Milyen érzés a Szaturnuszon keresztülesni?

Ez érdekes kérdés, persze nem úgy, h ember pucéran esik a Szat. légkörében, vagy búvárkészülékkel, mert a gyors nyomásváltozások és az égés/fagyás miatt eleve kibírhatatlan. De szondát már ejtettek a bolygóba.

Egyik, amire fel kell készülni, az igen nagy fékezőerő, amikor sem túl ritka, sem túl sűrű a közeg, és a süllyedés gyors. Az örvényleválások is szétcibálhatják a tárgyat. Másik a torlóponti és a hátoldali hőmérséklet. Mivel a Szat. léghőmérséklete igen alacsony, a torlóponti hőmérséklet még óriási sebességeknél sem biztos, hogy túl nagy lesz. Annál nagyobb probléma, hogy a műszaki műanyagok ilyen hidegben rendkívül rideggé válnak. A közeg egyébként szuperkritikus jelleggel megy át sűrű folyadéknak megfelelő halmazállapotba. De eközben a gravitáció sokkal nagyobb, mint Földünkön. Mellesleg a hidrosztatikai nyomás is. Ha a szondának vannak zárt üregei, azok a nyomás hatására éppúgy összepréselődnek és roncsolódnak, mint egy mélytengerben a könnyűbúvár tüdeje. De még a szonda különböző térfogati rugalmassági modulusú szilárd szerkezeti anyagainak eltérő összenyomottságát is be kell kalkulálni. És mire lassan megérkezik a szonda a szilárd felszínre, már semmilyen energiatartaléka nem marad sem a Földdel való kapcsolattartásra, sem a valahai visszatérésre. Ötziként végleg ott marad. Kivéve, ha olyan természeti erők pusztítanak a magfelszínen, amikre nem is számítottunk.