Szerintetek mit tegyek, hogy megbocsásson a csaj? Egyáltalán van rá valami esély? Mit gondoltok, mi legyen? (Leírásban tömören megadom a jelenlegi helyzetem álláspontját. Akit érdekel, privátban elmondok mindent! )

Szóval, jelenleg 17 éves vagyok, Szegeden élek. Egyre több dolog miatt kezdem úgy érezni, hogy tanácstalan vagyok életem folytatása terén. Mi is a gond? 4 éves koromban a szüleim elváltak, édesanyám lett a gyámom. Mikor 5 éves lettem, talált egy pasit anyám egyik barátja által, aki mint kiderült, alkoholista volt. 10 évig tartott a párkapcsolatuk, naponta voltak viták, verekedések, ezek mindig végig kellett néznem, 12 éves koromig tehetetlen voltam, hogy ezt megakadályozzam. A család többi tagja, mint én is, próbáltuk meggyőzni anyámat, hogy hagyja el az élettársát, többször is összepakolt anyám, de másnapra mindig vissza mentünk. 12 és fél évesem elköltöztem nagyszüleimhez fél évre, miután édesanyámmal összevesztem, ő azt mondta, nem állom meg úgysem a helyem, nem bírom ki nélküle. (Mellesleg jeles tanuló voltam, rengeteg versenyen vettem részt, de nem kaptam dicsérést soha, ezt elvárták tőlem..) Elkezdtem dolgozni iskola mellett, hétvégén mezőgazdaságban dolgoztam. Mikor megtudtam, hogy édesanyám elköltözött, a pasit dobta, hazaköltöztem. Rá 2 napra, a pasi hozzánk költözött.. Pár hétre rá, elkezdtem horgászni, minden nap kint voltam a vízparton, ott ismertem meg egy lányt, akivel 2 évig együtt voltam, közben elhidegülve a családi és baráti társaságomtól, mivel mindenki kihasznált. Minden rendben volt 2 évig barátnőmmel, vele voltam csak vidám, minden nap vele voltam. Aztán pár iskolás társam decemberben, viccből olyanokat mondtak neki, hogy "megcsalom, kihasználom, csak idő kérdése és dobom", mivel decemberben sok dolgom volt, előadásokra, versenyekre készültem, így elhitte barátnőm. Ezt december végén, egy szombati napon meg is kérdezte tőlem, hogy igaz-e? Én persze tagadtam, de nem tudom elhitte-e, mindenesetre megnyugodott egy kicsit, aztán azt mondta, holnap nyugodtan is beszéljük át, össze kell szedni magát, ma nem akar itt aludni. Elköszöntünk, majd elindult haza. Reggel felhívott egy ismeretlen szám, az apja volt az.. Azt mondta, tegnap este egy részeg autós elütötte a zebránál, nem élte túl.. Ekkor teljesen összetörtem. Rá pár hétre, elkezdett érdekelni az okkultizmus, mivel szerettem volna tőle elköszönni, minden módon próbáltam, persze sikertelenül. Eltelt aztán pár hét, elvégeztem a sulit, év végén a balatonon nyaraltunk 5 napig egy táborban 2 osztálytársammal, akikkel jóban voltam. A táborban, megismertem egy lányt, nevezzük Vikinek, aki első látásra szimpatikus volt, én bejöttem neki, de nem mertünk szólni egymáshoz. Mikor mentünk haza, vártuk a vonatot, kiderült, hogy ő is szegedi. Ennek örültem, de akkor még nem tudtam a nevét, így szomorú voltam. Amint haza értem, azonnal kutakodtam utánna, de nem találtam meg. Másnap reggel rámírt valaki, ő volt az. Elkezdtünk beszélgetni, találkoztunk párszor, megismertem az ő legjobb barátját, nevezzük Nikinek, vele is chateltem néha. Vikivel egy nyár végi éjszakán, szerelmet vallottunk egymásnak, de mivel mind a ketten másik suliba mentünk, így a távolság miatt nem tudtunk találkozni, csak hétvégente. Eltelt pár nap, középiskolás lettem, akkor megpróbáltam beilleszkedni az osztályba, de mint kiderült, nem igazán tartoztam sem a kockák, sem a stréberek, sem a vagányok csoportjába, ezek egyvelege voltam (Informatikus osztály). Akkoriban kezdtek fájdalmaim lenni, romlott a szemem, bedagadt az arcom, betegeskedtem, ez még nem volt komoly, volt pár műtétem, ami a vérzékenységem miatt neccesebb, mint az átlagnak. Aztán novemberben, eltört jó pár csontom, mivel egy kutya kifutott elém motorozás közben, én meg hirtelen fékezés miatt előre estem. 