűnik létezni, ugyan ebben a pillanatban ezzel párhuzamosan nagypapát nem volt ki megölje, tehát életben van, fia lesz, és unokája, aki visszautazik az alternatív időben megölni a nagypapát, de mivel az alternatív világ kezdőpontja a fő idővonalból indul, így ugyan arra a pontra érkezik vissza, így az alternatív unoka (mint fantom) állandóan képes lesz megölni a nagyapját, úgy hogy ő a fő idővonalon meg sem születik. Ha ez a visszhang hasonló, akkor kb. így tudom elképzelni.