A tudomány jelenlegi álláspontja szerint létezik lélek?

Érdekes kérdés, az 1.jól összefoglalta.

Spirituális értelemben, pl lélekvándorlás, nincs lélek a tudomány mai állása szerint.

Olyan értelemben van, hogy öntudat, személyiség.

Lélek alatt azt érted, hogy egy fizikai téren kívül létező lélek, ami tulajdonképpen te magad vagy és a testedtől függetlenül, akár a test halála után is létezik?

Az agy felelős a gondolataidért, tudatodért, érzéseidért, érzelmeidért stb. Ha valaki bebizonyítaná, hogy az agy biokémiai folyamataiba nem magyarázhatók 100%-ig a fizika törvényeivel, hogy valami "fizikai téren kívüli befolyás" éri őket (sőt meg is határozzák azt, hiszen a lélek te magad vagy), akkor tuti Nobel-díjat kapna. Szóval én amellett teszem le a voksomat, hogy tudományosan nézve nem valószínű a lélek létezése. Ez egyébként többé-kevésbé konszenzus, habár a tudomány nem szereti a dogmákat (pláne ha egy ilyen elméleti kérdésről van szó).

De a fentebbi állításomat tudom kritizálni is, mivel:

-Azt persze lehet mondani, hogy de ha a kvantumfizika legmélyére megyünk, azt úgyse ismerjük eléggé, ott lehet a lélek befolyása az agyra. Nem kizárt.

-Azt is lehet mondani, hogy az agy működését nem ismerjük eléggé, például fogalmunk sincs, hogy a tudat valójában hogyan is jön létre. Mondjuk a "nem tudom, hogy működik, tehát immateriális, természetfeletti" fajta logika nekem nem tetszik, de a lehetőségek halmazában benne van, hogy a tudat a lélek műve, miért ne.

-Ismerek nálam százszor okosabb embereket, beleértve élettanászokat, biokémikusokat, anatómusokat, akik járnak templomba, hisznek a lélekben.

A tudomány jelenlegi "álláspontja" az, hogy verziókat mond. Ehhez előbb egy kis értelmezés.

Az ember a tapasztalásait rendszerezve létrehozta a tudományt. Ennek lényege, hogy rendszert alkot (minden állítást magyaráz valamely korábbiakkal), ellentmondásmentes és nyílt. Azonban a vallást is, mikor még olyan kevés volt a tapasztalása, hogy szüksége volt segítségre (sokaknak ma is).

Az ember (a tudomány) a világról ma úgy vélekedik, hogy végtelen. Azonban ezt a vélekedését nem igazán tudja alátámasztani, viszont azért használja mégis, mert így könnyebben tudja magyarázni a megtapasztalt dolgokat. Ebből következik, hogy a tudomány egy adott pillanatban véges ismeretekkel bír, azonban az ismeretek folyamatosan bővülnek. Ez azt is jelenti, hogy a tudomány három esetet különböztet meg: ismert dolgok, ismeretlen dolgok (amelyek létezéséről se tudunk), és olyan dolgok, amelyekről tudunk néhány dolgot, de nem eleget. Az utóbbiak esetén alkotunk hipotéziseket, általában többet is. Ezek mindegyike illeszkedik a meglévő ismeretekhez, az eltérést a még ismeretlen tulajdonságok adják. És az egyes szerzők ezekről való vélekedése (szemlélete).

Az agy viselkedését régóta kutatja az ember, mára elég sokat tud, de közel sem eleget. Jól meg tudjuk például magyarázni a látás mechanizmusát, de nem tudjuk megmagyarázni azt, ugyanazon látottaknak miért örül valaki, miért közömbös számára vagy miért érez negatív érzéseket tőle. Néhány érzésünkről tudjuk már, hogy van anyagi hordozója, mint például hogy a dopamin okozza a jókedvet. De azt már nem tudjuk, hogyan.

A lélek kérdése éppen e határterületen van, sok mindent tudunk, egyes dolgokat be tudunk illeszteni a rendszerbe, de több "lóg még ki belőle".

Sokan vélekednek úgy, a világunk anyagi természetű, törvények irányítják. Ezzel lényegében mindent le tudnak írni, sőt, már több ezer éve ez a vélekedés erős lábakon áll. Ennek a szemléletnek a lényege, hogy hiszi (mert tudni, megtapasztalni még nem volt lehetősége a rendszerbe illesztéshez), hogy lesz pillanat, mikor bebizonyosodik, az emberi érzés is anyagi természetű. Ők a deterministák.

Mások úgy vélik, az anyagról alkotott nézetek helytállók ugyan, azonban az emberi érzések mutatnak rá, kell lennie valami szellemiségnek is (és ennek semmi köze a valláshoz). Ők a dualisták, akik az anyag és a szellem (lélek) egymás mellett létezését képzelik el, az anyag és a szellem egymást feltételező, együtt létező entitások.

Sokan gondolkodnak azon, az agy egyes (anyagi) információi miként alakulnak át érzéssé. Rendben, hogy látunk egy szép virágot, de miért örülünk neki és mi ennek a hozadéka? Rendben, hogy biológiailag kedveljük a másik nemet, de mi a szerelem? Folytathatnánk. Ők azt is mondják, a világ számos félig ismert jelenségről van némi információnk, az agy tevékenységének érzéssé alakulásáról viszont semmi. Ezért ők megkülönböztetik az agyat az elmétől. Az agy az anyagi, az elme a szellemi dolgok hordozója. Kölcsönhatás van, de semmit sem tudunk róla. Ez nem a dualista szemlélet, ez csak az emberi érzések anyagi megmagyarázhatatlanságát mondja.

Itt tartunk most. A probléma megválaszolása egyben egy másik aktuális kérdésre is választ adhat. Létezhet MI? Az első szemlélet szerint igen, a harmadik szerint nem. Az ember nem gép, a gép nem ember. A lehetőségek nyitottak, válasz egyelőre nincs.

Ez nem a tudomány álláspontja, legjobb esetben néhány tudományt művelő személyé. A tudomány akkor tesz olyan kijelentést, hogy valami nem létezik, ha ezt bizonyította úgy, hogy az mások által ellenőrizhető legyen. A tudományalapvetése (ezen alapul a konszenzus), hogy a bizonytás nyilvános és mindenkinek joga az ellenőrzés. A jog mindenkié, az ellenőrzés lehetősége már feltételekhez kötött: ezek közül az első, érteni kell hozzá.

Kérdező! Érdekelne, mi vitt arra, hogy az első változat felé hajlassz? Én fordítva vagyok, és ennek oka egyszerű. A 3. változat teszi lehetővé, hogy vizsgálhassam az első változat igazságát. Megfordítva nem igaz.