1 hónapig feküdtem kórházban, nem tudtam beszélni Brigivel, sem iskolába járni. Mikor haza mentem, Niki írta, hogy Vikinek van pasija. Megkérdeztem Vikitől, hogy szakított-e velem, vagy most mi történt? Ki ez a pasi? Mióta? Tudod, hogy szeretlek, de nem tudtam írni. Erre ő azt írta, 2 hete jött össze vele, nem tudta, hogy szeretem, akkor nem vele lenne, hanem velem. Elkezdtünk beszélni a srácról Vikivel, egyből tudtam, mire megy ki a dolog. Rá 2 hónapra kiderült, hogy igazam volt, azt is letagadta a srác, hogy ismeri. Viki összeveszett Nikivel, pont ez miatt, velem meg párszor beszélt. Mondtam, hogy adok időt, hogy feldolgozza, ha készen áll, írjon.. Eltelt pár hónap, nyár lett újra, megismertem Niki egyik barátnőjét. Mindig szidtuk egymás vérét, a nevét nem árulta el, Niki telefonjáról írt, mindig. Aztán nyár végén, Niki elmondta a lány nevét, nevezzük Rozinak. Rozi a sulimba járt, ő 9 én 10. osztályos voltam. Elkezdtem vele beszélni, Niki tudta, hogy bejön nekem. Rozival Októberben kezdtem el chatelni, néha beszéltünk suliban, de azt hitte, olyan vagyok, mint a régi barátai, akik az ő elmondása szerint, "Egocentrikus bájgúnárok" voltak, így érthető, miért volt velem ilyen lekezelő. Niki elárulta, hogy Rozi beteg, nem pasizik, de ezeket nem fejtette ki bővebben. Roziban megbíztam, így meséltem róla magamról, ami miatt végülis barátok lettünk, de akkor még nem tudtam. Egyre komolyabban kezdett velem kommunikálni. Novemberben elmondta, hogy rosszul ítélt meg, legyünk BARÁTOK, ne csak barátok, mivel ő a csak barátokkal nem igazán foglalkozik. Ekkor én leszóltam, hogy nem lehetünk BARÁTOK, mivel nem hív el magához, nem megyünk sehova, csak suliban találkozunk és stb., aztán elköszöntünk, mert este volt. Reggel bocsánatot kértem tőle, ő is tőlem, elmondta, hogy azt hitte, az anyukája nem fog engedi (Nemsokára kifejtem miért), de 2 óra vita után, beleegyezett. Elmondta, hogy nála csak 1x volt fiú, akit elhívott. Elmondta, hogy az anyja úgy egyezett bele, hogy ha meleg vagyok, Rozi meg rávágta, hogy de hát ő meleg, persze az anyja vette a lapot! :D Másnap, azaz szombaton, elmentem hozzájuk, bátran állítom, jól sikerült. Kedveltek a szülei, ő is. Filmeztünk, ettünk, este meg haza mentem. Másnap elmondta, hogy jó volt velem, mivel a barátai nem törődnek vele, szeretethiánya van, de csak ritkán szereti, ha törődnek vele. Azon a szombaton, többször is kérte, hogy simogassam, etetett nasikkal, a kezét a szívemre tette, nem is akarta elvenni. Elhívott minden szombaton magához, egész hónapban. Életem legjobb hónapja volt. Elmesélte, hogy volt előttem 2 pasija, akik idősebbek voltak, az egyik 10 találkozás után benyögte, hogy lefekszenek, vagy mehet. Hát, elment, nem feküdt le vele. Aztán volt egy másik, aki csak barátságot akart, többször is megcsalta, de ezt Rozinak csak 2 