Vajon milyenek a valóságban az atommeghatású űrhajók?
Az elmúlt évek során - mindaddig amíg a koronavírus-járvány nem vált globális méretűvé - szinte az egész tudományos világsajtót az űrhajózás és az űrkutatás fejlesztésének témája foglalkoztatta. Pl. az USA külön űrhadtest felállítását, Oroszország meg Sátán-1 és Sátán-2 néven atommeghajtású űrhajók kifejlesztését jelentette be. Még a magyar kormány is létrehozott egy külön űrhajózási tudományos bizottságot. Mindamellett a sajtóban is bejelentették, hogy a Magyar-orosz űrkutatási projektek elindításáról, valamint a Nemzetközi Űrállomásra 2024-2025-ben felküldendő magyar űrhajós kiválasztásának megkezdéséről állapodott meg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Moszkvában Dmitij Rogozinnal, a Roszkoszmosz orosz állami űrkutatási vállalat igazgatójával. (V. ö. pl. [link]
Nekem azonban egészen más dolgok jutottak minderről eszembe. Pl. az, hogy miért hallgatják el az említett nagyhatalmak, hogy valójában nem most és nem először akarnak embereket eljuttatni pl a Mars bolygóra.
Szintén érdeklődéssel olvastam pl. a Blikk Magazinnak azt a közelmúltban megjelent cikkét, amelyben szintén az úgynevezett atoműrhajók témáját feszegették. Annak az internetes URL-je:
Számomra nem kétséges, hogy akár Oroszország, akár az USA, vagy más nagyhatalom űrhajózási szervei előbb, vagy utóbb elkészítik a jelenleg még csak atommeghajtásúnak nevezett űrhajójukat. Az űrhajózási tapasztalataimmal kapcsolatos ötven évre szóló titoktartási kötelezettségem azonban már lejárt. Ezért most már írhatok arról. Pl. a következőket. Az atommeghajtású elnevezéssel a laikusok számára ez a téma nagyon félrevezető. Ilyenkor ugyanis mindenki a közismerten az úgynevezett lökhajtású rakétával működő űrhajókra gondol. Azokkal azonban legfeljebb csak a sebességük fokozható. Saját tapasztalataim alapján tudom, hogy figyelembe kell venni a következőket is.
A Szovjetunió már az 1960-as években rendelkezett olyan űrhajókkal, amelyek hidegúti atomfúzióval termelték az energiájukat és a térerőhöz igazodva akár lebegve, akár fénysebességgel is tudtak közlekedni. A valóban atommeghajtású űrhajók sebességét azonban „csak” azért nem használták túlzottan gyors sebességgel, mert a túlzott sebesség miatt az űrhajóban tartózkodó emberek azonnal meghaltak volna. Ezek a szigorúan titkos űrhajók – néhány vészhelyzeti esetet leszámítva – általában néptelen sivatagokból lebegve szálltak fel és/vagy a mesterségesen létesített Moszkva-tenger, vagy különböző óceánok mélyére szálltak le. Mindez nagyban lehetővé tette, hogy a hidegháború idején abszolút titokban tudták tartani az atomfúziós űrhajóikat. Hogy mindezt honnan tudom? Az maradjon az én titkom.
Az atommeghajtású űrhajóval már a 40-es évek végétől foglalkoznak aktívan. Az öltet nem teljesen hülyeség, de egyelőre nem a legbiztonságosabb, nem is a legolcsóbb, de nem is a legegyszerűbb technika lenne. De ahogy utaltál rá, ez maghasadáson alapul, az atomenergiát közvetett módon, termális meghajtásként használják.
> A Szovjetunió már az 1960-as években rendelkezett olyan űrhajókkal, amelyek hidegúti atomfúzióval termelték az energiájukat és a térerőhöz igazodva akár lebegve, akár fénysebességgel is tudtak közlekedni.
Viccnek egész jó. (Majdnem olyan jó, mint a Blikket beidézni a tudomány kategóriában.) Ha a Szovjetunió a 60-as években rendelkezett volna az ehhez szükséges technológiával, akkor ma nem így nézne ki sem a technológiánk, sem a geopolitikai világtérképünk.
> hidegúti atomfúzióval
hidegfúzió a hipotetikus technológia megnevezése.
> a túlzott sebesség miatt az űrhajóban tartózkodó emberek azonnal meghaltak volna
A sebesség relatív mennyiség. A sebesség nem öl. A gyorsulás öl(het).
> Hogy mindezt honnan tudom? Az maradjon az én titkom.
Hidd el, nekünk is jobb így… Sőt magát a témát is tarthatnád ennyire titokban, mondjuk nem írsz ki kérdéseket erről a témáról…
Na, ez a kérdés valóban az ezotériába való.
Ennél többet válaszolni sem érdemes rá.
"Vajon milyenek a valóságban az atommeghatású űrhajók?"
Röviden: semmilyenek.
Nincs. Nulla.
Termonukleáris energiatermelő modulok vannak, a Curiosityben is van termoelemes izotópos energiaforrás, de ennyi.
A szovjet és amerikai mikro-atomerőműves 60-as, 70-es évek beli kísérletekből ennyi lett.
Az amerikaiak SNAP-széria 1-től tizenvalahányig ment kísérleti reaktoros és termoelemes erőművecskéiből csak ennyi vált be.
A nukleáris hővel felturbózott rakétahajtás, a teljesen fissziós hajtás fejlesztéseit megállították az atomegyezmények és tiltások.
És TÉNYLEG megállították. Különben ezek szennyezése kimutatható lenne világszerte.
Nincs jelenleg ilyen hajtás.
Csak papíron.
Ott továbbra is fejlesztik a terveket, mert atomtilalom ide vagy oda, egyelőre ez az egyetlen út a kémiainál jobb energiasűrűségű hajtások felé.
Azért az oroszoknak vannak terveik egy atomhajtású marsi űrhajóra.
Papíron, fiókban.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!