Pszichoanalízissel valóban levezethető ilyen messzemenő következtetés?

Múltkor olvastam egy angol szerzőségű pszichológia könyvben, hogy egy felnőtt ember társas kapcsolatai zavarainak kivizsgálására szakemberhez fordult, aki vmilyen tudatmódosítók + hipnózis + egyéb hókuszpókuszok segítségével kihozta, hogy az illetővel picikorában egyik szomszédja fajtalankodott. Úgy, hogy ez utóbbiról addig az illetőnek állítólag fogalma sem volt, tehát nem csak letagadta ezt addig mások és maga előtt.

A sztori talán Amerikában játszódott, ahol pl. intézményesítetten is elég nagy divat belegázolni más becsületébe, főleg ha a másiknak eltérő pl. a származása. Náluk fontosabb, hogy az egyén kapjon egy számára kielégítő látszatmagyarázatot az ő bajára, megkockáztatom, akár ártatlan kívülállók belekeverésével, befeketítésével is, mintsem hogy az egész eset rendben meg legyen oldva. Ezért sem gondolnám, hogy mindezt készpénznek lehetne venni, innen Közép-Európából nézve. Csakhogy ilyen könyveket a mi hallgató/ kezdő pszichológusaink is forgatnak.

Osztom azt a nézetet, hogy az idő múlásával egyre inkább nem magára az eredeti eseményre emlékszünk, hanem arra, ahogy azt később mindig újból felidéztük. Ha valaki egy félig álomszerű állapotba kerül, ahol még a terapeuta kívülről is befolyásolja gondolkodását, képzeletének csapongását, simán el tudom képzelni, hogy irányítottan összeállíthatnak a fejében egy konstruált képet, részben pl. korábbi film- és olvasmányélmények töredékeiből is akár, hogy egyszer mi történt vele, ki volt az elkövető, írja körül, kire hasonlított, mesélje be magának, hogy valóban ő volt ott stb, stb, miközben ha lett is volna bármilyen valós esemény, az már sokszorosan felülíródott volna az agyi memóriájában.

Tudtok valós, lehetőleg európai kultúrkörből vett, esetleg hazai esetekről, amikor egy hasonló bűncselekményre vagy más súlyos traumára így sikerült volna rátalálni vki elfeledett emlékei közt, és egyúttal bizonyítást is nyert, hogy az addig az illető számára ismeretlen esemény valóban megtörtént?