Miért gyengülünk ahogy fáradunk?

Az élő szervezet és a holt anyag alapvetően más módon működik.

A fekvőtámasz (munka) az izmok segítségével történik. Eközben olyan kémiai folyamatok zajlanak le, ahol az izommunkát segítő vegyületek keletkeznek, ezeket az izmok tárolják. Ha "megtelik a tár", akkor egyfelől nem keletkezik olyan mértékben, ami fáradságban jelentkezik. Bizonyos idő elteltével kipihenjük magunkat, azaz ezen anyagok lebomlanak, és kezdhető minden előlről.

Mert a szervezet által hirtelen kinyerhető enerhia korlátolt. Hogy ez miért igy van az messze meghaladja az oldal kereteit. Biztos tud valaki anyagokat linkelni ha érdekel.

A kocsival is meg kell álnod hogy feltöltsd a tankot...

Az izommunkához alapvetően oxigén kell, meg tápanyag, ezeket oda kell szállítani, a salakanyagokat elszállítani.

Ez nem működik teljes terhelésnél.

Ilyenkor az történik, hogy az izom átáll részben oxigénmentes működésre (a másik lehetőség az lenne, hogy kevesebbet dolgozik, de azt az élőlényt ugye elkapják, megeszik, az nem jó dolog).

Tehát az izom ilyenkor nagy mennyiségű tejsavat termel, amivel ráadásul sokkal kevesebb munkát tud végezni, mint az oxigénnel. Ráadásul ennek nagy része az izomban marad, nem lehet elég gyorsan elszállítani.

Egy bizonyos mennyiség fölött a folyamatok már nem működnek jól, ilyenkor jelentkezik a fáradtság. Azért, hogy ne terheld túl végzetesen magad, de ne is kelljen teljesen leállni.

Mindig a körülmények döntik el, hogy mennyi plusz munkát vállalsz még, egyre nagyobb kellemetlenségek árán.

Kicsit részletesebben: van az azonnal felhasználható energia, az ATP-molekula. Egy adott pillanatban kb. negyed kiló ATP molekula van egy emberben, de a nap folyamán nagyjából a testsúlynak megfelelő termelődik (elbomlik, majd ugyanazokból a részekből újra létrejön)

A sejten belül zajlik a szintézise a mitokondriumban piroszőlősavból vagy zsírsavakból. Ez addig gyors, amíg sok ilyen energiaraktár molekula van a citoszolban. Aztán a sejt fel kell vegye ezeket a sejtfalon át a hajszálerekből, ehhez idő kell. A nem túl intenzív izommunkánál, pl. gyaloglás, amit sok órán át lehet csinálni, ez a pótlás pótolja a fogyást, és nem fogy el az ATP. A csúcsteljesítményhez viszont sok ATP kell, ami csak rövid ideig marad ilyen magas szinten.

A vérbe az energiát rövid (pár órás) távon a glikogénraktárak lebontásával viszi be a máj (most csak a cukor-vonalon maradva), de amúgy jópár napig képesek vagyunk mozogni koplalva is, erre a zsírsejtekben felhalmozott zsír lebontásából van energiánk.

Az autós hasonlatnál maradva olyan ez, mintha több egymással összekötött üzemanyagtartály lenne, úgy, hogy a motor turbón többet eszik, mint ami az utolsó előtti tartályból az utolsóba befolyik, tehát turbón csak rövid ideig tud menni, mert noha van benne elég benzin, csak nem ott, ahol kéne.