Lehet hogy direkt nincs velünk kapcsolatfelvétel?

20

Hipotezis*

Még annak a hipotézisnek, hogy tudnak rólunk, de szándékosan nem veszik fel a kapcsolatot, is lehet ezer variációja, hogy miért nem teszik.

Ez csak az egyik.

És szerintem nem e legvalószínűbb.

Esélyesebb az, hogy alapvetően nem akarnak szóba állni senkivel, mert őket nem motiválja a kapcsolatfelvétel, vagy esetleg nem mi lennénk az elsők, akivel találkoznak és már egyszer megjárták vele, nem alapvetően általános agresszió, hanem mondjuk kulturális konfrontációk miatt.

Két eltérő civilizáció egymásra hatása nem feltétlenül hat pozitív irányba.

Elképzelni természetesen bármit lehet. De azért nem árt a sok elképzelést valahogy rangsorolni a lehetségesség szempontjából. És akkor kiderülhet, hogy egyes elképzelések még földi gondolkodás szempontjából is életszerűtlenek. Hát még, ha kissé tágabb a horizont.

Az ember vizsgálja a környezetét, és próbálja rendszerezni. Sok próbálkozás után lett annyi tapasztalat, hogy érdemes három fő kategóriát megállapítani. 1. Meglehetősen jól ismerjük a jelenséget, ekkor szabályt alkotunk, termésszettörvényenek hívjuk és bonyolult matematikai modelleket készítünk a jóslás céljából. 2. Elég sok mindent tudunk, de nem eleget a szabályalkotáshoz. Ekkor hipotéziseket készítünk, többet is, ezek a legvalószínűbb forgatókönyvek a majdani szabályokra. Eddig tart a tudomány. 3. Lényegében semmit sem tudunk. Ekkor szórakozásból gyártunk elképzeléseket, de ezeket semmiképpen nem tekintjük "tudománynak". Mindössze az emberi kíváncsiság termékének, a játszadozó ember produktumának. És emiatt nem vonunk le semmiféle megalapozottnak tűnő következtetést. Mert nincs ilyen. Majd talán lesz. Vagy nem.

Más, általunk élőnek tartott lények létezéséről/nem létezéséről semmit sem tudunk. Még azt se, mit tekintsünk élőnek. Van földi elképzelés erről persze, de univerzum szinten ki meri állítani, hogy az helytálló. Itt hivatkoznék egy Fred Hoyle nevű tudósra, sci-fi íróra, aki egy olyan lényt képzelt el, amit egyfelől ember nem tartott "lénynek", más felől a "lény" se tartotta az embert lénynek. Nem arról volt szó, hogy féltek egymástól, hogy nem akartak kapcsolatot, hanem arról, hogy fel sem merült, lehetne kapcsolat. Az ember a hangyát nem tartja kapcsolatfelvételre alkalmasnak (pedig ez nem igaz egyébként), de lénynek mindenképpen.

Az ember azt feltételezi (talán okkal), hogy egy élő "lény" cselekvését valamiféle érdek irányítja. Egy természeti tárggyal kapcsolatos történést természeti törvény szerinti működésnek nevezünk, élő "lénynél" ezen felül "okot" is kereshetünk. Néhány ok, ami miatt például nincs kapcsolatfelvétel.

1. Nagy távolság. Azt tudjuk, hogy pár tíz (talán száz) fényév távolságban nincs olyan lény, amit mi élőnek tekintünk. De például mi 100 évig élünk. Küldünk egy jelet ma (feltettük, tudjuk hová és miért). Összesen háromszor kell egymás után élnünk, hogy a választ megismerjük. Kapcsolatfelvétel, de nem több. Az összes érdekünk a kíváncsiság, ha jött válasz, nem folytatjuk, mert nincs miért.

2. Triviálisan a technikai felkészületlenség. Nincs lehetőség még a kutakodásra.

3. Van jel, de nem ismertük fel, hogy az. Ők se. Két ismerős ha találkozik, minimum köszönnek. Két ismeretlen elmegy egymás mellett. Nem jut eszébe "köszönni".

4. Van lény, csak nem ismerjük meg. Nem tartjuk annak, bár van róla információ. És ez kölcsönös.

És még van számos eset, közöttük a legvalószínűtlenebb, hogy "nem akar kapcsolatot". Emberi elmével nehéz ezt elképzelni. A földi viszonyok között rengeteg eset van, ahol csoportok nem tartottak kapcsolatot. Kivétel nélkül mind olyan, hogy "hivatalosan" nem. De a csoportok rengeteg tagja igen. Ez emberszerű, ez életszerű. Azt képzelni, hogy másélőlények oksági törvényei annyira mások, hogy sem "lény" szinten, sem "egyed" szinten ne akarjanak, életszerűtlen. Tegyünk éles különbséget aközött, hogy "tudok rólad, de nem akarok veled együttműködni" meg aközött, hogy "fogalmam sincs, hogy létezel".

