Most akkor hogy is van ez?

A tálalás a nem mindegy.

A konteósok alaptalan dolgokra alapozva gyártanak logikai láncolatokat; például azért műbalhé a koronavírus, mert a gyógyszercégek hatalmasat kaszálnak belőle. Persze, a gyógyszercégek jól jártak, de ezért rögtön őket megtenni felelősöknek...

A „Harari félék” munkásságait nem ismerem, de valószínűleg azok jóval megalapozottabbak.

Elméletileg mindkét esetben úgy néz ki a dolog, hogy adott egy ember, felsorol néhány dolgot, ebből következtetéseket von le, és ebből jövőképet fest. Ha mind így csinálja, akkor mi a különbség?

Az egyik felsorol néhány dolgot és azt mondja (mondja, semmi több!) hogy ez így van. A másik felsorol néhány dolgot és elmondja miféle vizsgálatokkal jutott ide.

Az egyik úgy következtet, hogy TE megértsd (legalábbis hidd ezt), a másik úgy, hogy azt többen ellenőrzik (lektor), és ha hiba van benne, visszautasítják. Itt nem cél, hogy TE megértsd, de persze lehetek ismereteid és megértheted. Éppen ezért itt az első népszerűsítő médiában közöl, a másik ellenőrzött tudományos folyóiratokban. És néha ugyanezt elmondja a köz számára értető módon oi,s ekkor persze nem bizonyít csak magyaráz. De ez mindig a folyóirat után van!

Az első célja, hogy te őt bálványozd, ezért ha úgy adódik fizess neki néha direkt, máskor közvetve. És ezen felül más célja nincs! A második célja, hogy új felfedezésété közölje a világgal, mert tudja, a többi hozzá hasonló ebből fog építkezni a maga problémájában. Neki is célja, hogy tiszteletet vívjon ki, de ez minden ember célja. És főképp ő a hasonlók tiszteletére vágyik, mert tudja, ez sokkal nehezebb. Persze ha megtudja, hogy te is elolvastad és megértetted, attól büszke lesz, mert ezzel azt érte el, hogy nehéz dolgokat is el tudott mondani nem szakmabelieknek (ez nagyon nehéz ám).

A média nemszakértő csapat, bár vannak igényes médiák is. A média pénzből él és azt kapja fel, amitől nő az olvasottsága, tehát a jövedelme. Ezért ha a média felkap valamit, abból semmi nem következik. Előbb meg kell viszgálni, a média értéket vagy bulvárhírt kapott-e fel.

Ezek egyike sem túl tájékozott a témában, polgárpukkasztó dolgokat mondanak. Ebből élnek. Ha nem adnák elő mindennek a rossz és polgárpukkasztó oldalát hatalmas csúsztatásokkal, akkor senkit nem érdekelne mint mondanak. Élhetnének másból.

S igen, Harari is ilyen.

Például, hallottam Harari egyik beszélgetésében, hogy majd el fogják adni az emberek a privát szférájukat.

Gondoljuk tovább egy példával: Valaki kap egy modern szívritmus-szabályozót. Egyes ilyen termékekben van beépített GPS és vezetéknélküli adattovábbítási lehetőség. Az egyszerű ember (és az ilyen Drábik és Harari típusú emberek is) azonnal rávágja, hogy "hű hát ez már az orvelli gonosz világ", holott csak arról van szó, hogy ha hibásan kezd el működni az eszköz, vagy ha a beteg rosszul van, akkor azonnal értesíti az orvost a beteg állapotáról és elküldi, hogy hol található, hová menjen a mentő. Azonnal elindul és kiérkezik a mentő a házhoz, beviszi a beteget, vagy már ott helyben megoldják a problémát. A beteg újra jól van, az élete meg lett mentve.

Ugye, hogy ezzel nem lehetne könyveket és előadásokat eladni? Mert egy pozitív történet, ami senkit nem érdekel. Az embereket csak a rossz hírek érdeklik, amiken lehet pukkadozni, hogy hű hát ezek a gonoszok már megint összeesküsznek ellenünk.

Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy mi az a traszhumanizmus.

Azt is tudom, hogy neked és az említett publicistáknak azzal van bajotok, hogy a dolgokat lehet rosszra is használni.

Egy késsel lehet enni, ételt készíteni a gyerekeidnek, de embert ölni is. Ezzel az erővel a késről is lehetne könyveket írni és előadásokat tartani, hogy tiltsák be mindenhol, mert veszélyes fegyver is lehet, vagy súlyos baleseteket okozhat véletlenül.

Arra valók a törvények, hogy elrettentsenek a rossz felhasználási módoktól. Olyan törvények kellenek, amelyek jobban szabályozzák az adatkezelést. Ilyen például a GDPR, amit lehetne bővíteni (például tiltani kellene az apróbetűzést és a csak közvetetten elérhető, szándékosan unalmasan hosszú felhasználási feltételeket, amik úgy íródtak, hogy ne akard elolvasni, hogy az átlagember kevésbé értse meg, ehelyett egyszerű és nagybetűs, közvetlenül megjelenő felhasználási feltételek kellenének).