Miért van, hogy mikkor az emberi Tudomány megold egy problémát minimum 2-3 másikat generál?

Mire is kéne szavazni:

A tudományos probléma megoldásra?

A kérdés azt sugallja, a kérdező a megismerés egy fontos tulajdonságát ismerte fel. Csak még nem érti.

A való világ objektumok és jelenségek bonyolult szövete. Ahogy mondani szokás, minden mindennel összefügg. Más szavakkal, ha valahol megpiszkáljuk, az egész világot piszkáltuk meg, csak nem tudjuk miként. Ahhoz az egész világ minden mozzanatát ismerni kéne. Szokták ez az alábbi tréfás mesével illusztrálni. "Vigyázz mit teszel. Éled világodat jólétben boldogságban. De figyelmetlenül meglököd a nyitott ablakot. Az becsukódik, lesodor egy cserép virágot. Az a fejére esik egy arra járó tudósnak. A tudós meghal. Csakhogy ő egy szívspecialista volt, éppen egy fontos új eljáráson dolgozott. Te kinézel, látod mit okoztál. Megrémülsz. Ideges természet vagy. Szívdobogást kapsz. Ez kikezdi a szívedet. Két év múlva súlyos szívproblémákkal visznek kórházba. Nem tudnak mit kezdeni veled, pár nap múlva meghalsz, oda ja jólét, oda a boldogság. Bezzeg ha nem lettél volna figyelmetlen, talán csak 10 év múlva kerülsz kórházba, addig a tudós megoldja a problémát amin dolgozott, és meggyógyít. Még száz év múlva is élnéd világod."

A tudós ezt a szövetet vizsgálja, Felfedez egy új objektumot, mert egy másik, amit vizsgált, nem úgy működött, ahogy várta volna. Egy csomó tulajdonságát megvizsgálja, leírja.

Ekkor jön egy másik tudós, aki ráveti magát az új objektumra, remélve, erről még több mindent tud mondani. És egy rakás problémába ütközik, mert az az objektum számos másikkal van kapcsolatban, hat rájuk, azok visszahatnak rá, keletkezett egy új terület, ahol még több az ismeretlen.

Vázlatosan így írhatjuk le a jelenséget.

A "minimum 2-3" talán túlzás, de amúgy ez a megismerés útja. Mint egy útvesztőben, ahol mindig csak a következő kanyart látjuk. Ha odajutottunk, akkor látjuk, hogy merre lehet tovább menni. Ezeket a "kanyarokat" nem lehet átugrani, legalábbis nem jellemző, mert előbb-utóbb hiányozni fog az az ismeret.

Persze milyen jó lenne eleve a "lényeget, a nagy tudást" megcélozni, amiből kb. minden más következik (már ha van ilyen), csak az a baj, hogy azt még helyes kérdésként sem tudjuk megfogalmazni. Szükség van megalapozott, jó kérdésekre a következő kutatáshoz, ahhoz viszont először az előzőket kell megválaszolni.

A kérdező egy tipikus jelenség:

az az ember, aki kérdéseket nem akar hallani, csakis válaszokat. Nem akar problémákkal foglalkozni, csakis a megoldásokra kíváncsi. Értelemszerűen ő maga nem old meg semmit: csak szállítsák neki a megoldásokat, de gyorsan.

Egy példán tudnám ezt a legjobban bemutatni:

a középkorban úgy képzelték az esőt, hogy a (szilárd) égbolton nyitható lyukak vannak, afféle csapóajtók. Ha ezeket kinyitják, akkor az égbolt feletti vizek szépen lehullanak a földre.

Egyszerű válasz, nem? És végleges. Nem vet föl további problémákat. Maximum azt, hogy akkor a felhő az mégis, micsoda? És miért esik belőle eső? Felhő nélkül meg miért nem esik?

Na mindegy... ez így már bonyolult, nem foglalkozunk vele.

Nyitni meg akkor nyitják, ha egy igaz, bűntelen ember a megfelelő módon imádkozik ezért.

Azt, hogy hogyan kell imádkozni, a papok tudják.

Ha az ima nem segít, akkor rosszul imádkoztunk, vagy bűnös van köztünk.

Megint csak egyszerű és végleges válasz: további gondolkodásnak itt helye nincs.

Ezeket a válaszokat egyszer egy okos ember kitalálta, aztán évezredeken keresztül jók voltak. Senki se kérdezett semmit (például miért virágzik a szomszéd, istentelen birodalom, nálunk meg, igaz hívőknél, miért szikkadnak el a földek?) Ez az isten akarata, kész. És bűnösök vagyunk, nyilván ezért kapjuk ezt.

A kérdező most ezeket a válaszokat hiányolja.

Igazi, tipikus hívő lélek.

Csak azt nem értem, hogy mit keres ő a tudományokon? Itt csupa olyan dolgot talál, ami őt nyugtalanítja.

Eleve nagyon sokat kellene gondolkodni. Ki csinál ilyet? Miért csinálna ilyet?

Hiszen rég megvannak már a válaszok! Lásd a példámat...

Fogalmazhatjuk úgy is, hogy bármilyen új ténymegállapításra feltehető új kérdés, ami újabb ténymegállapítást vár.

Ez szerintem elég triviális.

Most nem az apademiért kérdésekre gondoltam. :)