Az absztrakciónak vannak szintjei?

U.Xorter fogd már fel egyetlen egy dolog az ami biztosan végtelen a hülye kérdéseid száma, és ez mellett a hülyeséged szintje is végtelen. Egyszerűen már unalmas vagy.

Olyan formában vannak "szintjei", hogy mit tanul meg először a gyerek, és hogyan építkezik az "absztrakciós képessége" de ez inkább egy folyamatos fejlődés. Nálad a kifejezhetetlenül alacsony értelmi képességeiddel kb. egy papucsállatka absztrakciós szintjén mozogsz.

Egy normál ember esetén először a "sok-elég-kevés-nagyon kevés" szintek jelennek meg, és kezdődik meg ennek elkülönülése a valós mennyiségtől. Pl. éhes és adsz neki 3 szem cseresznyét, megállapítja, hogy ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy éhes vagyok. Utána már számba tudja venni a kedvenc játékait /3 éves kor környéke/, elemi mértékekkel is előbb útóbb tisztában lesz, pl. ki tud rakni különböző méretű építőkockákból azonos hosszúságú szakaszokat, és rájön arra, hogy a kocka mérete és a szakasz hossza között van összefüggés, de nem 1:1 a leképzés /ha jól emlékszem 4 év kor körül ez már egészen stabillá is tud válni/. Aztán ebből szép lassan alakulnak majd ki a mennyiségekkel, később a számokkal kapcsolatos fogalmai. Majd 5-6 éves kora között megtanul írni-olvasni (ehhez is absztrakciós képesség kell). Amikor eljut a szám fogalomig már egészen komoly absztrakciós képessége van. Aztán ez folyamatosan (bár nem egyenletesen) fejlődik, és kb. 10-12 éves koráig eljut odáig, hogy képes megérteni és felfogni az egyenleteket, majd onnan már nagyon gyorsan a paraméteres egyenleteket. Azaz érti, hogy a 3*x+12=25 egyenlettel azonos, a p*x+q=s egyenlet. Ez kb. 12-14 éves korára alakul ki egy normális embernél. Nagyjából ebben az életkorban kezdi felfogni a véges-végtelen fogalmakat, amik eleinte neki egy érdekes játék (de ezt is ajánlottuk már neked, de nem voltál képes elolvasni az ide vágó könyvet), mert milyen poén ha ha valami végtelen, elkezdi érdekelni a 0-val való osztás probléma köre (ez még mindig a 12-14 éves kor körüli időszak /egyéni eltérések lehetnek itt akár 2-3 év is még/). Pár évvel később el tud jutni oda, hogy már nem csak "közvetlenül mérhető mennyiségekkel" hanem szinte bármivel tud "műveleketek végezni" ld. pl. függvényeken értelmezett műveletek, vektor műveletek. Illetve 16-17 éves kora között már legalább gondolati szinten aljut a 3D-s világból odáig, hogy értelmezni tud egy n dimenziós vektor teret is (bár ennek megszilárdulásához kell még pár év, nagyjából egyetem másod - haramadév környékére már stabilan tud vele dolgozni, és számolni, még akkor is ha nem matek szakos, hanem pl. közgazdász, szociológus, pszichológus hallgató, mert ekkortól már ők is elkezdik ezeket használni ld. sokváltozós adatelemző módszerek, kérdőívek értékelése, egyre gyakrabban egy n dimenziós vektortéren történik, ahol a dimenziók száma a kérdőívben szereplő kérdések számával egyenlő).

Határozott szintek nincsenek, ez egy folyamat. És nehezen mérhető. Nyilván valahol összefügg egy rakás más dologgal is, de ennél nincs értelme a végtelenségről beszélni. Valahol tart valaki a saját léptékén belül. És inkább "diszkrét" (inkább olyan mint egy lépcső), csak nem tudjuk, hogy egy "lépcsőfok" mekkora, és meddig tart. Ilyenkor vannak az ún. "aha élmények" amikor valaki megért valamit és "szintet lép", hogy ez a lépcsőfok ez abszolut értelemben mekkora nem lehet tudnui, mert ez mindenkinek a saját lépcsőháza a saját gondolatiságának a fejlődése. És azt sem lehet mondani, hogy mindenkinél azonos "emeletek vannak", pl. vannak akik kihagynak lépcsőfokokat, vagy más sorrendben jutnak el. Van akinél pl. az írás-olvasás előbb következik be, mint pl. a 3 építőkocka és 5 építőkocka ugyanolyan magas torony lesz mint a 2 építőkocka plusz 6 építőkocka. Ez nem egy egzaktan mérhető, mindenkinél azonos folyamat. Az elejét tudjuk, és kb. a végét is lehet sejteni. Az, hogy ki milyen "magasra jut" az már részben egyéni adottság, részben oktatási kérdéskör is. Pl. egy 8 általános iskolát végzett betanított x segédmunkás nem fogja érteni azt, hogy ha kap egy kérdőívet amiben van 30 kérdés 1-5 ig pontozandó az felfogható egy 30 dimenziós diszkrét vektortérnek, és értékelhető úgy a válasza, hogy az tulajdonképpen egy vektor egy 30 dimenziós térben. Még akkor is ha alapvetően meg lennének az ehhez szükséges absztrakciós "szintjei" csak nem lettek kifejlesztve. Erősítve.

Inkább abban egyezzünk meg, hogy az erről való beszélgetéshez is kell egy szint. Alatta is lehetséges beszélgetés, csak nem arról.

Abban is megegyezhetnénk, ami neked nagyon elvont, másnak korántsem. Más szavakkal az elvontság egy ismeretfüggő tulajdonság, és nincs objektív mérőszáma. Maximum annyi mondható, ha egy dolgot sok átlagos ember megért, egy másikat pedig sokkal kevesebb hasonló képességű ért meg, akkor az utóbbi bonyolultabb. Néha ezt nevezhetjük elvontabbnak is.

És ehhez természetesen többféle skála is illeszthető. Attól függően, mit kívánunk benne mérni.

Természetesen vannak.

pl. a szabályoknak is vannak szabályai.