Miért nincs ilyen tudomány? (Elmetudomány)

Nem, nem dolgozunk rajta. Épp ez az. Ezért a kérdés,

mert ha dolgoznánk rajta lenne eredménye, de nincs eredménye, mert különben ez a kérdés nem létezne.

A konkrét gondolatok nem fontosak, de azokat kategóriákba lehet sorolni érzések alapján meg még egyéb módok alapján is, és így már lehet velük dolgozni, ami elsőre kicsit vicces hogy aki foglalkozik vele az is gondolatok, de 2 dologra is rámutat, egyik hogy kívűlről figyelhetem az összes gondolatot, tehátén nem vagyok egyenlő a gondolatokkal ami a témával foglalkozik, hanem valójában pártatlan megfigyelő vagyok folyamatosan végig, tehát az egész csak játék, másik hogy a gondolkozás hasonló mint a lélegzés, megfigyelhetem, megállíthatom, irányíthatom, és akkor is fut a "háttérben" ha már nem figyelek oda, (olyankor kapunk észbe néha hogy minek gondolkozok én ezen a sok hülyeségen, vagy épp jön egy okos gondolat,) tehát a gondolatok csak ritkán tudatosak.

Összességében nagyon fontos tisztában lenni hogy az általános énképünk amivel magunkat beazonosítjuk mindig téves azonosítás, mert az gondolatok építménye, tudatosulnia kell hogy valójában független megfigyelők vagyunk, ez azért fontos mert akkor tudunk jó kutatók lenni az elme terén ha kívűlről tekintünk rá.

Ez most csak kis ízelítő volt, ez még bevezetőnek is kevés.

Na ilyenekre gondolok én, ez hiányzik a tudományok közül. A közvetlen tapasztalataink megfigyelése, nem mindig csak elmenni egy gondolattal automatikusan, hanem legyen arra is egy tudomány ami a közvetlen tapasztalatunk megfigyelése, ami nem elmegy egy gondolati soron, hanem kívűlről tekint a gondolatokra, hogy megfigyelhesse azokat. Ugyanis észre se nagyon vesszük hogy ez lehetséges, és hogy mekkora csoda az hogy amivel eddig egyenlőnek hittük magunkat, amiben eddig sodródtunk, az megfigyelhető, megvizsgálható kívűlről.