Számotokra mit jelent az igazságosság?

Eléggé szubjektív és relatív fogalom, pl. hogyan lehet elosztani egy tortát igazságosan. Kaphat mindenki ugyanannyit, de lehet úgy is, hogy aki többet segített az elkészítésében, az többet kap, mindkettő igazságos. Persze attól függ, kit kérdezünk.

Büntetésnél is nehéz igazságosnak lenni. Ha valaki teljesen véletlenül elgázol egy embert, akkor milyen büntetés igazságos? Valószínűleg betartotta a szabályokat, meg is bánta, tanult belőle, az elhunyt hozzátartozói mégis egy szigorú büntetést fognak igazságosnak érezni. Vagy egy vitában hogyan lehet igazságosan dönteni. Vannak helyzetek, amikor nincs ilyen, csak kompromisszumos megoldások vannak.

Általában azt szoktuk igazságosnak mondani, amit a nagy többség annak érez. Alapvetően a "kinek van igaza" és "ki mit érdemel" kérdések vannak a háttérben, amikre nem mindig egyértelmű a válasz.

Néhány szóban nem megválaszolható. Továbbá garantáltan a többség félreérti. Hosszan meg - hát ez nem az a hely.

De ha elgondolkodsz azon, hogy minden embernek van érdeke. És ez motiválja cselekvésre. Az embereknek több érdekük is van.

Amikor valaki egyik érdekét meg kívánja valósítani, általában két eset van. 1. Ez nem sérti mások érdekét. 2. Sérti mások érdekét. Nos ezt bővebben kifejtve, az első esetet szokás igazságosságnak is nevezni. Többé kevésbé igazságos emberek egymás között. A többi meg úgy se számít.

Ha jól rémlik Arisztotelész fogalmazta meg úgy az igazságtalanságot, hogy az igazságtalanság abból fakad, hogy egyenlők nem egyenlő módon, vagy nem egyenlők egyenlő módon részesülnek valamiből. Kétségtelen, hogy ahogy mindenben, úgy az emberek között is vannak hasonlóságok és különbségek. Vannak olyan tulajdonságok, amik minden – vagy majdnem minden – emberre jellemzőek, és ebből fakadóan azonos kötelességeket rónak rá egy társadalomban és azonos jogokat is biztosítanak. Viszont az emberek különböznek is egymástól, így van minden embernek olyan tulajdonsága, ami eltér másoktól, így olyan érdemekkel rendelkezik, amivel mások nem, ebből fakadóan olyan kötelességeket és jogokat is jelent egy társadalomban, amik másokat nem terhelnek, illetve nem jogosítanak.

Az igazságosság valahol egy optimum a két igazságtalan helyzet között, aközött, mikor mindenkit egyéni érdemeitől, képességeitől függetlenül egyformán kezelünk, és aközött az igazságtalanság között, mikor mindenkit kizárólag a saját képességei és érdemei alapján kezelünk, a közös tulajdonságok, helyzetek figyelembevétele nélkül. Pl. nyilvánvalóan az is igazságtalan, ha valaki jó képességei révén hatalmas vagyonnal rendelkezik, luxusban él, miközben egy önhibáján kívül rokkanttá vált ember meg éhen hal. És az is igazságtalan, ha ugyanannyit keres, aki trehányul dolgozik, lusta, mint az, aki hatalmas erőfeszítés árán tett szert hatalmas tudásra, és ezt szorgalmasan és a legnagyobb odafigyeléssel kamatoztatja a munkájában. Az igazságosság itt a két szélsőség közötti optimális egyensúly, amiben – fogalmazzunk úgy – a társadalom tagjainak összegzett haszna és állapota a maximális, a társadalom egészének működése optimális.

Ahogy Marcus Aurelius fogalmazott: Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos. Az igazságtalanság meg mindig valami olyasmiből fakad, amikor a méh a raj kárára szerez előnyöket.