Vagyis a földi valóság: az ember e pillanatban nem tud más értelmes lényekről (mármint amit az ember értelmesnek tart). Ugyanakkor tökéletesen életszerűtlen azt képzelni, hogy ugyan léteznek ilyenek, tudnak is rólunk, de direkt nem akarnak kapcsolatba lépni. Ez ellentmond az életről, értelemről alkotott nézeteinknek.

"tökéletesen életszerűtlen azt képzelni, hogy ugyan léteznek ilyenek, tudnak is rólunk, de direkt nem akarnak kapcsolatba lépni. Ez ellentmond az életről, értelemről alkotott nézeteinknek."

Mármint a miénknek.

De másénak?

Szerintem nem sok olyan tipikus pont van, amiben egy idegen fajnak meg kell egyeznie velünk.

Ebből a legfontosabb a kíváncsiság, ismeretszerzés késztetése.

Anélkül nincs tudományos, technikai fejlődés.

A másik a területszerzés, belakás vágya, nevezzük, aminek akarjuk, de a lényege mindig messzebbre nézni, mint ameddig eljutottunk.

Enélkül nincs űrkutatás sem.

Ezekkel valószínűleg minden tehcnikai fejlődés és űrjárás útjára lépett fajnak rendelkeznie kell.

De kábé ennyi.

Minden más indíttatásuk lehet totál eltérő.

Az igaz, hogy valószínűbbnek érződik, hogy simán nem talált még meg minket senki, de ezt igazán csak az támasztja alá, hogy MI nem találtuk meg eddig őket.

Nem hiszem, hogy pont az zavarná őket, hogy pusztítjuk a környezetünket. Hiszen ők is élőlények, akik anyagcserét kell, hogy folytassanak a környezetükkel. A saját kakijukat ők sem fogját tudni újra-hasznosítani, hiszen a szervezetük működéséhez szükséges anyagokat már felhasználtak belőle. Minden élőlény tehát pusztítja a környezetét, ha máshogy nem is úgy mindenképp, hogy anyagcserét folytat. És akkor még nem is beszéltünk a technológiai fejlődéshez szükséges erőforrásokról...​

Maximum az zavarhatná őket, hogy túl sok fölösleges kütyüt gyártunk a kényelmünk szempontjából és azokat nem hasznosítjuk újra elég jól, hanem az óceánokba szórjuk.

De szemetet ők is termelnek, ha kutatnak. Pláne ha az űrben utaznak. Valamilyen meghajtásra nekik is szükségük lesz, amit arra kell felhasználni, hogy az űrhajójukat meghajtsák. Ezt az energiát esélyük sincs újra-hasznosítani, tehát nekik is lesz mindenképp jelentős ökológiai lábnyomuk, ha egyáltalán tudni akarnak rólunk. Nem beszélve a kutatás fejlesztéshez felhasznált erőforrásokól, amiket szintén nem lehet újra-hasznosítani az örökkévalóságig. Mert maga az újra-hasznosítás is energia-befektetéssel jár, valamit a megmunkáló eszközeik is elromlanak és elhasználódnak idővel.

Nem lehet tehát mindent a végtelenségig újra-felhasználni. Valamennyi energiát mindig ki kell venni az életterük erőforrásaiból, hogy életben tudjanak maradni és hogy kutassanak. Így működik az anyagcsere és a technológiai fejlődés. Minden élőlény a puszta létezésével is egy idő után tehát feléli a tartalékjait, így pusztítja a környezetét. Ezt a folyamatot maximum lassítani lehet azzal, hogy minél fenntarthatóbban és zöldebben élnek, a tudományos és technológiai fejlődésük mellett.

#24 nem tudom feltűnt-e, az ellentmondás megkérdőjelezése után milyen nagyszerűen mutatod be az ellentmondást.

Utolsó mondathoz. Az nem talál meg valakit, aktívan, e céllal keres. Aki nem keres, annál a nem találás trivialitás. Ha adott két fél, és egyik nem tud a másikról, pedig keresi, akkor a másik se tud az egyikről, akár keresi akár nem. Amiről meg nem tudunk, annál nincs kisebb vagy nagyobb valószínűség. Csak beleképzelés van.

Egyébként a téma iránt számos kiváló sci-fi író (korábban természettudós) érdeklődik és boncolgatja. Általában arra jutnak, túl nagy a tér. És emiatt a jel mozgása is hosszú. Legalábbis emberélethez képest.

"Ha adott két fél, és egyik nem tud a másikról, pedig keresi, akkor a másik se tud az egyikről, akár keresi akár nem."

Ez nem igaz.

Teljesen eltérő technikai szintű kutatás is lehetséges.

A kommentem lényege épen az, hogy nincs mit valószínűségi sorrendbe helyezni.

Nem leeht azt mondani, hogy valószínűbb, hogy nincsenek érzékelési közelben, mint hogy tudnak rólunk, csak nem keresik a kapcsolatot.

Bármi sorrendbe állítás már humán gondolkodás belevitele.