Igaz ez? Ezt olvastam a neten: "az esetek 85%ban lehetetlen valakinek a véleményét észérvekkel megváltoztatni, ha nem észérvek alapján jutott arra a véleményre".

#21:

És ezt ki tagadja, mire ellenérv?

A lényeg az, hogy általánosan a szubjektivitás erősebb döntő körülmény számunkra, mint a tiszta tárgyilagos logika. Még ha sokszor észre sem vesszük.

Ez sztem azért van, mert igazából nincsenek érvek önmagukban. Ezek mindig konstrukciók, azaz közös alapismeretek + ok-okozati viszonyok bonyolult leírásai, majd az abból eredő következtetések.

Példa: "Erősen felhős az ég, tehát vigyél magaddal ernyőt."

Ez a buta kis állítás is feltételezi azt, hogy akinek mondod, az tisztában van a felhő, az ég, ernyő fogalmával, valamint ismeri azt az általános összefüggést, hogy a felhőből csapadék jöhet.

Ha ezek bármelyike hiányozna nála, akkor ő úgy vélhetné, hogy semmiféle összefüggés nincs a felhők és az ernyő között, és nem értené a tanácsodat.

Ugyanez a helyzet az ennél bonyolultabb vitákkal is. Az "észérvekkel" megpróbálhatsz pontosan leírni egy bonyolult ok-okozati viszonyrendszert, de ehhez a rendszer minden elemét egyre egzaktabb módon meg kell határoznod.

Nagyon könnyű eljutni oda, hogy a tárgyalt téma bonyolultsága túlmutat a vitázó felek ismeretein vagy kognitív képességein.

Maradva az előző példánál: ha a hallgató vitatja, hogy a felhő jelenléte csapadékot valószínűsít, elkezdhetsz okoskodni arról, hogy milyen típusú felhőből várható csapadék mekkora eséllyel, de ettől csak még több fogalmat és összefüggést fogsz bevonni a vitába. Ezek mind észérvek lesznek, de hallgatódban egyre jobban erősödik majd az érzés, hogy ő hülye, azaz az észérvek éppenhogy eltávolítják őt a megértéstől.

Ez az egyik ok lehet az észérvek hatástalanságára. Egy másik, hogy az ember nem teljesen racionális lény, sokat számítanak az érzelmek. Én például utálom az esernyőt, és hiába látom át az összefüggéseket és észérveket a tárgyban, inkább megkockáztatok egy megázást. :)

Az emberi elme irtózik a bizonytalanságtól, a nemértéstől. Muszáj, hogy legyen valamilyen koherensnek tűnő magyarázatunk a világ minden jelenségére.

Egy vitában ezek kérdőjeleződnek meg, mert a megértéshez vezető úton összeomolhat az előző konstrukció, amit az elme mindenáron igyekszik elkerülni.

Az ügyes vitázók abban jók, hogy magából a partnerből építik fel az új konstrukciót, anélkül, hogy összeomlással fenyegetnék a partner világát.

Jó módszer, hogy felismered azokat an területeket, amiket a partnered konstrukciója nem fed le, vagy vakfoltban tart, és ezekre nyomulsz be.

A szektavezérek ebben irtó hatékonyak. A "buta" emberek konstrukciói lyukacsosak, és e rések kitöltésével teljesen át lehet formálni őket.

Egy másik vitanyerési mód a nézőpont megváltoztatása. Ilyenkor sem rombolod le a partner konstrukcióját, csak kiemeled őt, és megmutatod neki ugyanazt máshonnan.

De a kulcs mindkét esetben az, hogy a partnered jobban szeresse (!) az új konstrukciót, mint a régit. Az észérvek elfogadása valójában érzelmi átállítódást jelent.

A szektavezér világmagyarázata mindig sokkal tetszetősebb, mint amilyen logikus :).