Klasszikus kérdés:mi történik amikor a mindent beverő kalapács találkozik a beverhetetlen szeggel?

> Igazad van ha földi korlátainkat vesszük alapul. De a kérdés nem a valóságról szól.

Nem földi korlátokat vettem alapul. A lehetséges szcenáriók egyike sem tartalmazott olyan posztulátumot, ami bármiféle fizikai világból vett posztulátum lenne.

> Minden idő pillanat után következik egy másik,másik. Vélhetőleg végtelenig. Minden időpillanat elött volt egy időpillanat.

Itt viszont a végtelen kerül extraként a levesbe. Az egy külön történet.

> Minden idő pillanat után következik egy másik,másik.

Ez eddig rendben. Ha Budapestről elindulsz, mindig tudsz messzebb jutni, lesz egy következő, majd egy azt követő pozíciód. Az egyik irányban végtelen félegyenes kevésbé problémás eset.

> Minden időpillanat elött volt egy időpillanat.

Ez már problémásabb, mert itt a végtelen regresszió problémakörébe érünk. Filozófiai oldalról ezért volt problémás a végtelen ideje létező univerzum koncepciója. Teológiai szempontból meg ezért válik problémássá a teremtés koncepciója egy a teremtett világon kívül álló ok (Isten) esetén, egy olyan ok esetén, ami semminek nem okozata.

A jelenlegi ismereteink alapján a világegyetem az általunk ismerhető formában véges ideje létezik. Az idő általunk ismert koncepciója meg kizárólag csak a létező univerzumban értelmezhető. Azaz az idő is az univerzummal egy időben keletkezett. Erre egy analógia: a Föld felszínének bármely pontján értelmezhető az az irány, hogy „északabbra”. Kivéve egy pontot, ami maga az Északi-sark. Az Északi-sarkon elveszíti az értelmét az a fogalom, hogy „északabbra”. Ugyanígy a létező univerzum minden időpillanatában értelmezhető az „előtte” fogalma, de az univerzum keletkezésének a pillanatában ez a fogalom értelmét veszíti. Nincs olyan, hogy az univerzum keletkezése előtt, mivel az idő az univerzum eseményeinek relációjából alkotott absztrakt viszonyrendszer.

De a végtelen fogalma önmagában is sajátossá tud tenni bizonyos kérdéseket. Ebbe most itt inkább nem mennék bele, mert a kapalapácsos, szöges elméleti kérdésben viszont nincs végtelen természetű tényező.

> Süsü sok iden szót használsz.

Hát ha filozófiai választ kértél, akkor célszerű jól ismert, pontos jelentésű filozófiai fogalmakat használni.

> a világegyetem "kezdete" nevezzük ősrobbansnak

Az ősrobbanás elmélete szigorúan véve nem a világegyetem keletkezését írja le. Arról a természettudományok nem tudnak semmit. Az ősrobbanás elmélete a már létrejött világegyetem „fejlődésének” folyamatát írja le.

De attól, hogy a Nap létrejötte előtt volt valami, ami nem volt még csillag, az pont a fizikai világból vett tapasztalat. Egy adott dolog létrejötte előtt is volt valami. De az, hogy a már létrejött univerzumban ez a helyzet, ez nem jelenti azt, hogy ez igaz a világegyetemre és annak keletkezésére. Lásd az „északabbra” analógiát.

Az idővel meg az a helyzet, hogy az idő az tényleges vagy potenciális anyag tulajdonsága, ami megkülönbözteti ezeket. Két elektron minden tulajdonsága lehet azonos. De mégis különböznek. Ami tulajdonságban különbözhetnek az a pozíció és az idő. A tér is, az idő is létező, vagy potenciálisan létező dolgok közötti relációk rendszere. A tér esetén: ez attól balra van, ez kétszer olyan messze van, mint amaz. Az idő esetén ez korábban volt, ez később lesz, ez kétszer olyan régen volt, mint amaz. Az időnek fizikai konstansok – leginkább a fénysebesség – adja meg a mértékét, és jelenleg leginkább a termodinamika második főtételét tekintjük mérvadónak abban, hogy meghatározza az idő irányát. Két esemény között azért van 1 perc különbség, mert a fény közben 1 fényperc távolságnyi utat tett meg. Oké, csak a legtöbb fizikai folyamat az időre nézve szimmetrikus. Ez azért történt 1 perccel korábban és nem később, mert az univerzum entrópiája ebben az időben volt kisebb.

