Az emberiség képes arra, hogy benépesítsen egy másik bolygót?

Ha a bolygó az emberi életre alkalmas, akkor igen.

Csupán odamenni nem tud.

Ma még nem. Sem a technika, sem az anyagi háttere nem adott.

De ez is olyan, hogy csak akkor valósul meg, ha egyszer elkezded.

Tartok tőle, hogy nem lesz abból semmi, mivel más gravitációs környezetben valószínűleg torzszülöttek jönnek létre.

Ámbár eddig még csak súlytalanságban vizsgálták az élőlények reprodukcióját. Az súlyos bukás volt.

Ha technikailag lehetővé válna is, akkor sem lesz belőle semmi.

Tételezzük fel, lehetséges lenne akkora űrhajó építése, melyen akár csak 1000(ezer) ember űrutazása lehetővé válna.

Milyen módszer szerint lenne lehtséges az 500 "ősapa" és az 500 ősanya kiválasztása?

A legkevésbé azokra lenne szükség, akik anyagilag megfizetni tudnák az utazást, a többiek pedig hosszú távon elfogadnák-e az indulás előttkijelöltek, vagy a önjelöltek főnoki státuszát? A most említettek hajlandóak lennének az ottani fizikai munkára (szántás-vetés, a haszonállatok gondozása stb.)? Erősek kétlem. Aki vagyonosként kerülne fel az űrhajóra, "odaát" hajlandó lenne-e egy itt 'nincstelen', 8 elemit végzett lőművest elfogadni munkavezetőjének, dirigensének? Erősen kétlem.

A másik hátráltató dolog lenne az emberi tulajdonságból adódó rivalizálás és az ebből eredő széthúzás.

A széthúzás kiindulása lehet egy nőért versengés, vagy az "engem nagyobb ház illet meg, mint amekkorát kaphatok".

Kizártnak tartom, hogy nem 1000, hanem 100 embert sem lehetne a mostani körülmények közt összeválogatni, akik maximálisat nyújtanának akkor is, ha nekik sem jut több, mint a többiek közül bármelyiknek.

Ha mégis, az lenne az ősközösségi társadalom felbomlása utáni első kommunista berendezkedés. (Még ha nem is úgy neveznék. "Mindenki KÉPESSÉGE szerint dolgozik és SZÜKSÉGLETE szerint részesül a termelt javakból")

Ahhoz, hogy kolonizálni tudhassunk egy másik bolygót, az emberek gondolkodásmódjának alapjaiban történő megváltozására lann szükség, erre pedig az emberek önként nem hajlandók.

A kolonizálás tehát megmarad a vágyak, a mesék, az álmok birodalmában.

"Ha mégis, az lenne az ősközösségi társadalom felbomlása utáni első kommunista berendezkedés. (Még ha nem is úgy neveznék. "Mindenki KÉPESSÉGE szerint dolgozik és SZÜKSÉGLETE szerint részesül a termelt javakból")"

Egy ilyen telep hasonló biztonsági körülmények közt kellene, hogy induljon, mint egy űrrepülés maga, vagy mint mondjuk a légiforgalom, de akár a vasúthálózatot is mondhatom, a tengeri hajózás stb.

Ezek mind-mind gyakorlatilag KATONAI hierarchiák.

Amíg egy esetleges idegen bolygós telep még kezdeti, kutatási, addig ott nem demokrácia lesz, hanem katonai hierarchia.

És ez így helyes.

Az már igen nagy létszámú és múltú gyarmati telepméret, ahol át lehet lassan térni a demokráciára.

Addigra meg már kialakulhat az ottani stabil békés közösség.

Az első politikai függetlenségi forradalomig. :)

Ha elindulna a "csorda" , akkor első körben nem hinném, hogy azok mennének, akik fizetős vendégek, mivel nem üdülőjáratot indítana a NASA, vagy bárki.

Sok sok műszaki ember kellene, orvosok, dohányboltos :), rendfenntartók ...stb..stb.

Aztán mehetnének a növénytermesztők.

A szaporodás nem is tudom, hogy miként tudna elkezdődni. Nagyon nagy szerep várna a gén-tudósokra, hogy csak a legegészségesebb utódok jöjjenek világra.

Gondolom a nőkkel még az indulás előtt aláíratnának 4-5 gyereket, minimum és még az is meg lenne határozva, hogy ki lehet az apa.

Nagyon át kellene gondolni az egész folyamatot, mivel , ha kimarad egy hegesztő, vagy egy csavarboltos, akkor eleinte megállna az élet.

Véleményem szerint a jövőben, amikor már gyorsabb űrhajók léteznek majd, a Mesterséges Intelligencia hatékonyabbá válik és szélesebb körben lehet majd alkalmazni.

Az űrhajó nem visz majd embereket, csak genetikai örökítőanyagot és az MI irányítaná.

A kiválasztott bolygón robotokkal megépítik a szükséges infrastruktúrát, majd genetikai laborban legyártanák az első telepeseket és felnevelve megtanítanák nekik a szükséges ismereteket, nagyjából mindenkinek mindent, de persze lehetne specializálni is, csak akkor a Huxley féle 'Szép új világ' rémképe is megjelenik.

A továbbiak már több irányban futhatnak, eleinte bizonyára előfordulhatnak lezüllő, vagy széteső, elpusztuló társadalmak, de lehetne tanulni belőle és a következő kísérletbe beépíteni a tapasztalatokat egy másik bolygón.

Az MI akár a háttérbe is húzódhatna és onnan irányíthatná rejtetten a társadalmi folyamatokat, hogy ne millió éves evolúcióval alakuljon ki egy működő közösség, időnként kis korrekciókkal a helyes útra terelve a félresiklásokat.