A mai leromlott, korszerűtlen, elavult lakásállomány mikorra és hogyan fog teljesen kicserélődni ?

Amíg össze nem dőlnek vagy talán, míg úgy nem döntenek felőlük.

Laktam 100 évesnél is idősebb házban, hááát...beszéltek ezt meg azt, de nem következett be, hogy ledózerolják, felújítás sem úgy volt, ahogy kellett volna.

10 évvel korábban is ugyanez volt a helyzet, azóta nem változott, nem döntik le sorra a régi házakat. Akkor miért most döntenék le?

Úgy gondolom, hogy pénzen vagy baleseten múlik a dolog.

Az egy másik dolog, hogyha rendes állapotban van egy ház, akkor nincs értelme lebontani.

Amíg az épület statikailag rendben van, addig nem nagyon fogják lebontani.

A bérházakban, panelokban lévő lakások több tucatnyi ember magántulajdonában vannak. Lebontani leginkább az alábbi két eset valamelyikében fogják őket:

1, a környék felértékelődik, és ingatlan befektetők felvásárolják a lakásokat az épületben, majd elbontják az épületet, hogy egy nagyobbat, drágábbat építsenek a helyére.

2, a környék leromlik, és egyre szegényebb lakosok költöznek be az épületbe, egészen addig, míg az lakok olyan szegények nem lesznek, hogy nem tudnak/nem akarnak már költeni az épület rendes karbantartására, és előbb-utóbb a hatóság nyilvánítja lakhatatlanná/veszélyessé az épületet és bontatja el azt.

3, valamilyen rendkívüli esemény, pl gázrobbanás, épület tűz, földrengés stb hatására rongálódik meg az épület olyan mértékben, hogy azt el kellejen bontani.

Egy kevés adalék a témához.

Olaszország számos városában több száz éves lakóházak vannak. Kiváló állapotban ma is. Ennek oka a jó statika.

Hollandiában 3-4 száz éves házak homlokzatát megtartják (kitámasztják), belső részét újjá, modernné varázsolják. Ők úgy tartják, az a régi homlokzat szép is, tartós is, városképet őrző is, a modern élethez elég a belsőt átalakítani.

A világon mindenütt, így magyar településeken is, számos többszáz éves lakóház áll jó állapotban műemlékként. Használhatósága mai igények szerint a leleménytől és hozzáértéstől függ.

A ma épülő házak nagyjából 100 évre vannak tervezve, ennek oka a gyenge, éppen csak szükséges statika.

Országonként változó a hozzáállás, értelmesebb helyeken általános nézet, hogy jó statikájú házat felújítunk akkor is, ha több száz éves, rossz statikájú házat lebontunk akkor is, ha 20 éves (ennyi az építészeti standard a felülvizsgálatra).

A lakásállomány kezelésére a szakmának mindig van koncepciója. És ebben nemcsak maga a lakás szerepel, hanem a közlekedés, a munka és az ellátás (azaz az élet minden vetülete) szempontjai is. Probléma akkor szokott keletkezni, ha ebbe beleszól a politika, és átveszi az irányítást. Az 1960-as években kezdődött, nagyjából 20 éves panelprogram abból a problémából keletkezett, hogy a világháború után 25 év kellett az egyenesbe jutáshoz, ezalatt a fejlődés új és sürgős lakhatási igényeket generált, ugyanakkor sem kapacitás sem idő sem technológianem állt rendelkezésre a sürgető gondokhoz. Az akkori szocialista kormányok úgy gondolták, nagyjából 100 év elég lesz a váltáshoz, akkor lehet új technológiával nagy építkezéseket végrehajtani (ez volt a szakma előrejelzése). Tehát terveztek egy ennyi időre szóló, gyorsan kivitelezhető technológiát (ez már ismert volt). Az más kérdés, hogy a rendszerváltás új eszméket és körülményeket teremtett, és világossá vált,

100 év kevés. Ezért kezdődött a rekonstrukciós panelprogram, helyenként igen jó eredménnyel.

A megújulás egyébként pár ezer éve egy folyamat, ami hol ésszerűen hol nem, hol szakszerűen hol nem, a fejlődés és a helyi aktuálpolitika függvényében valósul meg a pénzügyi és egyéb lehetőségek szerint.