hónap után mondta el. Igen, szűz maradt Rozi. Aztán decemberben, Rozi elment egy buliba Nikivel, Niki akkor összeveszett velem, azóta sem beszéltünk. Másnap reggel a buli után beszéltem Rozival, hogy mi történt a bulin? Elmondta, hogy az utóbb említett pasi etette azzal, hogy szereti, akarja meg egyebek, látta is a bulin, miatta ment el, de Nikivel beszélgetett, együtt voltak, Rozinak küldözgette akkor képekkel és videókkal, miket csinál Nikivel az illemhelyen, 18+-os tartalom, nem részletezném. (2018. december) Na Rozi ezután megváltozott, teljesen kifordult magából, többször is vitáztunk, mindig ő kezdte, aztán február első napján, reggel felhozta minden problémáját velem kapcsolatban, amit régen szeretett, azt már utálja, én persze nem tudtam, pedig kérdeztem.. Aznap (2019. február) volt műtétem, így előtte kellemes volt az a vita.. Kiderült, hogy szívbeteg is vagyok, a tüdőm sem egészséges, pontosabban rákos vagyok.. Átlagosan a vérnyomásom 140-150/80-120, a pulzusom 90-110, nyugalmi állapotban. Persze elég gyakran eléri a vérnyomásom a 190-240/120-as értéket, a pulzusom a 130-140-et is.. Gyógyszert nem kaptam.. Depressziós lettem, ez miatt magántanuló, 48 óra igazolatlannal, mivel az orvosom nem fogadott, azt mondván, csak lógni akarok, többet ne menjek. Utánna 2x voltam kivizsgáláson iskolai orvosom által, 2x a sürgősségin napokra. Jártam pszichiátriára, pszichológushoz, de semmi sem javult. 2019 márciusában, egyik barátom által felvettem a kapcsolatot Rozival, mindent megpróbáltam, több mint 1 hónapja írok neki, de egyszer örül, egyszer szid, egyszer akar beszélni, aztán nem. 1x találkoztam vele, azóta 2x akart velem beszélni, elmentem sulihoz, megvártam, de azt mondta, hogy már mindegy.. A kifogása az volt, hogy megfenyegettem, ami abból állt, hogy írtam neki, hogy szidhatnám, megüthetném, mint a volt barátja, Niki, de elmondtam, miért nem teszem. A másik az volt, hogy írta "Sok sikert a továbbiakban, nélkülem." Erre azt írtam, "Nem kérem, inkább tartsd meg, neked nagyobb szükséges lesz rá." Miért? Mivel gerincbeteg, félig süket születése óta, nem sportolhatna, az úszást is ezért hagyta abba, most kick-boxra jár.. Ezt később elfogadta, megértette. A másik oka az volt, hogy sokat írtam neki, de nem kértem, hogy olvassa el, néha ő kérte, hogy meséljem el, néha írtam, hogy leírom, mi volt a dokinál, mert régen megígértem neki, mindig tájékoztatom, mivel mikor nem tette, sírva keresett, hogy hol vagyok.. Már 2019 áprilisában vagyok, anyám 6 hónapja elvált a pasitól, én nem tudok már úgy viszonyulni hozzá, amit nem fogad el, azt mondtam neki, hogy ha nem tudom Rozit visszakapni, eldobom az életem. Elkezdtem inni, cigizni, minden nap sírok mióta Rozi elment, a sulit otthagytam, nem bírtam már, hogy látom, de nem szólhatok hozzá.. Orvoshoz nem járok. Hogy miért nem tudom elfelejteni? Mivel soha senkitől nem kaptam ölelést, szeretetet, törődést, csak tőle.. Senki mást nem mondtam volna a barátomnak.. Egyre gyakrabban gondolkozom öngyilkosságon.. Szerintetek mit tegyek? Mi lehet a gond? Mellesleg azt is mondta, hogy megkímélne az új énétől, így jobb lesz nekem.. A régi barátait persze megtartotta.. Akik soha nem hívják sehova, nem járnak hozzá, kibeszélték nekem, ha pasi van nem is ismerik őt, meg még sorolhatnám.. Ti mit tennétek? :/