Honnan van pénz a NASA-nak, ennyi felesleges Mars kisérletre, expedicióra, mikor úgysem lehet ott Emberi Lény?

"a Naprendszer kialakulásáról"

Meton!

Azért ennyire hangosan ne hirdesd, ha ilyen tájékozatlan vagy. Hallgass legalább Dávid Gyulát.

"A mi galaxisunkban majdnem teljesen biztos, hogy csak a Föld tartalmaz életet."

Ez még értelmes életre is elhamarkodott következtetés. Ezernyi oka lehet annak, hogy még nem találtuk nyomát, amellett, hogy esetleg nincs.

Mars, Europé, Titán, Ganümédész, még a Vénusz is esélyes élet hordozására.

Ezért is kutatjuk illetve készítjük elő a kutatását. Persze ezer más okból is fontos kutatási célok, de ez a talán legfontosabb kérdés, amire a választ keressük.

35-ös, maradjunk abban, hogy semmit sem tudunk. Ez amit beidéztél, nem tudás, csak feltételezés, ami nagy különbség. Feltételezzük, hogy a naprendszerben a földön kívül is van élet. Ezt jelenti a feltételezés. Nincs semmi valóság alapja. Ezért szükségesek a kutatások.

Amúgy bődületes marhaságok voltak Dávid Gyula előadásában. Tulajdonképpen minden egyes pontja ellentmondásos. Valami olyasmit ír, hogy volt egy homogén anyag kupac, aztán abból formálódtak a bolygók. De hogy lehet, hogy a Nap kapta a hidrogént, a belső bolygók fémeket, aztán megint gáz jött, végül van egy kósza szilárd bolygónk, ami aztán végképp nem illik a képbe. De menjünk a bolygók felszíne alá. Ha csomósodással jött létre a Föld, akkor hogy lehet, hogy a felszíne alatt izzó magma van? Mert ugye az űrben kevergő anyag nem igazán meleg. A Földdel ellentétben a Mars viszont hideg. De az se rossz, hogy a Hold telibe kapta a Földet. A dínók kihalásáért felelős meteor az egész Földön nyomot hagyott. A Hold meg simán lepattant, nyom nélkül. Persze, ez hihető, igaz? Nem valószínűbb, hogy a Földet apró darabokra zúzza? El tudsz képzelni egy görögdinnyét, amit eltalálsz egy kővel? Valami ilyesmi történt volna. De mint írtam, ez nem tudás, csak alaptalan feltételezés. Nincs mögötte kutatás, csak szimpla filozófia.

Amúgy ha a Hold telibe kapta volna a Földet, akkor simán átment volna rajta mint f*ng a gatyán. Ennyit erről. Képzelj el egy szilárd testen, ami másodpercenkén néhány kilométert megtesz. Nem olyan kis sebesség az.

Hű, Meton, ez 𝐍𝐀𝐆𝐘𝐎𝐍 durva volt!

Dávid Gyula nyomokban sem ezt mondta!

Nézzük sorban:

- nem "kupac" volt, hanem gáz- és porfelhő. Ez elkezdett összehúzódni, közben pörgött is.

- ennek nagy része hidrogén volt, ezért "kapta" a Nap a hidrogént. Viszont, amikor beindult, akkor a könnyű gázokat kisöpörte a környezetéből, ezért maradt a belső bolygókból csak a kőzet.

- a Föld belseje azért izzik, mert régebben az egész izzott, + még radioaktivitás is melegíti.

- a Föld majdnem telibe kapott egy kb. akkora bolygót, mint a Mars. Ez a lényege, hogy nem PONT telibe. Ez teljesen szétporlott, és közben lehámozta a Föld felszínét is. Ebből először egy nagyon látványos gyűrű lett a Föld körül, aztán ebből alakult ki a Hold.

"Nincs mögötte kutatás"

Ahogy azt te képzeled. Nem csak, hogy kutatás van, de még ma is látni hasonlókat: ajánlom pl. a Teremtés Oszlopait.

A többi mögött is szépen ott van a fizika.

De tényleg jobb lenne, ha nem hangoztatnád, mert nagyon leéget téged.

Egy kicsit figyelmesebben hallgasd legközelebb.

Oké, akkor magyarázd már el, hogy a hidrogén miért középen sűrűsödött? Oké, tegyük fel, hogy a hidrogén bekerült középre és ahogy növekedett a mennyiség, úgy a nyomás is. Aztán a nagy nyomás hatására beindult a fúziós reakció. Az, hogy a radioaktivitást bele kevered, szerintem nem ide való. Oké, hogy beindult egy fúziós folyamat, de nem a radioaktív sugárzás hatására. Az már csak a végeredmény volt.

Oké, ez mondjuk elvileg működhetne, de miért kerül a rendszer közepébe a hidrogén?

