Mi értelme van a pesti és vidéki ellentétnek? Ti mit gondoltok a másik táborról? - WARNING - hosszú szöveg

Elkezdtem olvasgatni itt gyk-n ezt azt a témában. Pont egy hete történt, hogy fent jártam a fővárosban és egy fiú - egyetemista alkat - elkezdte magyarázni, hogy is kell használni egy liftet. Én csak nevettem és nevettem. Igazi parasztnak tűnhettem aki s*ggéből még kilóg a kapanyél, de szerintem a helyemben, az én helyzetemben elég sokan hasonlóan reagálták volna le a dolgot. Ahogy mutogatta a gombokat és ahogy artikuláltan magyarázott, felbecsülhetetlen élmény volt. Már csak azt is viccesnek találom, ahogy a haverjainak mesélheti, miként kapott röhögő görcsöt egy vidéki a lift használati módjától.

Lényegtelen. Csak gondolom elmesélem, mi miatt ugrottam fejest a témában. Igazából a nagy ellentétet nem értem. Más kulturális körök - szocializálódási elmaradottság - ilyeneket olvasok mindenhol. Én vidéken, egy megyei jogú város mellett lakok, mégsem éreztem ennek a szocializációs lemaradottságnak hírét sem, ahogy a kulturális szokásaim is csak annyira különböznek egy pestiétől, amennyire egy pestié egy pestiétől - híven vallom: minden ember egy sajátos kultúra. Szerintem akkora különbség nincs a két tábor képviselői között. Persze vannak eltérések a szokások és azok alkalmazás módjai között, de azok egyáltalán nem akkorák, hogy akadályozza az embereket a szociális életben, onnantól fogva meg már nem lehet szociális elmaradottságot szóba hozni. A nagyvárosba érkezőknek egyszerűen azzal a jelenséggel kell szembenézniük szerintem, mint amivel az új osztályában esetleg iskolában kikötött diáknak kell. Más társaság, más elvárt viselkedési forma. Vidéki és vidéki között is van különbség, több vidéki városban megfordultam és itt-ott elcsodálkoztam egy-egy apró alig észre vehető eltérésen.

Bár a vannak pestiek akik úgy gondolják, hogy a reggeleink kakas szóval, tyúk etetéssel és tojás kereséssel kezdődnek - persze vannak falvak vagy családok, ahol ez így megy, régen nekünk is voltak tyúkjaink, disznóink és még kecskénk is - és mi nem tartunk igényt olyan elit - idézőjel - szokásokra, mint a vers olvasás, színház vagy múzeum. Olyan vidékiek is akadnak, akik minden pestit ilyennek gondolnak. Egyértelmű, hogy ez az ellentét a fővárosiaktól ered, de mi vidékiek is legalább annyira kivesszük a részünket belőle, mint amennyire ők - ha nem jobban. Igazából kissé fel van fújva a dolog, de tényleges jelenségről beszélünk, erre nem lehet rácáfolni.

Néhány vidékinek lehetetlen elképzelnie, hogy egy pesti is meg tud különböztetni egy tehént egy harcsától, a pestiek között akad aki azt, hogy ha éhesek vagyunk mi is rendelhetünk pizzát és jobb esetben fél órán belül már dobhatjuk ki a dobozt a szemétbe. Elvégre, ha nem is olyan nagyok, itt is vannak városok. Legalábbis, tudtommal.

Pestiek, vidékiek - mit gondoltok a két táborról? A sajátotokról és a másikról. Milyennek látjátok - milyennek képzelitek az ott élők mindennapjait? Tapasztalatok, történetek? Most nem feltétlen az általam vázolt ellentétről szeretnék sztorikat hallani - bár arról is lehet - nyugodtan lehet az ellentét hiányáról is írni.