Mi a sötétség? Miért látjuk pont fektének, és nem pironak például? Miért érezzük néha úgy, hogy sűrűbb, mint máskor?

Máshogyan: Mi is a fehér fény? Az összes hullámhosszú az színű fény egyben. Már a többi szín is bizonyos színek hiánya, ha úgy nézem.

Ettől függetlenül, azért fekete, mert az agyunk ezt alapnak, hiszen nem azt látjuk, amit a szemünk lát, hanem az agyunkba vetített képet, ugyanakkor, ha nem fehér és fekete lenne, akkor valószínű más színek nem optimálisan jelennének meg, mivel ez egy összefüggő rendszer, tehát feltehetően a faj számára is ez az előnyös. Pl: ha a a fekete helyett pirosnak látnánk a fény hiányát, lehet nem tudnánk az érett gyümölcsöket megtalálni.

A szín egy érzet, amit a retinád adott területére eső mennyisége és összetétele vált ki belőled.

Úgy alakultunk ki biológiailag (neuropszichológiailag), hogy ahova nem jut fény (vagy a látótérben a környezetéhez képest nagyon kevés), ott feketét "látunk". Illetve hogy pontosan te mit látsz, azt csak te tudhatod, de amely objektumról neked nem esik fény a szemedbe, arról másnak se esik, és azt mindketten egyezményesen feketének hívjátok.

Érdekes amúgy a fent idézőjelbe tett feketét látás kérdése: voltaképp ugyanis ténylegesen azt is észleljük, azaz látjuk, ha valami nem ad fényt szemünkbe, pedig látóterünkben van, és ha nem lenne fekete, adhatna fényt. Ha viszont sötétben vagy, akkor, noha csupa feketét látsz, mégsem azt mondod, hogy feketét látsz, hanem hogy sötét van. Talán azért, mert megszoktad, hogy nyelvileg különbséget teszel egy fekete test fényelnyelése, és a (világosban bármilyen színű testet) megvilágító fényforrás hiánya között. Ha egész látóteredet kitöltöd egy fekete tárggyal, miközben azt fény is éri, szinte bizonyosan nem is feketének fogod látni, hanem sötétszürkének, ugyanis igazi fekete test (minden fényt elnyelő test) nincs is, talán még a korom áll hozzá a legközelebb, de ha csak egy ezrelékét is, de visszaveri pl. az erős napfénynek, szemed gyorsan alkalmazkodik a kevesebb fényhez, és elég fényhez jut, hogy azt se feketének lássa, csak sötétebbnek, feltéve persze, hogy látóteredben egyidejűleg nincs fényesebb felület, ami elnyomná a korom feketés csillogását.

A kérdés analógiája lehetne, hogy milyen hang a csönd. Hiszen az is egy érzet, hogy tudod, hogy nincs, ami szóljon. Az talán mégis azért más, mint a látás, mert egyrészt míg a látás egzaktul irányfüggő, addig a hallás alig (max be tudod tájolni, merről jön a hang), másrészt míg a látásnál jórészt visszavert fényekből tájékozódsz, így a visszaverő tárgy színi jellemzői sokkal fontosabbak, mint a fényforráséi, addig hallásnál a visszaverődések szinte csak zavaróak, de legalábbis másodlagosak a hangforráshoz képest (kivéve persze, ha denevérnek születtél).

5. voltam, ez kimaradt:

adott területére eső OPTIKAI SUGÁRZÁS mennyisége és összetétele

5-6. voltam, örülök, ha segíthettem.

Csak összefoglalásul: egy felület fényessége (ha nincs önsugárzása) a megvilágításának és fényvisszverésének a szorzatával arányos. (Picit ennél összetettebb, mert a visszaverés irányfüggő is, de ennyi a lényeg.) Ha egy felület (szinte) minden ráeső fényt elnyel, azt feketének mondjuk. Abszolút fekete felületű test nincs is, csak majdnem. Ha a visszavert fényhányad kb egyforma nagyságú a teljes látható spektrumban, a test szürke (illetve fehér, ha nagy részét visszaveri a ráeső fénynek). Ha nem egyformán veri vissza az egyes spektrális színösszetevőket, akkor színes.

Na ha most egy felületnek nincs önsugárzása, és nem jut ráeső fény, az (fényvisszaverésétől, ergo színétől függetlenül) sötétben lesz. Ha egész látóteredet ilyen felületek töltik ki, akkor azt mondod, am bloc sötét van.

A fekete mint felületszín (minden fényt elnyel) így kapcsolódik a sötétség (fényhiány) fogalmához.