Az ősrobbanás elmélete viszont egy szingularitásba vezet vissza, amikor minden egy pontban volt. Itt az időnek a távolság alapján vett mértéke nem működik. Az entrópia sem értelmezhető. A szingularitás pontjában nincsenek egymáshoz való viszonyok, amik alapján időt vagy teret lehetne értelmezni. Az univerzum keletkezése előtti feltételezett időponttal az a gond, hogy nincs mértéke, hogy mennyivel előtte, de még csak az is kérdés, hogy előtte van-e, illetve hogy egyáltalán az még a mi univerzumunk-e, sőt egyáltalán létező-e.

Igen, az idő is, a tér is egy absztrakt, elvonatkoztatott ha úgy tetszik „kitalált” fogalom, ami a világegyetemben zajló események rendszere. Pont ezért értelmét veszíti ha az világegyetemünkön kívüli teret vagy időt akarunk értelmezni, valódi jelentéssel felruházni.

> No de mi történik egy kitalált szabály rendszerben ahol a mindent beverő kalapács találkozik a beverhetetlen szöggel.

Továbbra is lásd a #7-es válaszomat.

Amúgy a klasszikus abszolútumot a megállíthatatlan ágyúgolyó és a mozdíthatatlan fal találkozásával szokták leírni. A #7-es válaszom 2. pontját erre átírva az történik, hogy az megállíthatatlan ágyúgolyó megy tovább, a mozdíthatatlan fal meg nem mozdul meg. Logikailag ellentmondás, de csak az általunk ismert logika alapján. Ha minden kétséget kizáróan létezőnek találjuk a megállíthatatlan ágyúgolyót és a mozdíthatatlan falat, és ezek potenciálisan találkozhatnak, akkor más nem történhet, különben az egyik abszolút tulajdonsága nem lehetne igaz. Az egyetlen következtetés ilyen esetben az, hogy ha ezek tényleg léteznek, és potenciálisan találkozhatnak, akkor logikai ellentmondás az általunk ismert logika hibás, hiányos voltát bizonyítja (még ha nüansznyi is ez a hiba, hiányosság, hiszen amúgy a logika meg remekül működik az hétköznapokban is, meg a tudományokban is). És ismerve a matematika és a logika történetét, ez a forgatókönyv nem is annyira elképzelhetetlen.

De leginkább az 1. szcenárió az, ami általános kiindulópont. A mindent beverő kalapács és a beverhetetlen szög egymást kizáró létezők, ha az egyik létezik, logikailag kizárható a másik létezése. Hogy te aztán egy elméleti kérdésben egy hipotetikus világként behozod mindkettőt, az egy dolog. Ez logikai ellentmondás, a dolog kicsit olyan, mintha a szögletes üveggolyóról, vagy a házas agglegényről kellene gondolkodnunk. Ha a logikának ellentmondó hipotetikus világot kreálsz, kreálj hozzá fogalmakat, logikát, törvényeket. Akkor lehet róluk bármit is mondani. Ezek hiányában meg aligha.

> Tehát a fantázia történetben a két teljesülhetetlen különleges képesség megállítaná a világot örökre.

> […]

> Abban a piciny pillanatban mikor a felületük összeér egyi sem tud érvényesülni.

Akkor viszont végül mégsem verte be a kalapács azt a szöget, tehát akkor mégsem egy mindent beverő kalapácsról van szó…

Azt meg nem tudjuk.

Bár... ha két urán atommag ütközik, abból is elég csinos robbanás lesz.

Egy kalapácsból és egy szögből ennél sokkal nagyobbat is ki lehet hozni.

Bár akkorát nem, mint a világunk: ehhez még Thor kalapácsa is kevés.