Milyen magyarázatai lehetnek annak, hogy a (méhviasz)gyertya fölé tett fazék, ha hozzá ér a lánghoz, akkor megfeketíti, míg ha kicsit (néhány cm-rel) távolabb teszem, akkor még sokára sem feketíti meg?

A lángban folyik az égési folyamat. A láng környékén vannak az égési átmeneti termékek, ezek egy része a szén korom formájában, ami ki tud csapódni az edény hideg felületén.

A láng felett már az égés teljesen végbement. Ott már csak kevés korom van.

A gyertya égése közben a kanóc szívja fel a megolvadt paraffint. A fentebbi régióban a magasabb hőfok elpárologtatja és bekerül a lángba. A lángban különböző régiók vannak, alulról felfelé haladva a paraffingőz a hőfok emelkedésével bomlik, olefinek keletkeznek és a levegővel keveredve zajlik az égés is. A sárga, világító részben tökéletlen az égés, nincs elég oxigén. De olyan magas a hőfok, hogy a hőbomlás során keletkező mikroszkópikus szénszemcsék világítanak, izzanak. Nyilván ha eddig a zónáig lenyomsz egy hideg edényt, akkor a korom kirakódik rá. Ha a láng nem világító részébe, vagy az fölé helyezed az edényedet, ott már a szénszemcsék elégtek, nem fogják az edényed alját "összekoszolni", nem kormozzák be a fazék fenekét.

[link]