Tegyük hozzá, amint már korábban utaltam rá, teljes sötétséget könnyű létrehozni (elég jól eltakarnod a fejedet, még inkább bemenned egy ablaktalan szobába), míg igazán fekete anyagjellemzőjű felület nincs is, max környezetéhez képest tűnik annak. Ugyanakkor nyelvileg a fekete általában nagyon erősen fényelnyelőt jelent (mondjuk max pár % visszaverési hányaddal), noha pl a négerek, akiknek ez a neve is feketét jelent, bőrük max sötétbarna, inkább a miénkhez képest fekete csak - viszont a sötét nagyon sokszor nem a majdnem teljes fényhiányt jelenti (eleve ez így értelmezhetetlen is lenne, mihez viszonyítva kevés a fény? - a nyári déli közvetlen napsütés százezer lux megvilágítást ad, míg egy villanyfényes lakószobában ha van mondjuk 100 lux, az önmagában már nem érződik sötétnek, csak olyankor, ha délidőben mész be oda hirtelen), a sötét nagyon sokszor mint színnév-előtag egy viszonylag kisebb fényvisszaverésű változata az adott színnek, pl. sötétkék, de távolról sem feketéskék :-).

Az megint más téma, ha a felületnek van önsugárzása (fényforrás). Akár mert izzik, akár mert lumineszkál (pl. fluoreszcencia (fénycső, fehér LED), foszforeszcencia (utánvilágítós matricák), elektrolumineszcencia (minden LED), kemolumineszcencia (sztjánosbogár)). Ha 400-500 fok felett a látható spektrumba átnyúlóan is kibocsát elektromágneses sugárzást, azaz izzik, akkor fizikai törvényszerűség, hogy a legfeketébb testek világítanak a legfényesebben, a legfehérebbek a legkevésbé, egy adott hőmérsékleten. A hőmérséklet emelésével mellesleg minden esetben drasztikusan nő a fénykibocsátás intenzitása. A kibocsátott fény színe pedig elsősorban a hőmérséklettől függ, 500 fok körül piros, felette narancs, ezer fok felett sárga, 4-6 ezer fok környékén fehér, afelett egyre kékesebb. Érdekesség, hogy pl. a vörösréz, mivel a vöröset jobban visszaveri, azaz kevésbé nyeli el, mint a spektrum többi részét, izzáskor ezért picit kevésbé is bocsátja ki, amivel egy picit fehérebben izzik pl. a vele azonos hőmérsékletű vashoz képest.

Amint írtam már, a fényforrás milyensége másodlagos a látás szempontjából, ezért van, hogy ugyanúgy alkalmazkodni tudsz a sárgás lámpafényhez, mint az elvileg tiszta fehér napfényhez (ez utóbbira optimalizálódott látásunk, ezért tekintjük azt fehérnek) vagy az árnyékban az égboltról szóródó kékes fényhez, és ha benne vagy egy adott megvilágítási környezetben, ott továbbra is fehérnek gondolod a fehér tárgyakat, adott színűnek a színeseket. Max akkor vagy gondban, ha a fényforrás kibocsátotta fény színösszetétele nagyon eltér a természetben megszokottaktól, így pl. keskeny sávokból áll a spektruma, és a megvilágított tárgyak visszaverése is szaggatottan függ a hullámhossztól. Ilyenkor természetidegennek tűnik a megvilágítás, ez főleg a kisülőlámpákra (pl. fénycsövekre, nátriumlámpákra) jellemző.

#8, ez érdekes kérdés, régen fizikusokat is hallottam már róla vitatkozni.

Ha ugyanis a világmindenség végtelen, és bármilyen messze is homogén módon hasonlóan ki van töltve olyan objektumokkal (csillagok stb), amilyeneket magunk körül ismerünk, tehát nem nálunk van a világ kitüntetett középpontja, akkor bármerre is néznénk, előbb-utóbb egy csillagot kéne látnunk, azaz a teljes égbolt a Napéhoz hasonló fénysűrűségű lenne, persze itt a Földön élet se lenne, mert ha mindenfelől többezer fokos testek vesznek minket körbe, akkor az minket is többezer fokra melegítene.

Egyik magyarázat szerint nincs csillag minden határon túl.

Másik magyarázat szerint simán lehet ugyanilyen mennyiségben csillag bármilyen messze is, de közbül pont elég sok a hideg anyag, por- és gázfelhők, amik elég sokan vannak ahhoz, hogy ne melegedjenek fel a csillagok hőmérsékletére. Tehát alapvetően a hideg a jellemző az univerzumban, a csillagok, galaxisok, galaxishalmazok léte csak egy-egy futó fellángolás, ami meglehetősen egyedi, de azért elvben bármikor és bárhol fennállhat bármilyen messzeségekben is.

Vannak továbbá ezeknél elvadultabb elméletek is. Pl. ősrobbanás (vöröseltolódás), táguló tér, görbült tér (bár ez pl. szerintem pont hogy azt mondaná ki, hogy egy ponton túl önmagunkba térünk vissza és ugyanazt látjuk megint elölről, csak sokkal régebbi állapotában), különleges, földi körülmények közt ismeretlen anyagi megjelenési formák (mint az általad is írt sötét anyag).