Kezdetben folyadékos elemek (szén-cink, réz-csink), mert akkor még nem ismerték az akkumulátort. (Egy régi, 1880 köeüli fényképen is még az látható, hogy a távíró-szobában a Morse-gép felett ott sorakoznakz elemek.) Ezeknél az volt a nehézség, hogy hosszú távon nagyon legyengültek a jelek. BQ.
2021. okt. 8. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a segítséget! Azt esetleg még megtudnátok mondani, hogy kezdetben a távírónál ezekkel az elemekkel mekkora távolságra lehetett jelet küldeni.
2021. okt. 8. 13:13
5/8 anonim válasza:
Pl. Európából Amerikába (bár az nem a kezdeti időszak volt) egy darab tenger alatti kábelen, és abban még nem voltak erősítők elhelyezve. Egyszerűen azt csinálták, hogy addig kötözték sorba az elemeket és mentek fel a feszültséggel amíg nem sikerült áthidalni a szükséges távolságot, esetleg tettek vastagabb vezetéket. Jellemzően posta állomosokon (vagy azok közelében), vasútállomásokon (vagy azok közelében) alakíották ki a távíró állomásokat is. Amikor már fejlődtek (ez még mindig a kezdeti időszak) nagyobb településeken voltak, és ha a szomszéd 20km-re volt akkor 20km-t hidaltak át, ha 5km akkor 5km. Ha kicsi a feszültség akkor betettek többet.
2021. okt. 8. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 A kérdező kommentje:
Nagyon szépen köszönöm! Ezek az erősítők milyen szerkezetek voltak? Még régebben olvastam egy könyvben, hogy Edison később feltalálta valamilyen készüléket, aminek segítségével jelentősen meglehetett növelni a jelátvitel távolságát, de sajnos a könyv nem tért ki ennek a nevére.
2021. okt. 8. 14:33
7/8 anonim válasza:
Az első erősítésre alkalmas eszközt a triódát nem Edison találta fel, hanem Lee de Forest, 1906-ban:
Az 1910-es években még kevésbé terjedt el, nagyobb mértékű alkalmazása az 1920-as években kezdődött. Az első hazai sorozatgyártású trióda a H2 és H3 volt, melyek 1923-ban kerültek forgalomba:
6 (2021.10.08 14:33): Az első időszakban ezek az erősítők közönséges jelfogók (relék) voltak. Annyi különbség volt a távíró toll mozgató relé és a vonali (vevő, illetve erősítő) relék között, hogy a vételi és az "erősítő" relék érzékenyebbek voltak, és kisebb áramerősség elég volt a meghúzáshoz. És pont azt írtam, hogy ebben az időszakban még nem igazán használtak a kábelbe épített erősítőket. Elindult a kábel Európából és elért Amerikáig (volt vele több probléma, de legalább volt).
A trióda és egyéb erősítők (pl. mágneses erősítő) csak később a XX. sz. elején kezdtek megjelenni és elterjedni. (Morse szabadalom bejelentése 1838). Később 1892-ben már működésbe lépett az első automata(!) telefonközpont. Itt egy nagyon gyors fejlődés volt, mert közben elkezdett terjedni a telefon technika és elkezdődött a klasszikus távíró hálózat vissza szorulása is. Bár még sokáig együtt éltek. Később a klasszikus távíróhálózatot kiszorította a Telex majd az 1970-as évektől a számítógépes hálózatok rohamos terjedése (korai internet 1969-től, de egyéb megoldások már Magyarországon is működtek a 70-es évek elejétől).
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: