Az igazságosság alapja az értelem vagy érzelem? Mit gondoltok erről?

Az embernek szokott lenni. Mégpedig gyakran változó.

Egyébként nem alapja az értelem (az érzelem még kevésbé), hanem az értelem alkalmas az igazságosság eldöntésére. Az "alap" az más.

Szerintem erre így nem lehet válaszolni. Ha pl. a gyerekek cívódnak egymás között, és a felnőtt igazságot tesz közöttük, annak az alapja az értelem. Ha veszekszik két gyerek, nem szerencsés érzelmileg viszonyulni egyikhez sem, a legjobb a száraz tényekre hagyatkozni, és úgy eldönteni, mi az igazság.

De van egy csomó kérdés a "nagy" életben, amiknek világnézeti vetületeik vannak. Mi a társadalmi igazságosság? Ez a kérdés pl. eldönthetetlen, mert ahány ember van, annyiféleképpen látja, és a vita ilyen esetben csak véleményvita lehet, az igazságot egyik fél sem mondhatja ki. Éppen ezért nem is az igazságtételnek van létjogosultsága, hanem az empátiának és egymás véleményének elfogadásának és a kompromisszumkészségnek. Egy társadalom csak akkor működhet jól, ha ilyen tagjai vannak.

Ellenkező esetben az történik, mint ami már sokszor a történelemben, hogy egy-egy rendszer és párt megpróbált igazságos társadalmat létrehozni, és Gulág, Recsk, Auschwitz, Andrássy út 60., terrortámadások és hasonlók lettek belőle.

De az élet legtöbb területén szerintem ez a helyzet. Igazság nincsen, hanem csak emberek, akik tolerálják vagy nem tolerálják egymást.

Érzelem semmiképpen sem lehet az igazságossággal kapcsolatban, hiszen az érzelmek mindig szélsőségesek. Ha negatív érzelmeid vannak valaki iránt akkor ellenére döntesz, ha kedveled, vagy megérted a javára.

Sajnálatodban, együttérzésedben nem büntetsz meg egy bűnöst, holott haragodban túl szigorú büntetést szabsz ki.

A logika és a mértékletesség szerintem a leginkább vezérlői az igazságosságnak.