Vannak-e jellemzői a reál és humán gondolkodásmódoknak? Egyáltalán létezik-e ilyesmi?

Valahol szerintem összeér a kettő (értsd alatta: ha értelmesen, magas színvonalon szeretne valaki dolgozni, nem kerülheti meg, hogy következetesen és ellentmondásmentesen - vagyis alapvetően a matematikai logika szabályai szerint - építse fel a gondolatait). Matek szakon volt filozófushallgató köztünk vendéghallgatóként (nem véletlenül), a pszichológiában is egyre inkább az a tendencia, hogy személyiségmodelleket alkotnak, amit statisztikai módszerekkel alapoznak meg, illetve a szociológusok közül került ki az első data scientistek jó része.

Az talán a legfeltűnőbb különbség a humán és reál területek között, hogy előbbinél középszerű emberek tovább elevickélnek, mint reál vonalon. Ennek az az oka, hogy jobban tűrik a szubjektivitást, és egy bizonyos szintig inkább csak tárolni, nem rendszerezni kell az információkat. Igazán magas szinten ez már nem így van. Intelligencia nélkül nagyot alkotni semmilyen szellemi munkában nem lehet.

Szerintem ezt legjobban a teológus és a geológus különbségén lehet megmutatni.

Tudod: ég és föld!

Igen. Reálos megközelítés azokhoz a rendszerekhez passzol, ahol a "száraz" logika, gépies működés érvényesül. Csődöt mond pl. egy óvodáscsoportnál, ahol az emberi oldal, érzelmek, kapcsolatok kezelése kerül előtérbe.

De amúgy jó néhány problémakörben mindkét megközelítés eredményes lehet. Én reálos vagyok, de mindig is jó voltam idegen nyelvekből (ezen belül a hasonló szinten álló emberekhez képest szuper jól ment a nyelvtani szabályszerűségek felismerése és alkalmazása, viszont lassan állt rá az agyam a szótanulásra, a kifejezések jelentésére és használatára, a szövegkohéziót biztosító elemekre)

Egyébként jó néhány probléma és megközelítés nem osztható be egyikhez sem (nem véletlen születtek összetett intelligenciamodellek).