Mi értelme volt kitalálni a magázódást? Meg mondjuk a hosszú magán/mássalhangzókat és j/ly betűt?

Egyrészt nem kitalalták..

2 igenis van jelentéskülönbség.

Adjon egy percet!

Vagy Várjá'má'!

Udvariasság, tisztelet, lekezeles..sok mindent kifejez a szőhasználat, és az, hogy magazol valakit, vagy tegezel.

Megérjük az ékezet nélküli szöveget, de nem könnyű ( egy kisiskolás nem is érti..

Vagy nem mindegy, hogy örül,mvagy őrül, nem mindegy, hogy korors, vagy körös

Az ly/j jelenleg MÁR nem különbözik, viszont nem is olyan régen meg másképpen ejtettek. Bizonyos tájegységeken lakők meg mindig másképpen ejtik enyhén, nekik nem is okoz gondot mi ly és mi j

100 év alatt is annyi ereform volt hogy csak na.. Nem beszélve az elmult pár évről.

Már csak a családnevekben van meg a tz, cz, ts, vagy az y betű..

Senki nem "találta ki", hanem kialakult évszázadok alatt. Annak idején a j-ly más hangot jelölt, máskor használták. Kialakult, így maradt. Minden logikátlanságot úgysem lehetne kiirtani, még ha akarnánk sem.

Másrészt az ember szerintem pont azoktól a dolgoktól ember, amik nem a puszta túlélést szolgálják. Így pl. a művészet, a bonyolultabb érzelmek és ezek kifejezésére való képesség, a hagyományok, a múlt és a jövő fogalmának ismerete stb. Ezek nélkül extrém fejlett csótányok lennénk.

A magázódás tiszteletet jelent a másik személlyel szemben, akit nem ismersz, idősebb nálad, stb.

Ha ékezet nélkül írsz, nagyjából meg fogjuk érteni, kivéve olyan szavak esetében, aminek létezik hosszú magánhangzós és rövid magánhangzós verziója, pl szoros, szőrös. Az ékezetek alapvetően nagyon hasznosak, mert írásban is érzékeltetik a kiejtést. Ejtjük például az o, ó, ö, ő-t. Ha nem lennének ékezetek, azok írásban megnehezítenék az emberek dolgát -feleslegesen. Értem én, hogy könnyebb ékezetek nélkül írni, de ne ezen múljon már, könyörgöm.

Ilyen a nyelvünk. Betűnként írjuk le a szavakat, amiket többnyire úgy is ejtünk.

A J és LY manapság tényleg felesleges, viszont régen ezt a kettőt teljesen máshogy ejtették, viszont manapság már ez csak a múlt.

Ezektől (is) szép és gazdag a magyar nyelv! Nekem meg a túlzott egyszerűsítés nem tetszik. Sms-ben, fb-on is kiírom a szavakat, ékezettel, nem használok hülye angol rövidítéseket :)

És nem igaz, hogy nem segítenek az életben és a fejlődésben. Csak azt nem segítik, hanem akadályozzák, aki nem tudja használni :)

A magázódás onnan ered, hogy a magasabb rangúakat nem szabadott közvetlenül megszólítani, hanem csak úgy beszélhettek velük, mintha máshoz szólnának róla. (Sőt lehet, hogy konkrétan egy segédhez szólhattak csak, és ő tolmácsolt.) Innen jön a magázódás egyes szám harmadik személye.

Angolban is van némi nyoma, pl. a királynőt régen közvetlenül úgy szólították (ritkán ma is), hogy "Her Majesty", tehát szó szerint ő-felsége, és harmadik személyben szóltak hozzá, nem másodikban. (Ahogy a magyarban a magázódás működik nyelvtanilag: ő olvas, maga olvas.)

1. Vagyok

Nézd meg a hozzászólásom!

Megérted?

Gondolom meg, mégsem szép..

Itt- ott hiányzik az ékezet, van benne plusz betű, hiányzik is néhány, köszönhetően az érintőképernyő csodájának.

A hangsúly azon van, hogy azt vallod elég megérteni amít írni akarunk, mondani akarunk, viszont mi történik, ha a teljes ékezethiányos szövegben ejtünk hibákat? Káosz?

Na igen, nem mindegy, hogy kárót kapsz vagy karót.

Az sem mindegy, hogy valami szárba szökken, vagy sz@rba. :)

FOKABEL

"Ugyancsak ezt a problémát példázza a fókabél mára már anekdotává szelídült esete. Eszerint a hazai számítástechnika hajnalán, amikor - finoman körülírva - még nem volt általános a magyar ékezetek alkalmazásának lehetősége, egy vállalati leltározás során komoly fejtörést okozott, hogy hol van a leltárban világosan szereplő száz méter fókabél. Míg a végén kizárásos alapon kiderült, hogy a raktár sarkában álló méretes dobon van, de nem fókabél, hanem főkábel... "