Van olyan ember aki ténylegesen tud hosszútávon unatkozni és nem csak lusta?

Van úgynevezett tudományos bizonyíték, úgy hívják, hogy "halogatás". A halogatás nem feltétlen lustaság, de olvass utána, ha valóban érdekel. Elég sok találat van rá Google-ben.

Én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy "el kéne kezdeni" valamit, és amíg nem határozom meg, hogy na MOST elkezdem, addig ez így marad a levegőben. Részemről az edzés ilyen: nem szeretem, de mindig mondom, hogy most már kéne valamit csinálni, de mindig van más, ami adott pillanatban jobban leköt, vagy nincs hozzá erőm. Aztán ha elkezdem, onnantól már zavar, hogy minden nap rá kell szánnom azt az időt olyan dologra, amit addig egy nap sem akartam, de muszáj lenne.

Van egy rakás könyv is, amit szívesen elolvasnék, de sajnálom rá azt a rengeteg időt, amit el tudok tölteni mással is :D

Tény, hogy olyan nincs,hogy ne lehetne semmit csinálni.

Utoljára tini koromban tudtam nagyokat unatkozni, akkor sem azért, mert nem lett volna mit tenni, hanem azért, mert az ezer időtöltési lehetőségből, ami lett volna, éppen egyikhez sem volt kedvem.

Nem feltétlenül lustaság.

Simán az, hogy néha van olyan helyzet, amikor éppen nincs semmi szükséges tennivalód, tehát szórakozással töltenéd ki, de egyikhez sincs kedved.

A tinédzserkori hormonok könnyen összehozzák a "semmihez sincs kedvem" állapotot, ilyenkor lehet csúnyákat unatkozni.

Most már csak akkor tudok néha percekre unatkozni, mikor tényleg nem nagyon tudok mit tenni. Buszra várás, orvosi váróban ücsörgés stb.

De erre a célra is ott van már a tökéletes megoldás, okostelón van egy kupac könyvem e-book formátumban. Olvasok. Máskor úgysem nagyon jut rá időm.

Igen, én. Nem köt le semmi, bármibe belekezdek, 3 perc után megunom, de valami kegyetlenül.

26/L

A tétlenség meglehetősen bonyolult jelenség. #6 elég jól összefoglalta, kicsit kiszélesíteném.

Egyfelől vannak emberek, akik genetikailag hajlamosak a tétlenségre, ők hatalmas energiákat tudnak fordítani arra, hogy ezt megmagyarázzák. Nem feltétlenül lusták. Másrészt azonban a cselekvés tanult tulajdonság. Aki kicsi korában a környezetét folyamatosan mozgalmasnak, cselekvőnek látta, ezt tartja az élet rendjének, ebből következően folyamatosan igyekszik kigondolni, éppen mivel foglalja el magát. Ez válik alaptulajdonságává, és rosszul érzi magát, ha semmit sem tesz, ez a motiváció a cselekvésre.

Azonban ugyancsak környezeti hatásra elképzelhető, hogy valaki irtózik az ismeretszerzéstől, mert sok negatív tapasztalata volt erről. Később ezért sokan azért unatkoznak, mert nem tudják mivel foglalják el magukat. Ami egyiknek e helyzetben nyilvánvaló, az nekik egyszerűen nem jut eszükbe. Ahogy valamire várakozás közben valakinek eszébe jut a mobil, másnak soha.

Ezt röviden úgy nevezzük, vannak, akik nem képesek életük idejének strukturálására, másoknak meg az a problémájuk, hogy úgy érzik, ezer ötletük megvalósítására kevés a rendelkezésre álló idő. Gondolkodni valamin minden helyzetben lehet. De kérdés, tudunk-e?