Szóval nem telibe kapta a Földet az idegen égitest, csak súrolta? Ezt nem tudom, honnan veszed, de mindegy. Akkor elvileg a Hold azonos anyagból van. Na ezt nehéz lesz megnézni. De menjünk tovább. A Föld pályája is megváltozott volna. Szerintem a Föld pályája túlságosan szabályos ahhoz képest, hogy ütközött valamivel. Pedig az anyagából is veszített elvileg. Ezzel szemben a keringési síkja megegyezik a többi bolygó keringési síkjával, tehát aligha történt olyan ütközés, ami a többi bolygót nem érintette volna. Igaz, van egy 23 fokos tengely ferdeség. Ez lehetne ütközéstől is, de valószínűbbnek tartom a belső anyageloszlás megváltozását. Esetleg el tudom képzelni, hogy történt a Föld belsejében egy robbanás, ami egy csomó anyagot kivetett az űrbe.

De visszatérve az ütközésre. A Föld szilárd kérge nagyon vékony. A belseje eléggé képlékeny és folyékony. Ebből nem lesz kozmikus por. Persze valahogy létrejött, de a folyamat sokkal bonyolultabb volt. De elindulhatunk a sűrűsödés elmélete mentén, és egyszerűen ugyanabból a kozmikus porból kialakult a Föld és a Hold. A Föld belsejében a nagyobb tömeg miatt beindulhatott egy nukleáris fúzió. Mondjuk, de ez is csak egy tipp.A helyzet viszont továbbra is az, hogy nem tudjuk, mi történt. Az ütközés eleve képtelenség, de mást se nagyon tudunk bizonyítani. Ha tudnánk, akkor nem volna olyan elmélet, hogy a Föld anyagából képződött a Hold. Ugyanabból lehet, de külön úton. Mint két kavics, ami egymás mellett halad, csak az egyik nagyobb, a másik kisebb. Együtt gyűjtötték be a kozmikus anyagot, már a kezdetektől fogva egymás közelében voltak. Már ha ez a része igaz. Mint egy hógolyó, amit a hóban gurítunk. A nehezebb anyagolat a belső bolygók szedték össze, a könnyűeket a külsők.

Szerintem fordítva nézed a dolgokat, így meg tényleg nehéz jó eredményt kapni.

Induljunk az elejéről:

vegyél egy nagy, több fényéves felhőt, ami eredetileg itt volt a Naprendszer helyén. Ennek több, mint a 90%-a hidrogén.

Valahonnan érkezett egy kis csillagszél, ami hullámokat keltett a felhőben. Emiatt az elkezdett pár helyen sűrűsödni.

A sűrűsödések a gravitáció miatt erősödtek, tehát az anyag elkezdett csomópontok körül tömörülni.

Az egyik ilyen csomópont a Nap lett végül.

Közben járulékosan alakultak a bolygók is, de az egész rendszert úgy képzeld, hogy közben mindenfelé kavarog. Tehát van egy fő keringési iránya, ahogy összehúzódik, de a belsejében ettől még mindenfelé tud rohangászni az anyag.

Ugyanez van ma pl. az Oort-felhőben, ami még mindig körbeveszi a Naprendszert, több, mint egy fényévnyi távolságban, és az nem korong, hanem még mindig gömb alakú. Ami ott kering össze-vissza, az is a Nap körül kering, de közel sem azonos irányban. Nagyon messze vannak egymástól, ezért ritka az ütközés.

Tehát még egyszer: a Nap azért kapta a hidrogént, mert az volt ott. Az összes többi anyagból nagyon kevés volt.

És nem "középen" sűrűsödött, hanem az lett a rendszer középpontja, ahol a Nap kialakult.

A kialakuló bolygók pedig mind gázbolygók voltak, mint a Jupiter, persze ezek is nagyrészt hidrogénből - vagy pedig kicsik.

Ami a bolygók kialakulását illeti, itt két hatás van:

- a gravitáció hatására egyre több anyag tapad össze, nőnek a bolygók,

- az ütközések hatására széttörnek a bolygók, kisebbek lesznek.

Ezek együtt okozták azt, hogy kialakultak a mai bolygók.

Plusz az ütközések miatt alakult ki az, hogy a bolygók egy irányba keringenek, és adott távolságban egymástól. Egymásra is hatnak, ezért ha máshol is lenne komolyabb bolygó, hosszabb idő alatt kirángatnák a pályáról.

Utána gyulladt be a Nap, és kisöpörte az összes gázt a Marsig bezárólag. A közeli gázbolygókat is meghámozta szép lassan, és így lettek belőlük a kőzetbolygók. Ugye tudod, hogy a Jupiternek is van kőzetmagja?

Idáig tiszta?